Túri Attilával készített interjút Tax Ágnes, az e-epites.hu portál szerkesztője:

*****

Makovecz Imre két hónapja hunyt el, de mintha továbbra is köztünk élne. Múlt héten kiállítás nyílt Velencében terveiből, november 29-én pedig a Műegyetemen nyílt egy másik kiállítás „Makovecz Imre templomai” címmel. Tanítványától, Turi Attilától, a Makovecz alapította Kós Károly Egyesülés egyik tagjától azt kértük, beszéljen a mester személyiségéről, művészi hitvallásáról, elhivatottságáról – úgy, ahogy ők, a hozzá legközelebb álló munkatársak látták.

Mélyen megható volt számomra mindig az, ahogy – neves építész léte ellenére –, maga köré tudta szervezni a munkatársakat, tanítványokat. A legtöbb „sztárépítész” azt csinálja, hogy egész pályája alatt magához köti a nála kezdett munkatársait. Minden munkánál ő vázolja fel az elképzeléseit, de van egy csapat, aki a keze alá dolgozik, ők rajzolják meg az egész tervet, ők viszik végig az egész folyamatot – névtelenül, mialatt a nagy építész előadásokat tart szerte a világban, reprezentál. A mester, amilyen hamar csak lehetett, önállóságra biztatott minket: „legyetek felelősségteljes építészek, álljatok a saját lábatokra”. Ezzel feláldozta azt, hogy sztárépítész legyen, de erre ő mit sem adott. Imre ki nem állhatta a vakufényes karrierépítést.

Gyakran mondta nekünk azt is: „ne Makovecz-házakat rajzoljatok, hanem olyat, amit a ti kezetek diktál.” Nem kis Makoveczeket akart, hanem gondolkodó, alkotó, az embert szolgáló építészeket.

Hogyan lehetett tanítványává válni?

Imre mindenkit fogadott, de nem mindenki volt alkalmas arra, hogy ezt az utat járja. Akik könnyű sikerekre, gyors karrierre vágytak, hamar kihullottak. Azok, akik azt gondolták, hogy majd megtudom Makovecztől a világ titkát 10 percben, nem maradtak sokáig.

A ’70-es évek közepén a lakásán tartott két műhelybeszélgetés-sorozatot. Ezeken elvárta, hogy a tanítványok készüljenek, tanuljanak minden alkalomra. Bennünket, a sorrendet felcserélve, először a gyakorlatra, a tettre nevelt a ’80-as évek elején indult visegrádi táborokban. Nagyon komolyan vette, hogy csak kemény munkával jön el a megváltattatás. Nála nem vált külön a gondolkodás és a tett. Nem hipotéziseket állított fel. Rajzai, épületei tükrözték a gondolatait. Ezt akarta kihozni belőlünk is. A teljes interjú itt olvasható