a kép forrása Panoramio

Kedves Miklós,

Mint tudod egy nagy társasházban lakunk és évtizedek óta romos a lépcsőházunk. Amióta megvehettük a lakásokat a közös képviselők jöttek és mentek, mindegyik ígérte a felújítását, de a vége mindig az lett, hogy maradt minden a régiben.  A legutóbb megválasztott képviselő is azt ígérte, a lépcsőház lesz az első, amit rendbe kell tenni. Agilisan látott házzá, a lakók jó része láthatóan megbízott benne, hiszen mindig olyan szépen és célratörően beszélt lakógyűléseken. Úgy látszott, hogy semmi sem hátráltatta a felújítást. Ismerős kivitelezőt hozott, mondván, ők sokkal olcsóbbak a többieknél, de a tél közeledte miatt azt javasolta, hogy ne is keressünk mást, ezekben megbízhatunk.

Igazából az volt a szokatlan, hogy a lépcsőt felülről kezdték el bontani, de megnyugtattak, ez egy új módszer, még kevesen ismerik, viszont sokkal hatékonyabb.

Tudod jártál már nálunk, a századfordulós lépcsőházunkban még csempézve van az oldalfal szép sötétkék színű csempével, amiből még gyártottak anno sarokcsempét is. Persze már sok hiányzott. Azzal kezdték, hogy leverték az egészet, mondván újra fogják csempézni és ugyan keskenyebb lesz a burkolt felület, de így elég lesz a meglévő bontott is. Mi sokan hüledezve néztük, hogyan fognak ezek visszakerülni a falra, de hát mi nem értünk hozzá, ők a szakemberek.

Közben kiderült, hogy engedélyt kellett volna kérni a felújításra a műemlékvédelmisektől, de persze elfelejtették, pontosabban azt mondták, ehhez nem szoktak engedélyt kérni. Én nem értek hozzá, de az a lényeg, hónapok estek ki. Benne voltunk a télben és nem látszott mikor lesz újra normális lépcsőházunk. Mindenki azzal nyugtatott minket, mindjárt itt a tavasz és akkor újult erővel neki tudnak látni. Télen egyébként is lefagy a malter, vagy mi, nem értek hozzá.

Tavaszra viszont minden úgy nézett ki, hogy hamarosan befejezik, de mindenféle problémák miatt tolódott  a határidő és nagyon szidtak valamilyen munkavédelmi hatóságot meg valamilyen építésfelügyeletet, mert hogy azok csak akadékoskodnak és hátráltatják a rendes kivitelezőket a munkavégzésben. Nem halottam még róluk, de bizonyára így van, ahogy a közös képviselőnk mondja, akiben töretlen a bizalom, mert továbbra is igen ambiciózusan szokott beszélni a lakógyűléseken.

Persze nálunk is vannak türelmetlen okosjánosok, hiszen melyik házban nincsenek, akik már most szerettek volna részszámlákat látni, meg hogy mire ment el eddig a pénz, hozzunk létre valamilyen ellenőrző bizottságot, meg bla-bla-bla, de a többiek szerencsére lehurrogták őket, mondván nem lehet ilyen bizalmatlan légkörben élni és dolgozni.

A sok hatósági vegzálás miatt persze minden megdrágult és elfogyott a felújításra szánt pénz is. Ugyanakkor mindenki megérthette, hogy nem maradhat így a lépcsőház, be kell fejezni. A lakóknak saját zsebből kellett összedobni a különbözetet, hiszen a társasház megtakarításai már mind elmentek. Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a helyzetnek. Azok a hülye hivatalnokok és bürokraták! Igen sokba van nekünk az ő kekeckedésük. Szegény kivitelező is láthatóan igyekezett, de széttárta a kezét és felsorolta, hogy mi mindent kell neki is fizetni. Nem hiszed el, mi mindent, kicsit meg is sajnáltam. Közben késő ősz lett, aztán itt van tessék a november és még mindig nincs kész semmi. A csempét leverték, a lépcsőt elbontották, pallókon kell járnunk, ami állati balesetveszélyes, gondolhatod, ha egy kicsit vizes, csúszik, mint a fene. Ne tudd meg!

Az ablaktáblákat leszerelték, befúj a szél. Itt vagyunk tél előtt egy ablaktalan lépcsőházban, balesetveszélyes pallókkal. Mindez nem elég, a közös képviselő tegnap késő este bedobott egy kis cédulát, miszerint másik kivitelező fogja folytatni, mert ez nem volt megfelelő! Most képzeld! Teljesen paffok vagyunk – igazán összehívhatott volna egy lakógyűlést. Mindenki totál tanácstalan, senki nem tud semmit.

Annyit azért mégis sikerült megtudni, hogy az új kivitelező sajnos csak drágábban tudja befejezni, mint amivel mi kalkuláltunk, úgy hogy képzelheted, mennyire le vagyunk sújtva. Lehet hogy még hitelt is fel kell vennünk. Pedig olyan rendes és megbízható embernek nézett ki a képviselőnk, akit 1,5 éve megbíztunk, de most egy kicsit úgy érezzük, hogy nem mindig a mi érdekünk volt a legfontosabb. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, milyen költségvetést fog benyújtani az új kivitelező. Itt állunk teljesen letörve. Hát így jártunk.

Ölel régi barátod