Az építész szakma helyzete alulnézetből…
Úgy vélem, hogy többségben lennének azok, akik arra vágynának, még mindig a fenti nyitókép szerinti legyen a budapesti Kálvin tér. Vajon miért nem képes a mai, honi építészet ezt a színvonalat még csak meg sem közelíteni minőségben, igényességben, harmóniában? Sorozatot kezdünk az építész szakma helyzetéről
Bodonyi Csaba, Tokaj főépítésze írta le az alábbiakat:
Jó lenne felhagyni már a múlt századi építészeti individualizmussal, a jelenkori sztárépítészeti allűrökkel s az önmegvalósító képzőművészeti attitűddel. Mi építészek, településtervezők még mindig adósak vagyunk annak megválaszolásával, hogy miért harmonikusabbak, élhetőbbek, szebbek a nem tervezett települések vagy településrészek, mint a tervezettek, a teoretikusok, a szabályozottak, a csináltak. Nekünk, főépítészeknek kell látnunk és láttatnunk, hogy minden alkotás és alkotó idő- és térbeli kontextusban él, s egy evolutív folyamat része, melyben a közösségek által alkotott személytelen település az örök, s nem a cserélődő épületek, hanem ezek harmóniája. Az irodalomhoz hasonlóan beleszületünk egy építészeti nyelvbe, a meglévő nyelven kell újat mondanunk, s ettől az építészeti nyelv is fejlődik. Nem szükséges tehát új nyelvet teremteni. S higgyük el, különbözni nem olyan nagy dolog. Ehhez elég megszületni. A nagy dolog együttműködni, közösséget és kultúrát teremteni és folytatni. forrás: éf
Régen olvastam már ennyire igaz, tömör és őszinte megfogalmazást egy építésztől. Mellesleg igen beszédes az, hogy a fenti íráshoz mindössze 2 db hozzászólás érkezett. No kb. ennyire érdekli az építészeket a saját és a társadalom sorsa.
Az építésztársadalom egy része mára már elfelejtette, mi található a diplomájában. Okleveles építészMÉRNÖK. A diplomában ugyan nincs nagy betűvel szedve, azt csak én emeltem ki. A társadalomnak, a közösségnek minden ellenkező híreszteléssel szemben nem sztárokra, nem meghökkentésre, hanem élhető, vállalható és harmonikus környezetre volna szüksége, de erről egyre gyakrabban megfeledkezünk. Fontosabbak lettek az önkifejezés formái, a különféle építészeti divatokhoz való dörgölőzés, a kritika nélküli bálványozás, miközben elfelejtjük, hogy a háznak azt kell szolgálnia, aki használni fogja.
Sokszor eszembe jut, hogy 100 év múlva pl. a Kálvin téren vajon melyik – jelentős tömegű – épületet érzik majd érdemesnek a felújításra: a volt Állami Biztosító épületét, az átlátszó üvegpalotát vagy a szemben lévő szálloda híddal összekötött épületegyüttesét?
Tud olyat az elmúlt 50 év magyar építészete, ami akár 50 év múlva is megtartásra érdemes, amit védeni, bemutatni kell az utókornak, ami belekerül pl. egy bédekkerbe, mint tájékozódási pont?
Melyek az elmúlt 50 év olyan városfejlesztési újdonságai, megoldásai, úttörő gondolatai, amikről 50 év múltával is azt fogják mondani a szakemberek, igen, ez egy fontos döntés/megoldás volt egy hosszútávú fejlődéhez.
Van ilyen példa, Ti tudtok róla?
Hozzászólások (9): megnézem
lali
2011. szeptember 14. szerda 06:18
van olyan eset, ami után nem lehet mit mondani, csak tapsolni és fejet hajtani
Obermayer Zsóka
2011. szeptember 14. szerda 07:59
Egyet értek „lali”-val:)..és a a cikk szerzőjével is! ..vagy inkább..:((((
Mert, vagy nincs mit hozzátenni a fentiekhez, vagy több oldalt kellene írni (írnom!). De ez már egy másik műfaj.
Csak azzal vitatkoznék, hogy „No kb. ennyire érdekli az építészeket a saját és a társadalom sorsa.” Mert sokan vagyunk ÉPÍTÉSZEK és kevés (vagy nincs is) munka. No meg a mai társadalmi-gazdasági helyzet pszichésen is rányomja bélyegét az egyén (jelesen az építész) munkájára. Mert hol van az a „szakszervezet”, ahol mi, építészek tehetnénk valamit? A Kamara? Nem hiszem!
Mellesleg a Kálvin térhez közel 2 épületet is újítottam fel a 80-as években. De hol van már az a kedv és hangulat? És kollégáimnál is ezt tapasztalom:( NAGYON LEÉRTÉKELŐDÖTT AZ ÉPÍTÉSZ MUNKÁJA: lassan már csak „rajzokból” és „engedélyezési pecsétekből” áll:(
dobozolo
2011. szeptember 14. szerda 08:36
de, érdekel „minket” a társadalom sorsa, csak nem érünk rá szomorkodni.
Szabóbácsi
2011. szeptember 14. szerda 11:32
Épp a kálvintéri szörny tervezőjének egy másik xxx alkotásának szomszédjában épül erre egy pozitív példa a Szabó Ilonka utcában.
attila
2011. szeptember 14. szerda 12:33
ha valamihez nem szól hozzá az ember, nem jelenti azt, hogy nem érdekli
atuse
2011. szeptember 14. szerda 12:44
„Innen üdvözölném a Bodonyi művész urat, meg küldeném neki a ‘Mályvás lakópark az én váram’ című nótát és kérdezném, hogy hol van az újvárosi OTP-ben a wc….”
Kocsis Krisztián
2011. szeptember 14. szerda 16:44
Maximális tiszteletem Bodonyi Úr-nak!
…bár többen gondolkodnának így!
tanúsító
2011. szeptember 15. csütörtök 05:53
Még hogy senkit! Játék a terekkel, formákkal, vagy, ahogy Miklós is tette, a szavakkal: MÉRNÖK! Egy régebbi, de nagyon is kifejező formáját venném e szónak, a franciából ferdített INZSELLÉR. Ez egymagában mindent megmagyaráz. Az in előtag csakis az ínségre utalhat, a zsellér pedig az újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó, föld nélküli jobbágy. Innen indulhatunk tovább!;-)
Fenyvesi Péter
2011. szeptember 22. csütörtök 18:35
Igazsága vagyon Csabának. Ő nem csak így beszél, de így is alkot, sőt így is él.