Az építész szakma és a szakmán kívüli társadalom sajnos már nagyon régóta kettévált, nálunk egészen biztosan. Vannak épületek, amiket képes befogadni a szakma és / vagy a laikus társadalom és vannak, amiket vagy az egyik vagy a másik nem tud elfogadni. Olyan is van persze, amikor senki sem képes megérteni, egy adott épület miképpen jöhetett létre.

Lehet pl. méltatni Makovecz sevillai pavilonját, de felesleges méltatni azt, ami önmagáért beszél, ami egyértelmű. Nem kellett hosszan tartó fejtegetés, hogy mit jelképeztek a különféle tornyok vagy az átlátszó üvegpadló alatt látható gyökérzet, ellenben magyarázat nélkül senki sem értette volna, ha megépül a lepkeház, mert a röpködő lepkéken kívül, az épület szimplán ötlettelen és sivár volt, nem úgy az építész szakma, amely fel volt háborodva, hogy nem ez épült meg.

Egy biztos, ezt a befogadást nem igazán segíti elő, amikor úgy próbálnak valamit elmagyarázni, hogy az íróján kívül bárki is értene belőle akár egy mondatot is.  Szép, fennkölt, tele van jó hangzású idegen szavakkal, de ha csak egyetlen gondolatot vagy mondatot kellene visszamondanod az elolvasása után, bajban lennél. Ennek minősített esete, amikor az alkotók maguk kérnek fel valakit, írjon arról, hogy ŐK hogyan alkották meg az adott épületet.

„… Ennek a folyamatnak az alapja és egyben megnyilvánulása a munka folytathatósága, továbbdolgozhatósága, ami az építészet sajátos absztrakciójának a meglétén alapul és úgymond képezi a feladat és a forma tartalékát. Így lehetségesek és érthetők meg a hasonlóságok az ismétlés árnya nélkül. Amikor az absztrakció gyengül, oldódik, a forma erősödik, a lehető legpontosabb lesz, majd az érzetet konstruálja, mintegy megalkotja a tudás nélküli érzetet, akkor létrejön az ismeret érzete nélkül nem folytatható helyzet. A következő kép a különbözőség ellenére is ugyanaz lesz, tehát az is-is helyett a vagy-vagy állapota keletkezik, valaminek az eleje vagy a vége. Ennek belátása a változtatás mozgatója, a nem belátása a reprodukciók elindítása …

[…] A reprodukciós helyzet elkerülésének, megelőzésének különböző módozatai vannak. Az egyik az előkonstruált építészeti kép mint az előérzet megjelenítése. A létrehozási folyamatban az önmagát előállító mozzanat csökken, kimarad, a tudás szerinti kép válik jelentőssé. Ilyen értelemben a kép mindig csak emlékezik. Az emlékezés sokra irányulhat, de a kép létrejöttéhez csak egyre van szükség, pont arra, ami megfelel a szándékhoz kapcsolódó előérzethez, ami a lehető legegyértelműbb, mert csak így tud megjelenni. Így épül a díszlet, a tudás díszlete, és így válik az építészet is tényleges képpé, egy építészeten kívüli történet építészeti képévé, ahol az önmagára utaló utalás már csak emlék. … ”

Ez a fajta építészeti halandzsa kicsit olyan, mint a graffiti, csak a bennfentesek igen szűk köre értheti meg, de még az sem fontos, hogy értse, elég ha olyan írta, aki „közülünk való”.

Ma én értelek meg tégedet, holnap meg majd cserélünk.

Aki kíváncsi a teljes szövegre, itt olvashatja el.

És végül, hogy ne csak az én véleményem legyen itt olvasható, hadd idézzek ide egy hozzászólást a kamuflázs építészetről szóló Konnektorépítészet című cikkből:

Az Ön által írt és utána reakciójában “megmagyarázott” cikkrészlettel kapcsolatban azt csak egy valamit szeretnék megemlíteni építészként és a magyar nyelvet beszélő emberként (attól függetlenül, hogy most kibicként belebeszélek).
Az Ön saját bevallása szerint három hétig írta az idézett cikket, aminek tizenvalahány soros részét aztán kb tízszer olyan hosszan próbálja elmagyarázni, hogy mi, nagyvilágtól nyelvileg is szegregált egyszerű mérnökök is érthessük mi is az amit el szeretett volna nekünk mondani. Ez olyan mint amikor a zalaegerszegi PLÁZA hullámos tetejét a megyei lapban el akarták adni a hullámzó tenger megjelenítéseként, mert a kocka formájú épület valójában hajót akar jelenteni, és az oszlopok meg a hajó kéményei… Szerintem az építészet nem attól lesz nemzetközi és modern, mert érthetetlen, olvashatatlan és élvezhetetlen szófordulatokkal akarjuk eladni azt az “egyszerű” embereknek.
Tetszik nem tetszik, az építészet 95%-a arról szól, hogy az “egyszerű” hétköznapi használatra kell 50-70 évig jól funkcionáló épületeket létrehozni, hogy azok az embereket kiszolgálják. Viszont a maradék 5% sem attól lesz jó, mert valakik azt érthetetlen nyelven (bár magyarnak hangzik) elmagyarázzák nekünk.
Ugyanezen okból, mint MAGYAR ember is érthetetlennek találom, hogy valamit a magyar nyelv szabályos megerőszakolásával kell előadni. Maga is bevallotta, hogy nem tudja még, a bölcsek egyszerűen tömör módján leírni a gondolatait, de legalább próbáljuk meg magyar nyelven megfogalmazni a mondanivalónkat.
Végezetül, az Ön válaszának utolsó sorába leírt, számomra értelmezhetetlen “pro-aktív aktivizmus” pontosan az fajta, magyarnak hangzó, de valójában nem magyar nyelven írt építészeti halandzsaszöveg, amiért e sorokat írom.

A fentieket akár én is írhattam volna.

Kiegészítés: időközben megjelent egy páratlanul szépséges műszaki leírás az alábbi mondatokkal:

Az új projekt funkcionális elrendezése, a belső terek szervezése a letisztult alaprajzi és metszeti elrendezésben, a konzekvensen végigvitt horizontális és vertikális zónás megoldásban tükröződik. A funkcionális-technológiai zónamátrix Energiadesign© perspektívából nézve energetikai zónarendszerré transzformálódik. A raktárzóna déli elhelyezése a természetes fénytechnika, az esetleges túlmelegedés és a kulcsfontosságú PV fotovoltaikus energiaellátása szempontjából is előnyös döntésnek bizonyult.

A kitöltő falazatok is fa könnyűszerkezetből készültek volna eredetileg, ha az építőipari árrendszer és az ökológiai körforgási szisztéma egymással relációban lenne.

A folyamatosan „vizsgáztatott” össz-, és részrendszerek legtisztább, legegyszerűbb funkcionális megoldásaikban bárminemű öncélúságtól mentesen pontosan azt tükrözik, amit az egyes komponensek és az összorganizmus legkülönbözőbb funkcióikban abszolválni képesek. A ház szerény, de elegáns esztétikumú megjelenése és teljesítményformája egy minimális építészeti és szerkezeti design mellett egy maximális energetikai design-t – vagyis pluszenergia-design-t nyújt a jövő fenntartható épített környezetének.

Ha a médiában létezhet un. „mikrofon engedély”, akkor az oktatásban is be kellene vezetni az un. „katedra engedélyt”, ami azért volna fontos, mert ha valaki pl. nem képes magyarul beszélni, attól ezt a jogot meg lehetne vonni.