Az új lakóépületek átadásával lezárult a magyar környezetvédelem legnagyobb tragédiájának első fejezete. Maga az ügy nem zárult le, nem is zárulhatott le, hiszen az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki illetve mi okozta a kárt, kit milyen felelősség terhel, azt csak egy bíróság ítélheti meg.

Vörösiszap – ki lesz a felelős? c. cikkben azt írtam október 14-én:

„… Időközben az is kiderült, hogy a kormányzat maga sincs tisztában azzal, hogy kinek, mikor mit kellett volna ellenőrizni és ennek elmaradásáért kit terhel felelősség?

A környezetvédelem eddig lerázta magáról a felelősséget, a legújabb verzió szerint azért, mert ez tulajdonképpen a területileg illetékes jegyzők feladata lett volna. Nem ismerem az államigazgatás ide vonatkozó rendelkezéseit, de ezt kizártnak tartom. Az állami felelősség elhárítása már csak azért is figyelemreméltó, mert pont a környezetvédelem ellenőrizte utoljára a tározót.

“…Az államtitkár abszurdnak és ostobának nevezte, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint egy település jegyzője építési hatóságként járhat el az ajkaihoz hasonló ipari létesítményeknél, ezért kezdeményezni fogja, hogy ez a jogkör a környezetvédelmi hatósághoz és a katasztrófavédelemhez kerüljön…”

Márpedig ha az államtitkár szerint sem tisztázottak a hatáskörök, hogyan fognak felelőst találni? Csak nehogy az derüljön ki, hogy hibásak a törvényeink, eljárásrendjeink, mert az roppant kellemetlen lenne! A nem megfelelő jogszabályi környezet, a fenti idézet szerint nyugodtan értelmezhető egyszerű beismerésnek is. Nincs kire mutogatni.

Megszólalt a tározó talajmechanikai előkészítését jól ismerő szakember, aki a tározó telepítésekor már fennálló talajtani viszonyokat firtattaamivel és amivel csak megerősítette azt a vélekedést, hogy ez az egész sokkal komplexebb, mintsem egy embert lehessen kikiáltani bűnösnek … „

Az áprilisban publikált Kolontár-jelentés, majd a MAL állami ellenőrzésének a minapi megszüntetése ezt a fenti vélekedést erősíti, ami a kezdetektől többé kevésbé ismert is volt, miszerint  hogy a balesetet szenvedett vörösiszap-tározó engedélyezésében és ellenőrzésében részt vevő összes hazai hatóság hibázott. Olvassuk a Kolontár jelentés legfontosabb megállapításait:

[…] Ugyanakkor már az első MTA-mérések tisztázták azt, ami a környezetvédelmi hatóság számára éveken át nem volt nyilvánvaló: a „különböző helyekről vett minta elemzése alapján a tározóból kifolyt anyag pH-ja 11-14 között változik. Ennek alapján a vörösiszap a környezetre veszélyes anyagnak tekintendő.”

1. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség elfogadta a lerakott anyag nem veszélyes hulladékként történő besorolását, és ezzel lényegesen enyhítette a lerakásra, illetve annak ellenőrzésére vonatkozó követelményeket.

2. A hatóságok befogadták a MAL Zrt. megalapozatlan katasztrófaelhárítási tervét.

3. A Felügyelőség elmulasztotta a területileg illetékes bányakapitányság bevonását az engedélyezési folyamatba.

4. Ajka város jegyzője megtiltotta ugyan, hogy a lerakóra veszélyes hulladék kerüljön, de nem lépett fel az ellen, hogy a területen de facto veszélyeshulladék-elhelyezés történik.

5.  Bár a bányászati hulladék lerakásának engedélyezése 2008-tól a bányafelügyelet hatásköre, a területileg illetékes bányakapitányság nem ellenőrizte a lerakásra szolgáló építmény műszaki megfelelőségét, és nem kényszerítette ki az elérhető legjobb technológia alkalmazását a lerakást illetően (száraz technológiára történő átállás).

6. Egyetlen érintett hatóság sem foglalkozott érdemben a gátszakadás kockázatával.

7. A privatizációs szerződés megkötésekor nem vették fi gyelembe a BAT és az IPPC előírásait, és azok teljesítését a környezetvédelmi és építésügyi hatóságok a későbbiekben sem kényszerítették ki teljes körűen. […]

forrás: Kolontár-jelentés

Fogalmazhatunk úgy is, hogy az egész országot képviselő, a mindannyiunk közös érdekeit védő, az ellenőrzést gyakorló állam súlyosan megbukott. Nem képviselték az érdekeinket azok a hatóságok, akiknek KIZÁRÓLAG EZ A DOLGUK, megvédeni minket a kapzsiságtól és a felelőtlen emberektől. A károkozó kiléte egy percig nem volt vitás, de a kábeltolvajok is csak olyan országban adhatják el büntetlenül a lopott fémet a kereskedőknek, ahol ezt a törvények lehetővé teszik a számukra.