Magyarországon először 1927-ben a csepeli vámmentes kikötőben építettek gabonasilókat csúszózsaluzattal, majd 1949-ben a hajdúnánási silók építésénél találkozunk a csúszózsaluzással, majd folyamatos használata során épültek TV tornyok, silók, hűtőtornyok, víztornyok. A technológia ismertetése. Az ún. iparosított építési rendszerek közé tartozik és kifejlesztésében számos magyar mérnök is résztvett.

Thoma József Kossuth-díjas mérnök munkássága (több szabadalma világszerte ismertté vált pl.: kardántengelyes áttételű és a sűrített levegővel működtetett változat) nyomán terjedt el széleskörű használata. Az egyidejűleg folyamatosan változtatható vastagságú és ferdeségű falak zsaluzására szolgáló SVETHO rendszer svéd-magyar találmány.

A technológia ma is használatos, különösen a extra magas mérnöki létesítményeknél, ahol a teljes felület bezsaluzása és beállványozása nehezen vagy megoldhatatlan volna.

Ma viszont már hajlamosak elfelejteni, hogy a 60-a, 70-es években lakóépületek is épültek ezzel a technológiával. A mai összeállításban ezeket a házakat mutatjuk be.

1963 Kísérleti Lakótelep | Budafok | Tenke Tibor és Jäger László| forrás

építész: Tenke Tibor, Jäger László, statikai és technológiai tervező: Thoma József

A lakások funkcionális fejlesztése, új épülettípusok (alacsony szintszámú sorházak, középmagas pontházak) kialakítása és az építési módszerek fejlesztése céljából az Építésügyi Minisztérium kísérleti lakótelepet hozott létre Budafokon. Ezt a célt szolgálták e középmagas pontházak is.

„A lakóépület 11 szintes pontház, 5 fogatú elrendezésben. Az ellátó központhoz kapcsolódik, ahol az elhelyezett különféle szolgáltató létesítmények lehetővé teszik a főzés, mosás, takarítás stb. központosított megoldást, ezért a lakások üzemi helyiségei minimálisak a tényleges lakóterületek méretének növelése érdekében.
Az alaprajz lakássejtek egymás mellé sorolásával alakult ki. A szerkezeti rendszer kohóhab-salakbeton alapanyagú, 30 cm vastag teherhordó falakkal, a lakássejtekkel egybevágó 6 m-es faltengely-távolságokkal jött létre. A födém monolit vasbeton síklemez, 15 cm vastag. Az építés csúszózsaluzatos öntött technológiával történt.
A lakások belső választószerkezeteit – a vizes helyiségek véglegesen rögzített határfalai kivételével – átrendezhető faszerkezetű válaszfalak, illetve ruhásszekrény-elemek alkotják. Az étkezőasztal és a gyermekszobák ágyai beépített, felhajtható, csuklós faszerkezetűek.
Az épület 50 lakást tartalmaz. a 4 férőhelyes lakások alapterülete 57,76 m2, a 3 férőhelyesek 48,13 m_, a 2 férőhelyeseké 30,51 m2. A lakásokhoz tartozó egyes közös helyiségek – lomtárak, gyermekkocsi-tároló, portrásfülke stb. – a földszinten kaptak helyet. A lakószintek emeletmagassága 2,80 m, a belmagasság 2,63 m…” forrás

1968 15 emeletes toronyházak | Budapest, Kelenföld | Farkasdy Zoltán | forrás

1966 Budapest Körszálló | Budapest | Szrogh György | forrás

A Budapest körszálló 1966-67-ben épült, mint a Szemlőhegyi úti DIVSZ székház, szintén a Középületépítő Vállalat kivitelezésében. Annak az a technológiai érdekessége, hogy ún. csúszózsaluzatos volt, az egész henger alakú rész hat hét alatt került tető alá éjjel-nappali munkával.

Szó szerint tető alá, mert alatta egyetlen födém sem készült el, egy nagy cső volt az egész, középen a vasbeton lépcsőházi maggal, aminek oldalflaaira az egyre feljebb mászó daru is támaszkodott.

A csúszózsalu sílókra lett kitalálva, ezért a födémeknek kihagytak fészkeket, amibe utólag, sok hónap alatt dugdosták be a monolit vasbeton födém vasait.

Tehát hiába ment fel gyorsan a fal, végül sokára készült el az épület a födémmel való piszmogás miatt, bár akkor már nem áztak meg a felső födém elkészülte miatt. forrás

A szálló esetében gyakran érte kritika az épület szokatlan és karakteres formáját. A hengeres torony sokakat ipari épületre emlékeztetett, s el is nevezték „budai hengerművek”-nek, ami csak később finomodott a közhasználatú, s immár nagybetűvel írandó Körszállóvá.

1973 Toronyház és víztorony | Budapest, Újpalota | Tenke Tibor | forrás

Akárcsak a kelenföldi vagy más vidéki magasházak esetében, az Újpalotán épített magasházra is elsősorban a tetején elhelyezhető víztorony miatt volt szükség. Ez adja egyben a karakteres megjelenését is, de úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a ház egész Újpalotai lakótelep építészetileg egyedül értékelhető épülete.

Újpalotán 1970-75 között 15 000 lakás épült. Döntő többségében 11 szintes épületek ezek, max. 30 m magasan vannak a vízkivételi helyek. Városrendezési, építészeti, műszaki és gazdasági mérlegelés után döntöttek úgy, hogy a víztárolót az egyik magasház tetején helyezik el. Határidő okokból a vasbeton tartály helyett acéltartályt terveztek a + 58,5 m szintre. Alatta a csepegőtér, a zárkamra pedig az épület alatt volt (14.56. ábra). A tervező az általános emeleti alaprajzon jól láthatóan a tartószerkezeti különbségek ellenére is jó építészeti elrendezést ért el. A nappali szobákat a loggiák felé nyitotta.

A csúszózsalus technológiát kellett előnyben részesíteni az alagútzsalussal szemben. E technológiának ellentmondanak a loggiák. A szobák külső falait a loggiafal küszöbének vonalába szerelt acéltartókkal kapcsolták az épület keresztfalaihoz. A víztároló teret úgy képezték ki, hogy a lakóépülettörzs falainak egy részét elhagyták. Az építés sürgőssége miatt az épület falrendszerét a lehető leggyorsabban kellett építeni. E célból a csúszózsalu két garnitúra födémzsalut vitt magával. A födémzsaluk egységes rácsos acéllemezekből összecsavarozottak voltak. Az alsó zsalut az épülettörzs félmagasságában – a falakra kiváltva – elhagyták. A csúszózsalut a csepegőtér padlószintjén állították meg és átalakítás után építették meg a medencetér falait.

A lakószintek födémeit a 18. és 19. szintről párhuzamosan, felülről lefelé építették. A medenceteret előregyártott elemekkel fedték le. Az épületet kívülről Hungarocell hőszigeteléssel látták el, amely DRYWIT vakolatot kapott. Mentes Endre cikkében – az építkezés kapcsán – ismertette a szerkezettervezési – statikai gondokat, amelyek a valós helyzet megközelítését elősegítik.

az alábbi rajzok a víztorony.hu-ról származnak.

Ma is előfordul ez a technológia a kommunális épületeknél is, de csak kiegészítő jelleggel, pl. a LURDY üzletház (1997) merevítő lépcsőházi magépítményei készültek így, ahol műszakonként 4 m „csúszási teljesítményt” is elértek (átlagosan 2,38 m/műszak). A következő fotó csak illusztráció.

Az új Nemzeti Színház magja is így készült.