Tervbemutató | Harrer cukrászat Sopronban
Levelet kaptam egy gimnáziumi osztálytársamtól, Báthory Tibortól, akivel az 5 évenkénti osztálytalálkozókat leszámítva, nem találkoztunk, pedig szakmabeli. Statikusként dolgozik Sopronban:
Kedves Miklós! Ezúton értesítelek, hogy a Harrer Chocolat projektunkkal pályázatunk a Nemetschek CAD felhasználók 2011 évi nemzetközi versenyében. A világ minden tájáról 117 alkotás közül az „Ipari épületek” kategóriájában a 4 díjra jelölt munkáként ismerték el alkotásunkat. A győzelmet ugyan nem sikerült megszereznünk, de
1.) részvételi lehetőséget nyertünk a Nemetschek GmbH központjában májusban rendezendő konferencián,
2.) megjelenési lehetőséget kaptunk nemzetközi szaksajtóban,
3.) szerepelünk a Nemetschek Contest Book (versenykönyv)-ében aminek tiszteletpéldányait megkapjuk.
Részlet az ismertetésből:
A Harrer cukrászmanufaktúra épülete sok régebbi gondolatnak is a mai megfelelője, párhuzama lehet:
A Frank Lloyd Wright tervezte Vízesés-ház organikusan, gondosan terepre ültetettsége, szabad alaprajzi és mozgalmas tömegformálása. Gropius épületeit a feladat elfogulatlan, tiszta megfogalmazása, a helyi adottságok messzemenő figyelembevétele, a használati funkcióból kiinduló megoldás, a mesterségbeli tudás, valamint a részletek összhangja mellett az arányok harmóniája jellemzi. A Schrőder-ház plasztikus elemekre bomlása, a külső és belső áthatják egymást. A konstrukciós elemek nem határolják a tereket, csak irányítják a téráramokat.
Itt szeretném megemlíteni Ekler Dezső kiváló magyar építész, építészeti nagyításokról szóló elemzését. Ennek fantasztikus példája Jean de Gastines egymásba fonódó három rétegződésű faszerkezetű, membránhéjas, ház a házban alkotása a Georges Pompidou központ Metzben, mint háncsfonatos kínai vagy japán fejfedők mesteri csoportosítása.
A Harrer-háznál is észlelhető ez a fajta nagyítás, sok sok hangjegye tetten érhető az egymásra rétegződőtt kontinuitásnak, vagy egymás mellett létező építészeti párhuzamoknak, és kontextusnak, de ezek letisztultan, optimálisan finomra hangolva válnak kellemes dallammá.
A minimalista dobozépítészet szerkezetet is kihangsúlyozó szögletességét ellenpontozza a kerekded formákra épített belső kialakítás. A konstrukciós elemek irányítják a szemet a végsőkig kifeszített nagyképernyős plazma tv szerű transzparens elemek felé, ahol feltárulkozik Sopron egyedülálló, csodálatos, mindig megújuló panorámája. A belső térbe bekapcsolódik az égbolt a három kerek felülvilágítón keresztül, az álmennyezet formája leképeződik a bútorzat megformálására, tovább hatva a padló burkolatváltására.
Anyag, forma, funkció, szerkezet példásan egymásra talált. Kiforrott esztétikai értékrend. Az épület rejtett értékeit minél mélyebb értelemben kutató filozófikus megimerése felér egy intellektuális kalandozással. Olyan mint egy jó kávé, egy jó sütemény vagy egy finom csokoládé ami hívogatóan illatozik, kellemes látványt nyújt, de igazi ízvilága csak fokozatosan bontakozik ki az újdonságok megismerésére vágyó ínyencek előtt.
Harrer csokoládéműhely és cukrászda
Sopron, Faller Jenő u. 4.
Építtető: Harrer Chocolat Kft. | honlap
Generáltervező: AW Architekten | Építészet: Christoph Huber
Altervezők: Kiss GTI Építész Tervező Iroda, Kiss Gábor Árpád építész | Statika: Báthory Tibor Gábor
Kivitelezés: Giczi Árpád | Tervezés éve: 2006 | Kivitelezés éve: 2008-2009
csokoládéügyi beszámoló: szépségtár
Hozzászólások (15): megnézem
TÜKE
2011. május 9. hétfő 06:00
Senkit nem kívánnék hozzászólásommal a témától eltéríteni és előre is elnézést!
Mi, akik 1962-1966 között voltunk középiskolások, már eljutottunk addig, hogy 3 évente találkoznánk, bár – valahogy – egyre nehezebb összehozni egy találkozót.
Továbbá: csak-csak működik bennem a lokálpatriotizmus és/vagy a „sárga irigység” 🙂
Értsd: lásd a teljesség igénye nélkül a pécsi CAFLISH cukrászda, a NÁDOR kávéház, a MECSEK cukrászda, az OLIMPIA étterem és a CAPRI cukrászda történeteit. (Google keresőbe írva) Lehet, hogy épültek új „egységek” is Pécsett (?)-de a régiekkel valahogy nem tudtunk „bánni!” (?)
Nekem az épület tetszik! – érdemes a honlapon megnézni belülről is !
Nem kritika ! – látva a „bejárati lépcsőt?”… a mozgáskorlátozottakra (vagy a fájós lábúakra, mint én) lehetett volna megoldást találni ?
Gondolom a „kerthelyiségben” lesznek valamilyen „napernyő-félék” ill. árnyékolás- féle.
(A 2 osztálytársnak elismerésem !- értsd : Miklós akár „magánlevélként” is „kezelhette” volna a témát ! )
Szabóbácsi
2011. május 9. hétfő 09:35
Látványos, pazar, de funkciójában kissé furcsa. Uszodák, technikai szalonok tálalásához el sem tudnék mást képzelni. A somlói galuskához és egyéb barokkos édességekhez viszont kissé idegen számomra. Vagy a kínálat is minimalista? Éljen a csokikocka szódavízzel, le a képviselő fánkkal, fagyikelyhekkel! 🙂
Jó lett volna látni a környezetét. (erről nem esett szó, csakis a fényezésről) Mintha lenne egy kék doboz az egyik oldalon. Ha egy ipari környezetben áll, ott magabiztosan kiemelkedik a hasonló dobozszerű építmények közül.
Csatlakozom sby-hez.
laikus
2011. május 9. hétfő 09:59
impozáns kinézetű épület, bár a környezete nem látható.
egy olyan nem építész „laikus” számára üdítő megfogalmazás, hogy egy műemléki városba is lehet új, modern arányú és kivitelű építményt emelni.
bobo
2011. május 9. hétfő 10:50
laikus: szerencsére nem látható a környezet, ugyanis a soproni ipari park szélén áll az épület. Igaz, az ipari park megnevezés kissé túlzó, viszont joggal pályázhatna az ország legjobban közművesített mezőjére.
Hawaii
2011. május 9. hétfő 13:27
Élőben még nem nyílt alkalmam szemrevételezni, de hogy nincs olyan fénykép, amin a fő Harrer logó alja ne lenne takarásban, arról Miklós egyik korábbi – látványtervek kapcsán elejtett – észrevétele ötlött fel bennem, miszerint szemmagasság helyett a ‘madártávlati’ nézetek mutogatása megtévesztő tud lenni. Persze lehet, hogy ez inkább a dekoratőr ‘érdeme’, mintsem az építész(ek)é.
„Anyag, forma, funkció, szerkezet példásan egymásra talált. Kiforrott esztétikai értékrend. Az épület rejtett értékeit minél mélyebb értelemben kutató filozófikus megimerése felér egy intellektuális kalandozással. „
Vélhetően még nagyon hosszú utat kell bejárnom, hogy elnyerhessem az érdemes intellektuális kalandor címet, mert komoly kihívás elhesegetnem az egyre hatalmasodó gondolatot, miszerint sokat javítana a megjelenésen a szocializmusból ittragadt épületet idéző betonfalak befuttatása vadszőlővel.
Persze bentről kifele tekintve, megfelelő parkosítással nincs kétségem afelől, hogy kellően bennsőséges, hivogató és egyben marasztaló (lehet) a légkör, ám ez inkább a belsőépítész(?) és a nagy üvegfelületek érdeme.
Koós Miklós
2011. május 9. hétfő 13:56
[re=80179]TÜKE[/re]:
„Senkit nem kívánnék hozzászólásommal a témától eltéríteni és előre is elnézést!” ha nem akarod, akkor ne tedd! 🙂
az akadálymentesitésről: az alaprajzon (felül) jól látszanak a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolók és az onnan induló rámparendszer. Ez ma már alap.
A ház számomra üditően szép és jó értelemben modern, szemben számos, annak szánt, de ötlettelen mo-i társával. Sopronban érdemes még megnézni a Patak utcában épült Zeneiskolát is, az is nagyon jó kis modern épület.
bobo
2011. május 9. hétfő 14:15
A zeneiskola is valóban szép lett.
https://imageshack.us/photo/my-images/7/zeneiskola.jpg/
TÜKE
2011. május 9. hétfő 15:51
[re=80192]Koós Miklós[/re]:
Kösz’ való igaz!- elkerülte figyelmem,illetve mint laikus az alaprajzot kevésbé alaposan néztem meg.
Más hozzászólóknak : bár az épület belsejéről nincs túl sok fotó, de ott van a https://www.harrercafe.com/ honlap – ill. Miklós írásnak a végén a „szépségtár”- arra is érdemes rákattanni! Szabóbácsinak! (az édességek) 🙂
Hawainak: nekem elég nagy felületem van befuttatva vadszőlővel ! Nagyon szeretem, de a gond az az : pl. nyáron vagy egy hétig belepik a méhek!- ősszel alig bírom a sok levelet összegyűjteni, télen pedig a madarak megeszik a termését és mindent összerondítanak az ürülékükkel! Ezért vadőszőlőt inkább nem ajánlanék!
Miklós régebben ajánlott blogot,amiben vannak más (célszerűbb) növények.
Bocs,ha most nem tudom a linket emlékezetből!
Nemértekhozzá,de...
2011. május 9. hétfő 21:38
Szubjektív, hogy kinek mi tetszik, nekem ez nagyon nem. Egy cukrászda nem ilyen szerintem. „Az épület rejtett értékeit minél mélyebb értelemben kutató filozófikus megimerése felér egy intellektuális kalandozással.” A cukrászdába sütit enni járok nem intellektuálisan kalandozni meg filozofálni. A szöveges bemutató 90%-a olyan nyelven íródott, amihez hasonlót a borászok beszélnek, amikor a távoli eukaliptusz ligetekből iderepülő pollenek aromáját vélik felfedezni a magyar borban. Frank Lloyd Wrightot és Gropiust idekeverni meg olyan, mintha a Forma1-es autóhoz mérném az utcait az alapján, hogy mind a kettőnek 4 kereke van. Igaznak igaz, csak röhejes.
Az a sok lépcső, amin be lehet jutni egyik oldalról az jó, mert kalóriát éget az ember, amíg felér, így több süteményt lehet enni. Az meg remélem csak a látványképen nem látszik, hogy nincs egy külső, árnyékos/árnyékolt hely, ahova ki lehetne ülni.
A honlapon a belső képeket megnézve, szívesen büntetném a belsőépítészt azzal, hogy élete végégi ilyen ronda fekete, kényelmetlen székekben kelljen ülnie és ha a barátnőjével elmegy egy cukrászdába, csak olyanba mehessen, ahol nincsenek boxok, hanem tömegben kell ülni és hallgatni a másik asztaltársaságot.
Koós Miklós
2011. május 10. kedd 07:23
nem tisztem a tervező nevében beszélni, de ez nem cukrászda, hanem cukrászat, vagyis egy üzem, amiben kialakítottak egy CUKRÁSZDÁT IS. A cég innen látja el a soproni belvárosban található CUKRÁSZDÁIT.
TÜKE
2011. május 10. kedd 08:06
[re=80206]Nemértekhozzá,de…[/re]:
Bocs’ mint laikus régebben engem is figyelmeztettek, hogy NE keressem a látványterveken pl. az ereszcsatornát, a hófogót…és mintha még a kilincset is megemlítették volna ! 🙂 Bár az csak -csak volt a képen ! Így aztán talán a napernyőt se kifogásoljuk ? – bár én is megemlítettem.
Szerintem : „a puding próbája az evés!” – értsd : bútorzat és/vagy konkrétan ki-mit akarna/szokott egy cukrászdában vagy cukrászatban csinálni !
Sok lépcsőhöz : én pl. legtöbbször attól tartok, hogy kifelé jövet- alkoholos mámorban… – „lezúgok” a lépcsőn ! 🙂
Példa arra, mennyire nem vagyunk egyformák, ami talán nem is baj ?
Szabóbácsi
2011. május 10. kedd 10:16
Azért nagyon pozitívan árnyalja szerintem a megítélését hogy nem a belvárosban egy Centrum áruház átalakítása hanem egy zöldmezős ipri övezetben lévő üzem. Cukrászüzem. Vagyis GYÁR. Annak nagyon szép. Mondhatni luxuscsarnok. Kíválóan és szépen reprezentálja a termelő helyzetét, elhivatottságát, célját. A mindtabolt ebben a megközelítésben meg inkább egy részleges gyárlátogatásnak is felfogható. Ilyen szempontból meg nagyon megfelelő.
(Talán túl szép. Igaz lett, de mintha túl lenne hajtva. A presztízsberuházások általában egy cég lefelé menő pályáján vannak. Remélem itt nem.)
Szabóbácsi
2011. május 10. kedd 11:40
Az,hogy: Remélem itt nem? 😀
Harrer Confectionery House « De Trash
2011. május 11. szerda 17:45
[…] box architecture from Hungary, Sopron. For more pictures, check this […]
Eckhardt Tibor
2011. május 17. kedd 11:28
Csak GRATULÁLNI tudok! A tervezőknek is és a beruházónak is.