Április elseje van. Nem készültem semmi viccessel, gondolom az alábbi írás szerzője sem annak szánta, én mégis annak veszem, mert vicces ilyeneket olvasni egy szakmai blogon. (kiemelések tőlem)

Tisztelt szerző!

6 évig laktam Budapest szívében egy olyan lakásban ahol a WC és a fürdőszoba közvetlenül a konyhába nyílt. Sőt, abban a társasházban amelyben ez a lakás megtalálható volt még 62 ugyanilyen elrendezésű lakásban éltek és élnek még a mai napig is emberek. Nem tudok vagy hallottam olyan lakokról, akinek a lakásuk ilyesfajta elrendezése miatt fekália került volna az ebédjébe vagy mákos tészta a fürdővizébe. Ahogyan egy korábbi felszólaló is megemlítette: egy lakóhely tisztasága és karbantartottsága elsősorban nem annak elrendezésétől és adottságaitól, hanem az abba lakó higiénia és tisztaság iránti igényétől függ. Jelenleg egy luxus lakókocsiban élek három tagú családommal együtt, amelyben külön WC és fürdőszoba is van, sőt, ezek közül egyik helység sem a konyhába nyílik, mivel az is külön térben helyezkedik el. Amíg Budapesten éltem éveken keresztül nem találtam munkát, jelenleg 3 különböző nemzetközi tv-csatornának dolgozom turisztikai szakújságíróként. Mindezt úgy, hogy Magyarországot igazán csekély nyelvtudással és anyagi lehetőségek között hagytam el. Jelenleg nagyjából 2 havi keresetemből könnyedén finanszírozni tudnám egy új lakás megvásárlását Budapesten vagy akár Ausztriában, Horvátországban is, de igazán boldogan élek a családommal együtt a minden igényt tökéletesen kielégítő, teljesen környezetkímélő mobil otthonomban. Akkor és oda megyek ahová én akarok, rendszeresen járok haza Magyarországra az ott élő rokonaimat, barátaimat meglátogatni. Amikor meguntam minden reggel a tenger kellemesen morajló duruzsolására ébredni és minden este a tengerparti lágy homokban ücsörögve gyönyörködni az ezer színű naplementében egyszerűen továbbállok és máshol ütök tanyát. Oda megyek a világban ahová éppen kedvem tartja vagy ahol biztonságban érzem a családomat és saját magamat. Senkinek nem fizetek egy peták közös költséget vagy közüzemi díjat sem, az energiát a technikai eszközeim számára (amelyekkel bőségesen el vagyok látva) egyedül a nap energiája szolgáltatja még borult időben is. Ön elfeledkezik arról, hogy mi emberek, akik egyébként csak vendégek vagyunk Földünkön (mégis hajlamosak vagyunk mindenhatónak érezni magunkat), egyáltalán nem vagyunk egyformák. Vannak akik a téglából épült családi és társasházak szolgáltatásainak és infrastruktúrájának biztonságában érzik életvitelüket a saját maguk számára a legmegfelelőbbnek, vannak, akik a lakóautók és lakókocsik által nyújtott határtalan szabadság szerelmesei (nem kevesebb kényelem és komfortérzet közepette, mint téglaépületben lakó társaik). Élnek a világon olyan embercsoportok is, akik számára kizárólag istenük vagy az adott embercsoporton belüli társaik feltétel nélküli szeretete a fontos. Ők igyekeznek a lehető legkevesebbre szűkíteni az alapvető emberi szükségleteik kielégítésére fordított időt, hogy cserébe életükből a lehető legtöbb részt istenüknek vagy társaik szeretetének áldozhassák. Ismerek személyesen olyan magyar származású embert, aki az Andok hegység végtelen erdőségeiben magányosan él összetákolt háncstető alatt állatok bőréből sündisznótüskékkel összetűzött ruhában, mégis a civilizált világ nagy része az Ő által rádión közölt, a vad természetben tett felfedezéseinek köszönheti a rákkutatás jelentős mértékű előrehaladását. Akár kik, akár mik is vagyunk, nem kényszeríthetjük rá a rajtunk kívül álló többi emberre saját akaratunkat. A téglaházban lakó emberek nem kényszeríthetik a lakókocsiban lakókat téglaházba és ugyanígy a lakókocsiban lakók sem kényszeríthetik a téglaházban lakókat lakókocsiba. Ez azonban természetesen – ahogyan az emberi életben majdnem minden, még a születés és a halál is – csak egy metafora. Attól, hogy az egyik ember azt gondolja, hogy a téglaház az ideális lakóhely az emberiség számára, attól még egy másik ember nyugodtan gondolhatja, sőt, bátran ki is mondhatja ennek ellenkezőjét. Megpróbálni ugyan meg lehet, fölsorolhatunk mindenféle valós vagy kitalált ellenérveket a lakókocsiban történő lakhatás ellen, de mindezt csak addig tehetjük, ameddig nem jön valaki, aki nálunk érvényesebb, hitelesebb és ésszerűbb érveket sorakoztat föl a lakókocsiban lakhatás mellett. Ilyesmire már volt példa a történelemben. Hitler azt gondolta, hogy ki fogja irtani a világból a számára nem elfogadható etnikai vagy vallási hovatartozású embereket, csakhogy jöttek közben az Amerikaiak és az Angolok, akik Hitler tudomására hozták, hogy Ők bizony Hitler és a Náci Németország elképzeléseivel nem értenek egyet. Hitler ugyan az utolsó pillanatig próbálta a saját igazát bebizonyítani, de hát szerencsétlenségére és az egész emberiség szerencséjére a szövetségesek voltak többen, így ők tudták az akaratukat érvényesíteni. Nos remélem ennyiből megértette, hogy mekkora létjogosultsága van a mai világban az Ön és az Önhöz hasonló gondolkodású emberek lakhatási és életviteli filozófiájának. Ami ugye szintén csak egy metafora. Javaslom most pedig álljon fel számítógépe mellől s induljon elmélyült sétára az Önhöz legközelebbi parkba, erdőségbe, mezőre vagy akármilyen szabad területre s próbálja saját, belső konfliktusait önmagával végre-valahára elrendezni, s ne erőszakolja azokat a többi, ártatlan emberre sem lakhatási sem semmiféle más koholt problémák felvázolásával. További szép, napsütéses napokat mindenkinek! Vadkörte

Mint honlapgazdának időnként igencsak feladják a leckét vagy teszik próbára a türelmemet és a toleranciámat. Ilyenkor persze el lehetne azzal elintézni a dolgot, hogy javaslom keresse meg az elgurult gyógyszerét vagy egyszerűen csak az ápolóját. De sajnos vagyok olyan mazochista, hogy igyekszem ezekre is válaszolni.

Kifejezetten mulatságos olvasni, hogy valaki egy lakókocsi vitában egyenesen Hitlert citálja elő hivatkozási alapként. A minap valaki engem tett felelőssé, ha az iszlám hamarosan átveszi kis hazánkban a hatalmat. A mecset tervezése kapcsán már hozzászokhattam, hogy egyesek pl. meg akartak kövezni a kereszténység nagy árulója lévén, ami már önmagában is nevetésre késztet, hiszen a megkövezés nem a kereszténységben, hanem pont a saria-ban ismert kivégzési mód. A „jó keresztények” inkább a kerékbetörést, a vízbefojtás vagy éppen az akasztást preferálták.

A méretes frusztráltság láthatóan akkor sem kerüli el az embert, ha éppen egy általa kiválasztott tengerparton gyönyörködik a naplementében, miközben nagy ívben tesz rá, hogy hová ürítí a szemetét vagy éppen a WC tartály tartalmát, ahogy írja „Senkinek nem fizetek egy peták közös költséget vagy közüzemi díjat sem„.

Ez világos és tiszta beszéd!

Az Ön által lenézett “téglaházban lakó hitlerjugendek” ezért ugyanis keményen fizetnek. Szép dolog, ha pár ember megteheti, hogy kedvére választhatja ki a lakóhelyét, kérdés, hogy mit szólnak ehhez az ott lakók? Nyilván semmi közük hozzá!

Látom a lelki szemeim előtt, hogy egy kisváros kis lakónegyedének a lakói mind megszabadulnak a téglaházaiktól és mind vontatható lakókocsiba költöznek, majd elindulnak. Hová is? Mondjuk egy szép helyre? Legyen mondjuk ez a Velencei-tó, vagy pl. a Szalajka-völgy?

Tudja hogyan néz ki 300 lakókocsi egy kupacban (pedig az csak cca. 1000 ember), vagy inkább szórjuk szét őket egyenletesen, hogy lehetőleg a látványuktól mindenki elborzadva hanyat-homlok meneküljön a völgyből? Ez a cél?

Bizonyára csak a távoli messzeség és az akadozó hírszolgáltatás lehet az oka, hogy nem hallott arról, hogy errefelé mélyrepülésben van az építőipar, sok százezer ember feje felett lebeg a kilakoltatás damoklészi kardja, közel 1 millióan nem tudják fizetni a közüzemi számláikat. 11,5 % körüli a munkanélküliség, nem lehet hitelt felvenni, elfogytak a tartalékok.

Mindehhez hozzájön, hogy a magyar munkavállalók legnagyobb része a legkevésbé sem mobil, ha 50 km-es körzetben nincs munka, akkor a legtöbben helyben maradnak és inkább a segélyt választják.

Magyarországon nem azért érdeklődnek egyesek a lakókocsi iránt, mert a munkájuk és a havi jövedelmük lehetőséget ad arra, hogy kedvükre csatangoljanak a világban, hanem mert nincs pénzük másra. Persze amikor szembesülnek, hogy az ár közelit egy vidéki garzon árához, de cserében irdatlan közüzemi számlát kell fizetni, akkor a legtöbben visszakoznak. Nem a mobilitás a motiváció, hanem hogy hogyan lehet a lakhatást a legkisebb költséggel megúszni?

Azt írja, hogy „2 havi keresetemből könnyedén finanszírozni tudnám egy új lakás megvásárlását Budapesten”, nos ezzel szemben a magyar valóság az, hogy errefelé (de tartok tőle nyugaton is) maximum egy maffiózó keres két hónap alatt annyit (15 millió HUF/hónap), hogy lakást vehessen Budapesten, a többségnek még a felújítást is meg kell gondolnia.

Ha közelebb lenne a magyar valósághoz, bizonyára ismerős lenne, de persze egyszerűbb Hitlert idecitálni, mert azért az mégis csak ütősebb, be kell látnom.

Végül, pedig hogy oldani tudja az Önben lévő frusztráltságot, ajánlanék egy „Hitler videót” a figyelmébe.