Hűséges olvasónkat, kollégánkat nem kell már bemutatnunk, Huszti István írta a Várostervezési szempont-e a futás? című, kétrészes cikket a futás és a városrendezés összefüggéseiről. Most pedig egy cikksorozatot írt a különféle (részben már el is feledett) építési technológiákról. Elsőként a szövetszerkezetes építési módról lesz szó.

Egy nem építész osztályellenség jegyzetei

Mint kezdő építész egy olyan helyen kaptam munkát, ahol lehetőséget kaptam könnyűszerkezetes házak fejlesztésével foglalkozni. A feladat komplex volt, bővíthető alaprajzi rendszerek tervezésétől egészen a szendvicspanel kéreghorpadásának vizsgálatáig terjedt. Így utólag is visszagondolva jól éreztem magam ebben a munkakörben. Egyszer munkából hazafelé találkoztam egyik volt tankörtársammal, aki egy neves tervezőirodánál dolgozott és beszélgettünk. Kérdésére elmondtam, hogy éppen most egy repülőgép szárny alsó övének méretezésének analógiája alapján a panel teherbírását próbálom meghatározni, sajnálkozását fejezte ki – „kár, hogy nem építészettel foglalkozol”.

Nem tagadom, bosszantott a megjegyzése, de az idő elteltével rájöttem, hogy a szakma jelentős részének megítélése szerint ilyen jellegű feladatok megoldása nem tekinthető építészeti feladatnak. Sőt arra is rá kellett jönnöm, hogyha a tervezés során arra törekszem, hogy mind a megrendelő, mind a környezet számára optimális megoldásokat találjak, akkor folyamatosan ilyen „nem építész” feladatokat kell ellátnom.

Boldog napjaim, mikor „nem építészként” dolgoztam váratlanul értek végett. Történt, hogy Orenburgból visszajött az egyik vállalati vezető és annak az egységnek a irányításával bízták meg, ahol én dolgoztam néhány mérnök társammal együtt. Újdonsült vezérünk első dolgai közé tartozott, közölni velünk, hogy egy termelő üzemben fejlesztésnek, mérnöki okoskodásnak nincs helye, mi a dolgozókon élősködünk és mint ilyenek osztályellenségek vagyunk (ez a 80-as évek eleje). Éppen ezért – tekintettel jó szívére – ad két hetet, hogy másik munkahelyet keressünk. Mondhatnék erre nem szalonképes jelzőket, de a dolog mélyén az ő szempontjából érthető.

Lehetne azon meditálni, hogy ő melyik osztályt képviselte, az biztos, hogy az enyémet és a velem együtt dolgozó szakmunkásokét nem, de már minek. Az ő igazsága abban rejlik, hogy a mérnökség alapvető ismérve a társadalmi hasznosság és az optimum keresése, melynek fő eszköze a modellezés, számítás és a tapasztalatok összessége. A mérnök munkájának eredménye gyakran plasztikusan kirajzolja egyes csoportok elképzeléseinek hasznosságát, vagy haszontalanságát. Így volt ez akkor és most is – sőt még esetenként az arcok sem változtak, meg vannak utódok. Lassan 30 év elteltével rá kellett jönnöm, hogyha jól végzem a dolgom, akkor sokak szemében maradok ” nem építész osztályellenség”.

A jegyzetek – ördög a részletekben.

Az egyes munkák során a megrendelők számtalan kérdést tesznek fel, amire – ha valaki elvállalja a munkát – érthetően és hitelesen válaszolni kell. A válaszok megadásánál nincs helye a sztereotípiáknak, a technokrata felsőbbségnek, a kérdést a részletekig lebontva érthetően kell megadni. Ezt megkívánja a tisztesség és magam részéről elismerem, hogy egy probléma részletezése sokszor a saját eredeti elképzeléseimet is megváltoztatta – az ördög mindig ott bújik meg.

A jegyzetek konkrét kérdések és válaszok gyűjteménye, arra gondolva, hogy ezek ismertetése mind építtetők, mind kollégák számára hasznos lehet és ha valaki megtisztel a véleményével akkor az másoknak is és nekem is tanulságos.

A jegyzetekhez előzetesen szeretném a következő megjegyzéseket előrebocsájtani:

• Amit írok, számolok, az mindig abban a szituációban igaz, ahol írom, nem akarok sem anyagról, sem szerkezetről, sem szerkezeti rendszerről, sem építészeti-mérnöki koncepcióról általánosítani.
• Ha valaki általánosít, az az ő dolga, akinek nem inge ne vegye magára.
• Vallom, hogy nincs rossz anyag, szerkezet, szerkezeti rendszer, csak jó helyen és jól kell alkalmazni.

A témákat nem időrendi sorrendben, hanem az általam vélt aktualitása szerint rendeztem.

1.1. Polisztirol zsalus építés – gipsz zsalus szövetszerkezet 1.

1.1.1. A polisztirol zsalus rendszer.

Az utóbbi években egyre gyakrabban kérdezik az építtetők, hogy a polisztirol zsalus technológiákról mi a véleményem. Ezt a technológiát ismereteim szerint először az 1950-es években a BASF hozta létre, tehát nem az új rendszerek közé tartozik. Az, hogy manapság újdonságnak állítják be, annak talán a reklám, talán az az oka, hogy a hőszigetelés kérdése előtérbe került, meg talán az is, hogy jó 50 év alatt sem külföldön, sem nálunk nem az elterjedtebb rendszerek közé tartozik.

Én az 1980-as évek közepén egy kollégám meghívására vettem részt egy hazai kísérleti építésen. Az akkor kialakult vélemény alapjaiban bennem nem változott, annak ellenére is, hogy a jelenleg forgalmazott rendszerek sok fejlesztésen mentek keresztül.

a képek forrása

A rendszerről itt nem írnék külön részletesebben, számos leírás található a neten is, csak a főbb elveket foglalnám össze. A technológia lényege, hogy hőszigetelő anyagú elemeket, mint zsaluzatot használnak fel, egyesítve az elemes (lego) építést az öntött építési móddal. Ez így igen jól hangzik, de alapvetően egy zsaluzási szisztémáról van szó és szerintem értékelésének is ez lehet az alapja. Az olvasható bemutató anyagokban, főleg az utóbbi időben mint jó hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező építési módot mutatják be, de például egy tégla, vagy szerelt épület is lehet jó hőszigetelő tulajdonságú, tehát ez nem lehet egyik módszer sajátja sem.

1.1.2.Gipsz zsalus szövetszerkezet (dermesztett beton)

Bevallom ez a technológia az egyik kedvencem, igazi mérnöki konstrukció ami méltatlanul elhanyagolt, pedig igazi XXI. századbeli magyar módszer, annak ellenére, hogy a II. világháború előtt született.

A rendszer Sámsondi Kiss Béla építész nevéhez fűződik (https://artportal.hu/lexikon/muveszek/samsondi_kiss_bela). Részletes leírásáról és Sámsondi Kiss Béla munkásságáról itt lehet olvasni: https://www.rendszerek.org.hu/?m=5&nyelv=magyar&menu=m1. Ezt a honlapot szakmabelieknek, és nem szakmabelieknek nagyon javaslom elolvasni. Az ott leírtakat összevetve jelenlegi lakásépítésünk helyzetével szerintem jól látható, hogy erősen visszafejlődtünk és manapság az építészet paradigma váltásáról beszélni építész körökben enyhén szólva cinizmus – megjegyzésem itt: https://www.epiteszforum.hu/node/18215#comment-12529.

Az 1980-as évek közepén Szövényi István építész és csapata elindította a szövetszerkezet minősítését az ÉMI-nél. Ez egy összetett vizsgálat, aminek egyik eleme az épületszerkezezeti tulajdonságok minősítése és abban a szerencsében volt részem, hogy ezt a feladatot megkaptam és nagyon sok érdekes dolgot tanultam meg.

a képek forrása

A helyes megnevezés inkább a dermesztett betonos szövetszerkezet. Ez írja le a technológia lényegét, ami röviden az, hogy gipsz zsaluzat között vékony hálósan vasalt betonmagot öntünk, amiből a gipsz a vizet kiszívja – megdermeszti – és így magas betonszilárdságot lehet elérni. A létrejött hálósan vasalt szerkezet, mint egy szövet működik, sok hasonlóságot mutatva biológiai szövetek pl. csontszövet működésével.

1.1.3 Betontechnológiai összehasonlítás.

Egy zsaluzási módszernek az egyik fő minőségi jellemzője, hogy mennyi és milyen anyag (cement és adalékok) felhasználásával milyen minőségű betont tudunk előállítani és ezt milyen biztonsággal tesszük.

A polisztirol zsalus falaknál a javasolt betonminőség C12/15-16-F3.

Nem szakmabeli olvasók számára. A beton jelölése a következőket tartalmazza ebben az esetben.

• C – normál beton
• 12/15 – szilárdsági jellemző, hengeres próbatest/kocka próbatest szilárdsága N/mm2-ben
• 16 az adalék (kavics) maximális szemnagysága
• F3 – Terülési osztály, a friss beton képlékenységét mutatja, az F3 képlékeny állapotú, a folyós betonnál valamivel sűrűbb

Itt nem mennék a betontechnológia részleteibe, de a 16-os szemnagyághoz magas cementpép tartalom tartozik, ami nem a gazdaságos betonok jellemzője, a magas cementtartalomhoz viszonylag kis (C12/15) szilárdság van rendelve. A kis szemnagyság a bedolgozhatóság miatt szükséges, ami a fal és zsalugeometria következménye.

a képek forrása

Még építész kollégáknál is tapasztalom azt a téves hiedelmet, miszerint ha a betonüzemből megrendeljük a megadott minőségű betonkeveréket, akkor a kész beton minősége már annyinak vehető. Az elkészült betonszerkezet minősége több tényezőtől is függ. Egyik legfontosabb a tömöríthetőség. A bedolgozott beton tömörítettsége a végleges betonszilárdságot lényegesen befolyásolja. A kellő tömörség vibrálással érhető el, a polisztirol zsalunál a leírások szerint is csak csömöszölik, ill. pumpálják, de nem vibrálják hiszen a megfelelő vibrálás a zsaluzatra igen nagy terhelést ad, amit a polisztirol hab nem bír ki, ill. a könnyű habelem „felúszik” és külön szerkezettel rögzíteni kell. A tömörítéssel a légtartalmat csökkentjük, ennek hatását jellemzi az, hogy kb. 1 % légtartalom növekedés 4-5 % szilárdságromlást okoz. Nem megfelelő tömörítéssel, a vibrálás hiányával akár 5-6 % légtartalom is kialakulhat és és ezen kívül a szerkezeten belül a minőség inhomogén is lesz.

A beton egyenletes szilárdságára hatással lehet az is, hogyha a zsaluelemekből a teljes falmagasságú szerkezetet pumpával betonozzuk, akkor nagy lehet a beton ejtési magassága, ami 1,2 méter felett káros szétosztályozódáshoz vezet, a fal alján gyűlik össze a több cementpép, míg a felső részek péphiányosak lesznek. Abban az esetben, ha nem a teljes magasságú falat töltjük betonnal és azt csömöszöljük, akkor pedig munkahézagok keletkeznek, ami nem a beton, hanem a falszerkezet szilárdságát csökkenti.

Felmerül még az is, hogy egy lakóháznál 3-4 sor zsalu kibetonozása mennyire gazdaságos mixerkocsival és a bedolgozási idők mennyire tarthatók be.

Én próbáltam már adatot kérni polisztirol zsalus építő cégtől arról, hogy a bedolgozott beton szilárdsága hogy alakult, vettek-e mintát falból (friss beton és magminta), de ilyen mérésekkel nem rendelkeztek. Ha valahol van ilyen érdekes lenne.

A gipszzsalus rendszer betontechnológiájáról elég részletes leírás van itt: https://epa.oszk.hu/00000/00028/00009/pdf/3.pdf.

A leírásból azt emelném ki, hogy igaz, nagy cementpép tartalommal, de a dermesztés hatására nagy tömörségű, nagy szilárdságú beton keletkezik. Az elérhető betonszilárdság a duplája körül van, mint amit jó esetben is várhatunk a gipszzsalus technológiánál. A beton minőségének egyenletessége biztosítható. Munkahézagok itt is keletkeznek, de ezek a statikai működés függvényében tervezhetők. Mivel a betonvastagság igen kicsi 4 cm! és helyszínen készül a betonkeverék nem szükséges a költséges mixerkocsi költségekkel számolni, a keverési mennyiség a bedolgozás üteméhez igazítható.

ÖSSZEFOGLALÁS.

A két rendszer közt betontechnológiai szempontból az a különbség, hogy míg a polisztirol zsalus nem optimális betonkeveréket felhasználva bizonytalan végszilárdságú és feltételezhetően inhomogén betonszerkezetet eredményez, addig a gipszzsalus egyszerű eszközökkel nagy szilárdságú homogén betont hoz létre.

A következő részben a két rendszert statikai működés szempontjából hasonlítom össze.