Annak érzékeltetésére, hogy mit jelenthet a tervezésnél a futás szempontjának figyelembevétele tettem egy sétát GPS-szel és fényképezőgéppel felszerelkezve a Papp László Budapest Sportaréna (továbbiakban „kavics”) körül. Pontosabban a példa kapcsán az a helyes szóhasználat, hogy mit jelenthetett volna.

Mielőtt elkezdeném a séta ismertetését szólnék néhány szót a kavicsról. A szakmai olvasók bizonyára tudják, de remélem nem csak kollégák olvassák, az épület Skardelli György kiváló építész és csapatának munkáját dicséri. Fontosnak tartom ezt nem csak azért megjegyezni, mert a kavics egy olyan épület, amire méltán büszkék lehetünk, hanem azért is, mert a fellelhető kommentekben elfelejtik megnevezni a tervezőket, de mindig külön bekezdésben megemlékeznek az átadáson celebráló politikusról – furcsa értékrend, de furcsa korban élünk.

A kavicsot bemutató honlapon az alábbi olvasható:

„Az épület tervezői olyan közparkot álmodtak a parkolók fölé, amely nem csak találkozási pont lehet, hanem ahol az emberek szívesen töltik szabadidejüket. A gránit borítású óriási teraszon található a jegyiroda, a parkolók feljárata és az épületbe történő bejutás is innen történik.”

Nos nézzük meg a közparkot abból a szempontból is, hogy az „emberek” csoportba én a futókat is beleértem.

A mellékelt Google térképre feltettem a GPS által rögzített útvonalat és beszámoztam a jellegzetes helyeket, amikről a sorszámozásnak megfelelően fotókat készítettem. A bemutatás ennek sorrendjében történik.

A metró kijárattól indulva a Hungária krt. felé jól látható a képen a védett, világítással rendelkező sétány, ami a homo futót (talán volubilis?) mozgásra ingerli és bizonyára nem lehetne ellenállni a kísértésnek, ha nem gránitlapok, hanem rekortán lenne a burkolat. A futás helyett én csak elmerengtem – nem is biztos, hogy a gránit olcsóbb a rekortánnál.

A képzeletbeli futás majdnem 200 méter után egy balkanyart vesz, ahonnan egy kellemes ív hívogat tovább, lehet gyorsítani.

A lendületnek ez a barátságos kerítés vet véget, itt a közpark „zárt parkká” változik, ami szépen kiépítve mutat fityiszt – ugye szeretnél itt tovább menni, de nem lehet. Lehet viszont lemenni egy acél traverz lépcsőjén a lenti forgalomba. Kényszerűen ezt tettem én is és az úttest mellet folytattam az utat.

A parkolószinten végigmenve jól látható, hogy a fenti sétány a szerkezet konzolos részére esik, a garázsok lefedésére már nem szolgál. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy ha már drága pénzért megépült a konzolos sétány, akkor minek zárták le?

A TITKOK hídja! Az egyszerű ember -még ha futó, akkor is – arra gondolna, hogy azért építették ezt a hidat, hogy a tervezők által megálmodott közparkból a forgalom felett át lehessen jutni a szoborparkba, csupa gyanús tevékenység, mint sétálás, focizás a gyerekkel, napozás, meg hasonlók miatt. Bizonyára kell lenni valamilyen nagy titoknak ahhoz, hogy a hidat minden irányból lezárják a megépítése óta (2003). Igen, csak ez lehet a magyarázat, van valami nagy nemzetbiztonságot érintő titok a hídon, amit nem szabad tudni és feltehetően vagy 80 évre titkosítottak.

Ha átjöhetnénk a hídon, arról leérve egy rövid füves részen át a szoborpark salakjára jutnánk. Itt kinek kedve szerint lehet futni egy néhány belső kőrt, vagy lenyomni néhány sprintet és ha van kedv folytathatjuk a futást a stadion külső körén.

Letérve a salakról következik a stadion külső kör. Itt még jelen állapotában is lehet síkon futni, vagy – ha jól számoltam – legyűrni több, mint 1200 lépcsőfokot, vagy le-fel rohangálni a rámpákon.

Kedvenc rámpám.

Visszatérve a szoborparkba egy lendülettel felfuthatnánk a másik TITKOS hídra, ha nem állná az utunkat kerítés, acélrács.

Ezzel a séta végére értem. A GPS szerint, fejben kiegészítve a be nem járható utak hosszával kb. egy 2500 méteres kört tettem (tehettem volna), ahol nincs gépjárműforgalom, van világítás és ha lenne rajta egy műanyag sáv, akkor még kellemes futás is ígérkezne. Megvan a szerkezet, megvannak a hidak, szinte minden kiépített, egy 2 méteres műanyag futósáv a gránittal azonos költségű – a kerítéseket elbontva akár így is használható lenne egy kis takarítás után – , de mégsem működik. Talán ha a futás tervezési szempont lett volna………?

Huszti István amatőr futó és építész