A Day Made of Glass
Stuksza Attilától kaptam az alábbi videó linkjét, ezúton is köszönet érte. Nem szorosan vett építészet, de roppant érdekes.
Hozzászólások (11): megnézem
Stuksza Attilától kaptam az alábbi videó linkjét, ezúton is köszönet érte. Nem szorosan vett építészet, de roppant érdekes.
Hozzászólások (11): megnézem
Adamkó Ferenc
2011. március 6. vasárnap 10:19
Miklós úgy jellemezte, hogy érdekes. Számomra az érdekes mellé még a riasztó jelző is oda kívánkozik. „Szép új világ” nézhet így ki a mai technikai feltételekre adaptálva. Brrrr….
Koós Miklós
2011. március 6. vasárnap 13:37
ha kisgyerekkoromban azt olvastam volna, hogy szinte bárhova megyek, bárhol utolérhetnek, sőt a tudomásom nélkül is nyomonkövethetnek, akkor az elég rémisztő lehetett volna, mint ahogy százéves távlatnak, de legalábbis elborult agyú sci-finek minősítettük volna az olyan telefont, ahol látjuk is egymást a másik beszélővel, pedig csak egy ma használatos mobiltelefonról beszélünk.
Ezek ma már mindennapos dolgok. Manapság már jobb nem jósolgatni, hogy mi minden NEM valósul meg.
A technikai fejlődést azonban SOHASEM keverjük össze a társadalmi fejlődéssel, mert az elmúlt évtizedek is bebizonyitották (lásd délszláv és egyéb háborúk, kínai gyerekmunka…stb), hogy e téren nem sok fejlődés történt. Ma ugyan nincs inkvizició, de ugyanúgy megköveznek egyes országokban házasságtörőket és más országban pedig tudtuk nélkül kioperálnak emberekből szerveket, hogy azt értékesíthessék. No meg mennyivel különbek azok a „fejlettnek” mondott országok, ahol a gyalázatos ipari szennyezés miatt százezrek nyomorodtak meg vagy kaptak tartós egészségkárosodást pusztán attól, hogy egy ipari üzemben dolgoztak vagy a közelében laktak.
TÜKE
2011. március 7. hétfő 03:50
Én is hozzátennék egy jelzőt : elgondolkodtató.
Eredendően -életkorom miatt – nem terveztem hozzászólni,különösebben már nem zaklat fel az ilyesmim de aztán csak-csak jutott eszembe pár apróság. Bocs’ akik tudták.
https://www.metropol.hu/gazdasag/cikk/697114 Benne olyan kifejezések mint : ” többféle adat kezelésére képesek” vagy „a megrendelőtől kapott titkosított adatok” Tudom, rossz aki rosszra gondol! – és ne bonyolítsam.
Más: nem egyszer említettem azt a https://ugyfelkapu.magyarorszag.hu/ (magam is bejelentkeztem)- anno kaptam is az e-mailt,hogy lejárt a szem.igazolványom, aztán az útlevelem és a jogosítványom is. Bár azokat magamtól is tudtam- lényegtelen.
Ami érdekesebb – bár nekem már nem – pl. a betegéletút (!) is lekérdezhető. Keresőbe írva a szót- amit régebben gyakran elfelejtettem 🙂
Bár még nem tudom, hogyan oldják majd meg ?- itt a másik hír :
https://nol.hu/belfold/20110304-ha_nem_hat_a_gyogyszer__nem fizet_a_biztosito
és ezt sem részletezném jobban.
Egyre inkább beletörődve (?)próbálom a „technikai fejlődést” tudomásul venni.
( Sem mobil telefonom,sem bankkártyám nincs. Vállalom is,hogy ki-mit gondol rólam,-de az is túlélhető.)
TÜKE
2011. március 7. hétfő 07:18
[re=78948]TÜKE[/re]:
Bocs’ – reggel- korán – nem tudtam leellenőrizni hibáimat,- javítom !
https://nol.hu/belfold/20110304-ha_nem_hat_a_gyogyszer__nem_fizet_a_biztosito
Azóta van/lett ez a hír is :
https://nol.hu/lap/mo/20110307-jon_a_pihenokartya__megy_az_udulesi_csekk_
Remélem, -akit érint – tudja,hogy a lejárat dátumához közelítő (2010-es) csekkeket hogy’ és hol lehet meghosszabbítani ?
(Bár én csak a pécsi lehetőséget ismerem, de azt nagyon! ) 🙂
Márton László Attila
2011. március 7. hétfő 12:36
[re=78944]Adamkó Ferenc[/re]:
Pont ez jutott nekem is eszembe, ez az emberek közti személyes kommunikáció totális leépülése. Engem is elborzaszt.
Én nagy sci-fi rajongó vagyok, és kapásból azok a filmek villannak be, ahol a videó álomvilága mellé egy degenerált, lepusztult társadalom társul…
sityu
2011. március 8. kedd 04:06
Nekem ezekkel a futurisztikus termékekkel nem ezek a gondjaim, hanem sokkal gyakorlatiasabbak:
Filmen ugyanis marha jól néz ki ez a fajta átlátszó design, a valóságban viszont kétséges a használhatósága.
Merthogy mire is volna jó egy átlátszó kijelző? Hát arra, hogy a képen túl lássuk a mögötte lévő tárgyakat.
Dehát szükség van erre? Nagyon korlátozott esetekben. Sőt: kimondottan zavaró, ha átlátszó a kép.
Gondoljunk bele: ki érezte úgy, hogy milyen hasznos lenne, ha átlátszó lenne a monitor, vagy a telefon kijelzője? Meghát a papírok, amiket használunk, is átlátszatlanok, pedig elég régóta létezik írásvetítőfólia, meg alkoholos filc; aztán mégis csak irattartónak használjuk az átlátszó fóliát.
Egyedül talán a különböző head-up-displayek esetében van létjogosultsága az átlátszóságnak; de valószínűleg nem a technikai megvalósítás nehézsége lehet az oka, hogy a vadászrepülőgépek célzóberendezésein kívül nem igazán terjedt el (bár időről időre mindig van autógyár, aki előjön az ötlettel; meg kb. évtizede olvastam először az ilyen szemüvegekről, amivel séta közben lehetne e-mailt olvasni – de valahogy mégsem terjedt el, pedig nagyon jól hangzik).
A másik problémám: gyönyörűek ezek a megkoreografált jelenetek, ahol a gép kitalálja, hogy mit is akarok és csak legyintek egyet, s azonnal a vágyott információ kerül a képre. S itt nem is csak arról van szó, hogy a valóságban a kért információk nem ennyire gördülékenyen pattannak a kijelzőre (még a legjobb vasakon sem); hanem arról, hogy az ember a valóságban általában nem ilyen balettos gördülékenységgel teszi a dolgát. Meg akármilyen magátólértetődőnek tűnik a filmen, hogy kettőt kattint és ott a kért információ, a valóság ennél lényegesen bonyolultabb. Nekem pl. egy nagyon jól használható samsung tab-om van, de ott is legalább 4-5 kattintás és ~15-20 mp, amíg a kívánt információhoz/funkcióhoz jutok.
Persze szükség van ezekre az anyagtalan, nem-funkcionális álmodozásokra is (mint a koncept autókra az autógyártásban), de jelen esetben úgy érzem, hogy a földhözragadt (kiforrott, gyártásban lévő) technológiák megismertetésében is jelentős tartalékok volnának, azokkal is lehetne nagyon látványos filmecskéket csinálni. S a kézzel fogható termékek (kütyük, szoftverek) fejlesztésére is érdemes lenne energiákat fordítani; lásd.: Miklós múltkori írását a mac-es tapasztalatairól (még egy ilyen kiforrott, nagyon alaposan designolt terméken is volna még polírozni való).
TÜKE
2011. március 8. kedd 06:22
[re=78956]Márton László Attila[/re]:
Én azért a személyes kommunikáció totális leépülésének okaként NEM csak a technikai fejlődést hibáztatnám ! A régebbi kapcsolatok (kommunikáció) pl. megszűnhettek azért is, mert voltak/vannak kik „Saulusból-Paulusok lettek”- ( politikai nézetek (?) különbözősége) – ill. említhetném : oktatásban mennyivel kevesebb a „szóbeli.” Felvételkor – vagy feleltetésnél/vizsgánál) l.d. tesztek – és ilyesmik. Kommunikáció pl. a levelezés is !- l.d. a levél és képeslapküldés számadatait! Pl. távirat már szinte alig van ?- postaládák leszerelése – és ne soroljam. Persze, ez a „jelenség” sokkal bonyolultabb, mintsem amiket én (laikus) itt „összehordtam.”
Koós Miklós
2011. március 8. kedd 08:05
[re=78970]sityu[/re]:
jól mondod, ezek „koncepcióautók”, amik nélkülözhetetlenek, mert ezekkel sikerül kiszűrni majd a jövő fejlesztéseit. És ha már az apple-t említetted. 4-5 évvel ezelőtt az érintőképernyős telefont (bár nem ők találták fel) mindenki hülyeségnek tartotta, mégis sikerült a koncepció köré használható koörnyezet, sőt vadonatúj eladási koncepciót kitalálni, ami igencsak működőképes üzletileg is, nem is szólva arról, hogy sikerült olyan terméket létrehozniuk az iPhone-nal, amely azóta is minden összehasonlítás alapja (mindenki az aktuális modellhez képest határozza meg meg magát). Ugyanez játszódott le a tabletek-notebookok versenyében is. nem kétséges a tabletek verik az utolsó szögeket a notebook koporsójába.
Mondhatnám a hibrid hajtású autókat, amik még pár éve is inkább csak valami koncepcióautóknak tűntek, ma pedig minden autógyár igyekszik kihozni az aktuális hibrid autóját. Mindez ráadásul olyan folyamatokat indít el, amire aztán végkép nem számítottunk. Lásd a brazil cukorexportot, ami világméretű hiányhoz vezetett, pusztán amiatt, hogy a cukorból inkább bioetanolt gyártanak.
Cca 10 éve mondhatták azt, hogy az elmúlt 50 évben volt annyi technológiai változás, mint előtte az emberiség teljes története során.
gyanítom, hogy lassan azt kell mondani, hogy az elmúlt 10 évben volt ennyi változás.
TÜKE
2011. március 8. kedd 08:21
[re=78978]Koós Miklós[/re]:
Bocs’- magam is hallottam (magyar tv.) a „brazil-dolgot”- bár úgy „mondták” : a brazilok valamilyen – régebbi ?- EU kölcsönt fizettek/törlesztettek eddig cukorral,most meg inkább bioetanolt csinálnak. stb. Azután már sem kedvem/sem időm nem volt kutakodni a neten. Csak-csak jött a hír : az EU-ban nincs cukorhiány ! (?) – majd az is, hogy vizsgálat (?)- mitől/kitől „ered az”, hogy kies hazánkban meg van! – ha van…
Kerülném a „pártpolitikai témákat!” – pár hete (?) volt téma az, hogy pl. a magyar parlamentben eléggé „eltűntek” a honatyák elé kipakolt notebookok ?- és helyette vannak, kiknek már valami „újabb van „- amihez (laikusként) hozzászólni nem tudok -ill. különösebben nem is érdekel !
Szerintem mindig lesz egy „réteg”- aki minden újdonságot meg fog venni! (?)- de ez is egy más téma lehetne.
sityu
2011. március 8. kedd 14:49
Miklósom!
Én pont azt akartam írni, hogy ezek azok a koncepcióautók, amikre nem sok szükség van. Pusztán parasztvakítások.
Az iphone meg teljesen más tészta: amik korábban érintőképernyős telefonok voltak, azok 2 nagyon fontos szempontból is teljesen mások voltak: rezisztív érintőképernyő és egy alapvetően egérre optimalizált oprendszert buheráltak rájuk. Egyszóval: korántsem voltak ilyen jól használhatóak. Bár elég sokan nagyon kedvelték az ipaq-jukat és a palmjukat. S igazából értelmes ember soha nem mondta, hogy hülyeség az iphone; azt hogy túlárazott, azt inkább.
Mi is volt akkor a nagy dobás az iphone-ban?
3 dolog: 1) technikailag jól összerakott, kapacitív kijelzős vas; 2) új alapokra épített felhasználói felület, op. rendszer; 3) zseniális marketing, design és az egész köré kerített hype (s ezeknek megfelelően, kellően magas ár).
Ezek mindösszesen, s nem csak a puszta design.
Az átlátszó telefonnal viszont az a bajom, hogy a ‘nagy dobás’, az átlátszóság csupán; ami viszont bár nagy truváj (lenne), meg látványos is a bemutató filmen, de a valóságban nem létező igényt elégít ki (nem valódi igény, hogy a kijelző mögé lássak; én próbáltam séta közben olvasni, s nem az volt a gondom, hogy nem átlátszó a telefonom, hanem, hogy rázkódik a kezemben).
A személyes kommunikáció leépülése témához: szerintem ez egyszerűen nem igaz. Márminthogy leépülne a személyes kommunikáció: én pl. a facebookon egy sor olyan ismerősömmel kommunikálok, akiket biztos, hogy nem hívtam volna föl egy hogysmintért. S szerintem egy hónapban több sms-t írok, mint képeslapot egész életemben (s egy sms-ben nem sokkal kevesebb az információ, mint egy képeslapon). S emailben is több megabájt tiszta információmennyiségű szöveget küldtem már.
Egyszóval: nem romlik itt minden, csak alaposan megváltozik.
A postaládák leszerelése meg természetesen érzelmileg érint bennünket, de ez is csak olyan, mint a lovas omnibuszok eltűnése: hiányzik egy kicsit, de lehet azért nélküle élni (vagy mint a telefonfülkéké).
A szóbelik eltűnéséhez: alsós gyerekeim oktatásában viszont lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a szövegértés és a szóbeliség (lásd.: kompetencia-alapú oktatás).
Távirat meg valószínűleg megint lesz, csak egy kicsit modernebb; lásd a német posta fizetős emailjének sikerét.
Adamkó Ferenc
2011. március 8. kedd 19:07
[re=78995]sityu[/re]:
Szerintem a koncepció autó az jó dolog. Ez ötletelés, ötletelni meg kell. A koncepció autónak pont ez a lényege, hogy nem készül sorozatban, de van benne eléggé sok olyan dolog ami megjelenhet majd a széria autóban. Van ami csak marketing, van ami meg hasznos, de hát ez benne a lényeg, rakjunk bele mindent 🙂
Más. Szerintem az átlátszóságot félre érted. Ez most, itt szimpla marketing. Egyszerűen jól néz ki. Haszontalan, de marha jól néz ki,, és ez egy marketing film.
A személyes kommunikáció meg szerintem is tűnik el, sajnos. Nem átballagunk a barátainkhoz egyet sörözni, borozni, beszélgetni hanem skype-olunk, sms-ezünk stb. Szerintem amikor ülök a szobában a számítógép előtt, este pizsiben, és skype-lok az ismerősömmel, hamis bensőségességbe ringatom magam. Én egyedül, a szobában, ismerős dolgokkal körül véve úgy érzem, hogy nagyon bensőséges a dolog. És már-már elhiszem, hogy milyen nagy barátok, milyen jó ismerősök vagyunk, holott lehet, hogy még személyesen soha nem is találkoztam vele. Elmaradnak olyan apróságoknak tűnő dolgok, mint például vendégségbe készülődvén párom megkérdezi, hogy csinos-e. Jól áll-e neki ez vagy az stb.stb. Szóval a rákészülés. Az amikor az ember rákészül, hogy „átmegyünk a barátainkhoz” érzés. Vagy az, hogy már reggeltől arra gondolok, hogy este jönnek hozzánk, és javít a napomon. OK, persze nem minden vendégeskedés ilyen :-))), de azáltal, hogy bármikor, bármilyen formában oda szólhatok valakinek, ezáltal valami elvész a személyes dolgok közül. Persze, hogy praktikus, és mennyi, de mennyi időt, utazást lehet vele megspórolni, ez igaz. Viszont ha nem figyel az ember nagyon könnyen kiesik valami az életéből. És szerintem ez a személyes találkozó varázsa.