Egymillióan tartoznak a közműdíjakkal
Az idősebbek még talán emlékeznek arra, hogy a 70-es években, amikor sorra épültek a panel lakótelepek, akkor az un. második nyilvánosságban az terjedt el, hogy az oroszok azért erőltették ránk a saját paneltechnológiájukat, mert a viszonylag kevés házban elérhető nagyszámú ott lakó könnyebben lesz manipulálható, természetesen akkor politikai értelemben, értsd ez úgy, ha netalántán lázadoznának a fennálló rend ellen, akkor elég pár csapot elzárni, és máris függő helyzetbe kerülnek ezek a rétegek.
Ez persze nem biztos, hogy valóban így is volt, de a félelemre, amit ez táplált határozottan emlékszem. Persze akkor a szocializmusban csak a politikai kiszolgáltatottságot, más országtól való függőséget ismerhettük, nem volt alkalmunk akkor még a gazdasági kiszolgáltatottságot, függőséget megtapasztalni.
Eltelt 30-40 év és a házgyári panellakótelepeken élők megismerhettek egy addig ismeretlen függőséget. Hosszú évtizedek óta a panelben élők aránytalanul magasabb fűtési költséget kényszerülnek fizetni, mint azok, akik nem panelházakban élnek. Ráadásul a lakásokat hőenergiával ellátó távfűtőművek nagyrészt önkormányzati tulajdonban vannak (voltak), így mint gazdasági szereplők érdekeltek a nyereséges üzemben, ergo a magasabb távhődíjakban.
Furcsa mód a gazdasági élet irányítói, a politika vezetői mindezt természetesnek veszik és holmi homályos utalásokat tesznek a világpiaci árakra, a gazdaságossági szempontokra.
A panelházakban lakóknak kellene a legolcsóbb rezsivel rendelkezniük, pontosan a tömbösített és koncentrált telepítésnek köszönhetően, ezzel szemben ez az egyik legdrágább lakhatási forma. Emlékezetes, hogy a 1990 évek elején – amikor a privatizálás és a kárpótlás volt a legfontosabb jelszó, nem csak a földeket lehetett visszaigényelni (kárpótlás formájában), hanem az állami lakásokban lakóknak felajánlották a saját lakásuk megvételét. Cca a piaci érték 10%-ért.
Boldog boldogtalan megvette, szinte alig maradt önkormányzati tulajdonban lakás. Nagyon szegénynek vagy nagyon különcnek kellett lenni ahhoz, hogy e nagy lehetőséggel ne éljen valaki. Ehhez tudni kell a fiatalabbaknak, hogy akkortájt az „öröklakás” és a „tanácsi lakás” között volt egy 2:1-es értékarány.
Azóta persze számtalan fórumon kielemezték az állam felelőtlen szerepét, hogy nem hívta fel a leendő tulajdonosok figyelmét a hamarosan sorra kerülő felújítások, karbantartások egyre emelkedő költségeire. Nem taglalom, ismerős mindenkinek. No de, hogyan is készülhettek fel azok, akik a magántulajdont leginkább csak történelemkönyvekből és elbeszélésből ismerték.
Voltak természetesen, akiknek ez hatalmas üzlet volt, mert jó helyen fekvő lakások lévén hatalmas nyereségre tettek szert még akkor is ha ez az akció értelemszerűen akkor eléggé lenyomta a (magán)lakásárakat.
Maradt viszont egy nagyon nagy réteg, akik lakótelepi lakást vettek, ez cca. 700 ezer lakást jelentett, hozzávetőleg 1,8 millió embert. Az ő további sorsukról egyszerűen megfeledkeztek, és csak akkor került a mind súlyosabb helyzetük a nyilvánosság homlokterébe, amikor a távfűtés kapcsán jelentkeztek az első fizetési problémák.
A lakótelepek nem csak ezért, hanem más okok miatt is, egy évtized alatt végleges lepusztulásra ítéltettek, miközben a bentlakóknak egyre csökken az esélyük a helyzetük megváltoztatására.
Tudom, tudom, hogy számtalan panelprogram indult az elmúlt 5-8 évben, de aki egy kicsit is közelebb van a problémák gócpontjához, az tudja, hogy egy utólag felragasztott 5 cm-es hőszigeteléssel a probléma nem oldódik meg. Emlékezzünk mennyi idő telt, mire olyan törvény születhetett, hogy egyes házak leválhassanak a távfűtésről és maguk biztosítsák a fűtésüket. Külön iparág teremtődött erre.
Szemforgató és álságos a mindenkori politika, beleértendő természetesen ebbe az önkormányzati politika is, amelyik mindezt mint valami rajtunk kívülálló, külső csapással magyarázza. NEM! Ez egy állami döntés volt, amivel központilag, törvények által megtévesztették a majdani tulajdonosokat és akiknek 10 évvel később olyan hátrányuk adódott, amit önerejükből nem képesek megoldani.
Sokkal komolyabb állami szerepvállalásra volna szükség, mert ezt a békát valamikor le kell nyelni. Nem vagyunk abban a helyzetben, mint Kelet-Németország az újraegyesítés után, hogy a „gazdag rokon” finanszírozta az új lakásokat, cserében számos lakótelepet egyszerűen ledaráltak útalapnak.
E témakörben érdemes tanulmányozni Novák Ágnes építész munkásságát, legutóbb az éf-en írt egy nagyobb összeállítást egy németországi lakótelep rehabilitációról. Az írásból a nyilvánvaló tény derül ki, hogy a lakótelepek rehabja sokkalta szélesebb gondolkodást kívánna meg, nem pusztán műszaki vagy akár energetikai síkon.
Egy állam társadalmi felelősségvállalása elsősorban abban mutatkozik meg, hogyan bánik a szegényeivel, az önhibájukon hátrányba kerülőkkel. Ebben sajnos két évtizedes deficitünk van.
Hozzászólások (6): megnézem
Szabóbácsi
2011. február 11. péntek 15:54
Bécsett pl. a Karl Marx Hofban feleannyi a távfűtés mint Budapesten. Nem véletlenül elterjedt és népszerű fűtésforma ez az egész osztrák fővárosban. Csak az önkormányzatnak nem lenne szabad a lakosságot ügyfélnek, kuncsaftnak tekinteni mert maga a lakosság valójában az önkormányzat. Épp ezért ott ez önköltségi alapon működik. Az emberek önmeguknak fűtenek, nem pedig profitéhes vállalkozás által bizniszelnek.
TÜKE
2011. február 12. szombat 04:55
Ami azt illeti én is őrzöm az 1973-as bérlőkijelölési irataimat,és egyebeket. (Volt olyan is, hogy tanácsi bérlakás vállalati bérlő kijelöléso joggal)- és abban a szoc.pol.(!)
Fiatalabbaknak : 2 gyermeket is kellett „vállalni” – ne bonyolítsam. Később – én is úgy jártam, mint az az ember, aki ki sem mozdult az országból,de évek alatt vagy 3 országban is lakott !- értsd: időnként máshová tartozott !- mint ahogy a lakás is. Laktam tanácsi értékesítésű szövetkezetiben – majd szövetkezetiben, a lakás megvásárlása után. És ez mind panel volt !- írtam, hogy 30 évig laktam panelban ! (1973-2003) Megjegyzem : már 1973-ban is voltak notórius nemfizetők! – legfeljebb akkor arról – és sok egyéb másról – sem lehetett hallani.
„Nem védem a mundér becsületét!” – de úgy tudom, hogy a kb. 1 millió közműdíjjal tartozó között vannak olyanok is, akik „dafke” nem fizetnek,- bár tudnának. Ettől függetlenül sok igazság van a blogban leírtakban!
Kis pontosítás : azért -sok helyen – nem csak 5 cm hőszigetelés volt, hanem pl. nyílászáró csere, fűtés korszerűsítés – és ne soroljam.
Akit érdekelne -alaposabban – pl. a pécsi panel története, – sajnos a neten nem találhatja meg,- viszont a Pécsi Szemlében (2000 és 2001) igen ! Kivonatosan itt : https://www.lib.pte.hu/elektkonyvtar/repertoriumok/pecsiszemle/index.html (könyvtárból beszerezhető)
Talán még ezt itt :
https://ingatlanmenedzser.hu/hirek-gazdasag/20110127_otthonteremtes_zold_BANK.aspx
(folyt. legközelebb) 🙂
TÜKE
2011. február 12. szombat 05:03
[re=78589]Szabóbácsi[/re]:
Természetesen elhiszem ezt is. Igaz, a bécsi távfűtésről nem tudok. Viszont élnek rokonaim német,angol és francia városokban ! Így aztán van összehasonlítási alapom ! Az is igaz, egyikük sem távfűtéses lakásban lakik, hanem olajjal,gázzal és árammal fűtenek. Nem tudom, mennyi a cikk valóságtartalma :
https://index.hu/gazdasag/magyar/2011/02/10/miert_dragabb_az_aram_magyarorszagon/
Úgy emlékszem, a cikk közelében még vannak egyéb, elolvasásra érdemes cikkek. Akit érdekelne.
Szabóbácsi
2011. február 12. szombat 13:29
Miklós indítása arról szólt hogy a panelba kergetett embertömeget csapdába csalták a legdrágábbra alakult rezsi miatt. Én ehhez szóltam hozzá hogy jobb érzésű helyen, nem is olyan távol tőlünk, a profitéhséget mellőzően távfűtenek az emberek saját maguknak. Nálunk meg pár lelkiismeretlen gazember annó kibulizta nyerészkedő cégeknek. Ezért olyan drága, ami egyébként nem kéne hogy az legyen, nem a biomassza erőmű hiányától.
Olasz-német-angol visszajelzéseim alapján hasonló költségekről tudok mint idehaza. Persze teljesen más bérköltségből.
A rendszerváltás egyik eszköze volt Nagymaros ellehetetlenítése. Ha szerencsére az, ott, úgy nem is épült meg, de 3 erőmű nagyon hiányzik a Dunáról. (Dömös, Adony, Fajsz ~3×150MW, 3×900GWh) Könnyen kiszámolható mennyi kilowattóra folyt el 20 éve alatt.
TÜKE
2011. február 12. szombat 15:11
Csak tényközlés : kifelejtettem, hogy – szüleimmel 1962-1973 között laktam (10 év)panelban. Majd kirepülve a fészekből, 1973-2003-ig (30 év) szintén panelban.
Hogy én az alatt a 40 éve alatt mi mindent megtapasztaltam,- [természetesen jót is ! ] nem kezdeném felsorolni.
A témánál maradva : pl. említődik a leválás lehetősége a távfőtésről téma is.
Bár már pontosan nem tudom felidézni! – (volt abban is részem)- Pécsett anno a DDGáz vezérkara ágált ellene a legjobban! -de ne bonyolítsam! A kertvárosi panelházak közműalagúttal vannak összekötve,- egy részükben még – anno – engedélyezték a gázvezeték elhelyezését is. Majd a későbbiekben már nem ! -így aztán a később épült panelekben már nincs gáz,- konyhában villanytűzhely van. Azon a részen egy esetleges leválás a távfűtésről még komplikáltabb lett volna.
Régebben meg már megírtam, valahogy az új elképzelést sem értem, hogy most majd a gázkazán tulajdonosokat akarnák vegyes tüzelésre rábeszélni ?
Rezsnyák Péter építész
2011. február 12. szombat 21:39
Manapság sok mindent alapjogként élünk meg. Azt, hogy reggel egyetlen mozdulattal meleg vízzel borotválkozhatom, azóta tudom értékelni, hogy belegondoltam, ez Dédapámnak és Don-kanyart járt Öregapámnak nem volt olyan egyszerű.Édesapám 20 éves volt, mire villany lett a falujukban , és én is alig múltam negyven, tehát ez nem volt olyan nagyon régen. Ezekért a dolgokért nagyon sokat kellett dolgozni, és kell a megtartásukért is. A panelről el kell mondjam, laktunk olyanban is, és nagyon zavart a szabályozhatatlan fűtés, az , hogy a 3. emeleten az utcára engedtem a meleget, mert NEM lehetett lejjebb venni a meleget, ha alapjáraton volt is a radiátor. Nem értettem, hogy miért nem akar mindenki vízórát, és miért szórják csikket a lépcsőházban el, és miért a lépcsőházba engedik az ételszagot.Szóval, nem kétséges az állam felelőssége sem, de azért ahhoz a lakók nélkülözhetetlenek, hogy változás legyen.