Számtalan kritika jelent meg az elmúlt évben a Pécs Európa Kulturális fővárosa kapcsán szinte mindenütt, itt a kooseptar.hu-n is. A kritikák szinte mindegyike azt sérelmezte, hogy mire elkészült a beruházások jelentősebb része, addigra épp véget ért a kulturális év. A pécsieknek maradt az egész évi felfordulás és a káosz.  Az EKF vezetői viszont azt vetették a média szemére, hogy a kelleténél több szó esett a beruházásokról és kevés szó esett a kulturális programokról.

Mindenképpen sajnálatos, hogy az eredetileg civil kezdeményezésre indult jelentkezés után a politika egyszerűen kiszorította magukat a kezdeményezőket, másrészt a felkészülés és az előkészület sem olyanra sikeredett, mint amilyet elképzelnénk hasonló helyzetben.

Két polgármester is elhunyt ebben az időszakban. Toller László kulcsszereplője volt az egész EKF-nek, mert ha ő nincs, szinte majdnem biztos, hogy nem Pécs kapja rendezés jogát (lévén a városok közötti döntés joga az MSZP vezette kormány kezében volt). A bennfentesek szerint „királycsináló” volt, igen befolyásos ember a pártjában, aki valószínűleg kizsarolta a városnak a befutó helyet. Mindkét városvezető abban az időszakban hunyt el, amikor a legfontosabb döntések meghozatala volt napirenden. Az erélyes, biztos kéz hiánya nem véletlenül eredményezte azokat az anomáliákat, amikről mi is beszámoltunk jópár cikkben.

Természetesen az okok meglehetősen összetettek, nem véletlenül kezdett bele már idejekorán Somlyódy Nóra újságíró a tényfeltárásba. A múlt év végén megjelent „A Balkán kapuja?” című könyve igyekszik is összefoglalni az EKF-fel kapcsolatban összegyűjtött információkat.

Sokan támadták a könyvet okkal-ok nélkül, az azonban biztos, hogy minden ilyen mega rendezvény számos olyan tapasztalattal is együtt jár, amik talán majd sikerülnek elkerülni a következő buktatókat (bár magam ebben elég szkeptikus vagyok).

Nem szeretnék ideidézni a különféle szervezetek, cégek, irodák, újságok elemzéseit, mi magunk is épp eleget kritizáltuk a beruházások módját, megvalósítását. Ha összegezném a saját véleményemet, akkor azt mondom, hogy

1. talán a legfontosabb, hogy Pécs közterei megújultak, szerencsére nem a belváros volt a határ, így az egész város részesült a megújulásból.

2. Bár vegyes érzelmekkel voltam a Koncerttermet illetően (elsősorban a fenntarthatóságát illetően), elmondható, hogy Pécs és ezzel együtt a Dél-Dunántúl egy MüPa-hoz hasonló színvonalú koncertteremmel gazdagodott. Karácsony előtt voltunk egy koncerten, erről személyesen is meggyőződhettem.

3. Bár örülni kellene a Tudásközpontnak is, azonban én továbbra is úgy vélem, ez volt az EKF beruházás egyetlen elhibázott döntése, nem véletlenül ennek működtetése jelenti majd az egyik legnagyobb falatot a városnak.

4. A közterek megújulása mellett számomra az idén átadásra kerülő Zsolnay Negyed az igazi nyertese az EKF projektnek, mert amennyit a korábbi bejárásokon láttunk belőle, olyan színes kulturális, idegenforgalmi, vendéglátóipari együttes jöhet létre, amilyen valószínűleg egy városnak sincs még, olyan sajátosan „pécsi íz” lehet majd, ami jó eséllyel még a pécsi belvárost is háttérbe szoríthatja. Magam már nagyon várom az elkészültét (különösen, hogy a közelünkben található).

A program eredeti kulturális elképzeléseit számonkérő kritikusokkal nem tudok és nem is akarnék vitába szállni, mert nincs olyan rálátásom az egészre, hogy észrevételeket tegyek. Örültem a sok programnak.

Mindezek után azt merném kijelenteni, hogy az EKF nem feltétlenül azt hozta meg, mint amire életre hívták. Miért is nem ? Nos.

1. nem ismerem az európai statisztikákat, de azt merem mondoni, hogy nálunk a többség azt sem tudja, hogy melyik 3 város volt 2009-ben és ki lesz 2011-ben Európa Kulturális Fővárosa? Miért érdekes ez? Mert kb. ennyi a mozgosító ereje. Pécsen nem taposták egymás lábát a turisták, ami lehet hogy idegenforgalmilag kudarc, de élhető maradt a város.

2. sokkal fontosabb, hogy mintegy ráragadt Pécsre a „kulturális” jelző, ami a hosszú távon nyilvánvalóan igen jelentősen megemeli a város presztizsét.

3. bár a szervezőbizottság rossz néven vette a médiától, hogy nem a kulturális programokra, hanem a beruházásokra koncentrált, azt kell mondjam, a város szempontjából olyan kivételes lehetőség adódott, hogy abba még az is belefér, hogy megfeledkezzünk az eredeti kulturális koncepcióról.

Sopront kell idecitálnom (és talán most válik érthetővé, hogy miért soproni a nyitókép is). A szülővárosom 1977-ben lett 700 éves. 1977-ben ünnepelte a 700-dik évfordulóját annak, hogy megkapta a szabad királyi városi rangot (Gallion pontosítása után). Azt ezt megelőző cca 10 évben Sopron kapott egy igen-igen komoly állami támogatást, amivel gyakorlatilag a teljes belvárost renoválták.

Akkortájt bontották el a város nagyobbik moziját, a Vörösmarty mozit és alakítottak ki a helyén egy romkertet. Ebben az időben zárták le a házak közötti szűk sikátorokat (amik a középkorban a szennyvíz kivezetésére szolgáltak). Akkor alakult ki a Fő tér mai képe. A 60-as évek végén építették meg a Tűztorony mellé azt a fedett vasbeton kiállítóteret és bejáratot illetve teraszt, ami hosszú időre meghatározta a Tűztorony közvetlen környezetét. 1968-ban nyolcadikosként, Burián Gyuri barátommal nyári culágerek voltunk a Tűztorony felújításánál, a torony csigalépcsőházának a vakolásához mi cigeltük fel a vakolatot vödrökben.

Ez persze nem holmi homlokzatfestést jelentett akkor, hanem a régészeti feltárástól kezdve a lakhatatlan belvárosi lakások teljes felújításán át a közterek felújításáig szinte mindent. Igaz nem az egész város lett felújítva, CSAK a belváros, de az szinte az alapoktól. Amikor ma Sopron belvárosában sétálunk és magunkban elkönyveljük az ország egyik legszebb városának, annak az alapját a 70-es években rakták le. Akkor határozták meg, mit akarnak láttatni és hogyan? A műemléki szakma nagyot alkotott, a hatása mai napig tart. Sopron ma is abból él, amit akkor kapott.

Egy kicsit ugyanez a helyzet most Péccsel is. A 2010-es kulturális rendezvények egy része nyilván a feledés homályába fog veszni, de a város közterei, a megépült beruházások megmaradnak és meghatározzák a város arculatát a következő 10-20-30-40 évre. Ha belegondolunk, ez sokkal fontosabb eredmény, mint az, hogy Pécs EKF város volt, amire 10 év múlva talán már valószínűleg senki sem fog emlékezni vagy jó esetbe azt sem tudja, mit jelentett az hogy EKF?  Én ebben látom az elmúlt 4-5 év kacskaringós, kudarcokkal teli éveinek az eredményét és főképpen hozadékát.