Hazajáró | Salgó vára
Somoskőről visszatérve az úton balra fordulva egy másik zsákfaluba juthatunk, Salgóbányára. A hegyek között vezető néhány kilométeres szerpentin után a völgyben elénk tárul a falu és a vár látképe, amely uralja a völgyet. A várhoz vezető úton jól ki van táblázva, a végén egy elég tágas parkoló található. Innen vezet az út a pár száz méterre lévő várromhoz, amely a Medves-fennsík 625 méteres kiemelkedésére épült a tatárjárás után (1241-42).
Olvassák Andrási Zsolt barátomat, a Hazajáró vendégbloggerét:
De miért rom? Értelmszerűen, ha Nógrád, akkor megemlíthetjük a Kacsics-családot, akik a környék urai voltak, aztán Csák Mátét ugyebár, akinek előbbiek behódoltak, aztán Anjou Károly mindent vitt ugyebár…
1544-ben a törökök furfanggal foglalták el, méghozzá úgy, hogy a szomszédos Boszorkánykőre felvontattak egy “ágyúnak látszó” tárgyat. A vár védői reggel erre a látványra ébredtek és a törökök követeinek első próbálkozására megadták magukat. Amikor levonultak a várból, akkor látták, hogy az ágyúnak látszó tárgy egy nagy fatörzs volt kerekeken, úgyhogy elég könnyen adták magukat.
1593-ig tartott a török uralom, amikor is a királyi sereg felvonult ellene. Az ágyúkkal gyakorlatilag rommá lőtték a várat, így a törökök feladták. A bevonuló katonaság a maradékokat is megsemmisítette, úgyhogy majdnem 400 évre az enyészet vette át a terepet, az 1980-as években a restaurálás mentette meg a teljes megsemmisüléstől.
A romhoz erdei út vezet, elvileg valamilyen kijelölt kerékpáros túraútvonal is ott vezet, bár bringással nem találkoztunk. Kellemesen elérhető útvonal csak a legvégén válik meredekké. A vár rom. Se belépőjegy, se semmi – ezt nem is ragoznám, megtettem korábban.
A külső várból egy lépcsőn lehet feljutni a várba, a toronyba illetve a belső vár teraszára. A torony, amely korábban lakótorony volt, amelyet 1938-ban turisztikai célzattal kilátóvá alakítottak. A kilátás pazar. Észak felé Somoskő látványa uralkodik, a szomszéd vár, lenyűgöző, hogy ilyen közel vannak egymáshoz.
Olvassák tovább a lenti fotóra való kattintással!
Amint azt már bizonyára észrevették nem csak a szakmai anyagok írásába vontam be külső szerzőket, hanem Andrási Zsolt barátomat is megkértem, hogy a Hazajáró sorozatunkhoz ő is készítsen fotósorozatokat vagy engedjen át a kész összeállításaiból. Az együttműködésünk látható és kereshető bizonyítéka a Zsolt által összeállított Hazajáró térkép, amely a Google Maps szokásos lehetőségeit igyekszik kihasználni. Kattintsanak a térkép alatti linkre és nem csak nagyobb méretben fogják látni, hanem a bal oldalon megnézhetik a különféle színek jelentését is.
Hazajáró projekt nagyobb térképen való megjelenítése
Jó böngészést a fotósorozatok között!
Hozzászólások (2): megnézem
stuksza
2010. szeptember 5. vasárnap 09:30
Petőfi is járt Somoskőn, a Salgó várnál és ez ihlette Salgó című versét.
Petőfi Sándor 1845 nyarán felvidéki barangolásai során látogatott el Somoskő és Salgó vidékére. Az „Úti jegyzetek”-ből kiderül, hogy az emlékezetes kirándulásra Vecseklőről kora reggel indult el barátaival és a Medvesen keresztül jutottak el Somoskőre, majd a „gyönyörű kövekből épült vár” és az „idilli” hangulatú település megcsodálása után vezetőt fogadva mentek át az egy óra járásnyira lévő Salgóra. A költő emlékét őrző hálás utókor az Eresztvény és Somoskő-Magyar-bánya közötti egykori vasúti pálya kényelmes sétával bejárható nyomvonalát Petőfi sétánynak nevezte el.
SALGÓ
Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik erdőséges ága,
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetői kősziklára ül
Borús napokban a pihenni vágyó
Terhes felhőknek vándor serege;
Ez a műhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égiháború
Készítni szokta a villámokat,
Haragvó isten égő nyilait.
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó… az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.
De lelkemet nem ily képek körözték,
Nem ily vidámak; lelkemet homályos
Látkörbe vitte a komoly merengés,
Holott körűle kétes ködruhában
Mogorva árnyak lengtek, a kihalt
Sötét középkor véres napjai.
Nagy Szabolcs
2010. szeptember 5. vasárnap 21:50
Nagyon szeretem a környéket, ideális kirándulóterep. Némi elfogultság is van bennem, mivel időközben háztulajdonos is lettem. Mint régi olvasónak, hátha megengedi a gazda, hogy közzétegyem az alábbi linkeket. 🙂 A https://www.ronafalu.hu és a https://www.hollofeszek.hu oldalon vannak fotógalériák a környékről, gyertek, nézzétek meg.