Az un. „közösségi média” legtöbbünk számára az iwiw-vel kezdődött. Én valamikor még a legelején, 2004-ben kaptam meghívót Budai Gergő barátomtól, azon nyomban regisztráltam is, majd miután hetekig, hónapokig nem történt semmi érdemleges, el is felejtettem, majd pár évvel később valaki megint meghívott, hogy regisztráljak. Meg is próbáltam – természetesen a saját nevemmel, ahogy másutt is – de kiírta, hogy már van ilyen regisztráció. Mi a fene, egyből meg is néztem, hát nem saját magam voltam? Totál elfelejtettem. No kb. akkor ugrottak rá tömegesen 2006-2007 táján, ami egybe esett szerintem az itthoni internet penetráció robbanásszerű növekedésével (cca. 2005-2006 környékén kezdtek anyukák, apukák, nagyik és nagypapák, legvégül az építészek és más internet analfabéták is pl. emailt használni).

Szóval hónapok alatt hirtelen bejelentkezett sok száz ismerős, mi több sajátos vadászat indult, hol lehet minél több ismerősre szert tenni, mintha annak önmagában lett volna értelme? Amennyire próbáltak a különféle internetes aktivitásuk során anonimek maradni és mindenki valamilyen nicknéven jelentkezett be fórumokra, ahol aztán csak véletlenül derült ki, ja őt ismerem, nos szóval a nagy titkolózás mellett a személyes adatlapok felértek egy komplett önéletrajzzal, kiegészítve a legfontosabb személyes adatokkal. Úgy adták meg önként az adataikat, mintha kötelező lett volna, pedig nem volt az. Az idő tájt volt egy programozó srác, aki készített egy kis alkalmazást, amivel ki lehetett exportálni az összes ismerősünk megadott adatát, anno én is így jutottam egy jó adag cím és telefon listához.

Nos eddig nem is lett volna baj, időnként bejelölt valaki, nagy ritkán írt valaki, hogy nahát, hogy tégedet is megtaláltalak és aztán általában ennyiben is maradt az egész. De aztán elkezdtek mindenféle kiegészítő alkalmazást fejleszteni az iwiwhez, ami viszont már sokkal kevésbé tetszett. Még ez sem lett volna baj, de az ismerősök elkezdték küldözgetni a legkülönbözőbb, hülyébbnél hülyébb meghívókat, városszavazásokat (amit a mai napig nem tudom, hogy mi lehetett). Azonban ahelyett, hogy válogatottan, a korosztályuknak és vélhető azonos érdeklődésű ismerősöknek küldték volna ezeket, egyszerűen kiküldték a teljes címlistájuknak. Párszor megpróbáltam jelezni, hogy én ebből kimaradnék, de hiába.

Be kellett látnom, hogy az iwiwnek az ég világon semmi értelme. Legalábbis számomra. Ha 12 éves tinilány lennék, talán, de szerencsére nem vagyok az.

Közel 15 éve használom az internetet, részt vettem számos nagy forgalmú fórumban, nem ijeszt meg a forgalom, de az értelmetlenséget nehezen tűröm. Aztán végiggondoltam magamban, hogy tulajdonképpen mire is kell nekem ez az egész, tudom valamire értelmes módon használni, tudok-e minőségileg magasabb szintű kommunikációra bárkivel is? Mindenre „nem” volt a válasz. Minden bejelentés nélkül töröltem a profilomat és a közel 350 ismerőst. Az azóta eltelt cca. 1,5 évben még soha egyetlen percre sem éreztem, hogy jó volna ismét regisztrálni. Aki esetleg csak iwiw profilt adott meg magáról, azt olyannak könyveltem el, akivel nekem nincs dolgom, átugrottam. Csak az ő kedvéért nyilvánvalóan nem fogok regisztrálni.

Aztán jött a Facebook, először angolul, majd magyarul. Bár sejtettem, hogy ugyanaz, mint az iwiw, de mivel nem szeretek valamiről úgy ítéletet mondani, hogy magam ki sem próbáltam, így beregisztráltam. Nem vagyok türelmetlen, nem vontam le azonnal végletes tanulságokat, csak figyeltem. Trendi, muszáj ott lenni…olvastam. De miért is? Talán mert nem regionális, hanem interkontinentális. Be lehet jelölni ismerősnek Bill Gates-t. Hogy mire jó, mindez? Nem tudom.

Persze értem én, a fb nem iwiw, annál sokkal több, mert nem napi 15 percedet akarja elvenni az életedből, hanem órákat. Már akinek van ennyi ideje azt figyelni, hogy a 200 ismerősének mi tetszett és azt tovább ajánlja az ő ismerőseinek, miközben hozzászól az ajánlott linkhez. Csoportokhoz csatlakoznak és órákat töltenek el, hogy a feltöltött fotókon megjelöljék ki kicsoda? Mindezt csak az tudja nyomon követni, aki szinte csak ezt nézi az interneten egész nap. Erre meg kinek van ideje? 25 év alatt ezek nyilván csábító perspektívák, de nyilvánvalóan nem az én korosztályom használja elsősorban. Tőlem nyugodtan küldözgethetnek egymásnak szíveket, virtuális ajándékokat.

Ezek mind nem érdekesek, mert ha nem akarok értesülni róluk, nem fogok. Viszont a fb-ot is elérte, amitől tartottam. A közösségi hálót és kapcsolatrendszer felhasználják közönséges spammelésre, ami még érthető is, de ami már kevésbé, hogy az egyes tagok aktív spammelőkké válnak, miközben arra akarnak rávenni, hogy vegyek részt valamilyen idióta szavazáson, sorsoláson, nyerjek wellness hétvégét, stb. Ugyanazok, akik egyébként  fel vannak háborodva, ha betéved a postaládájukba egy kéretlen levél.

Számomra elérte a fb-ot az, amitől tartottam. Ismét fel kell tennem a kérdést, hogy mire is jó nekem ez? Miért levelezgessek tök ismeretlenekkel, akik ismerősnek jelöltek be? Miért kell felszólítanom a címlistámon lévőket, ha még egyszer wellness hétvégét ajánlanak, törlöm őket? Szóval kell ez nekem?

Ismétlődik az iwiw esete. Azonban valamiben különbözik a szituáció a korábbitól. Leginkább abban, hogy közben elindult és szépen működik a kooseptar.hu blog-honlap, napi 1000-1300 állandó olvasóval és nyilvánvalóan szeretném, ha még többen lennének. Kiváncsi voltam, hogy ebben vajon segít-e a fb? Egyenlőre ennek semmi jele, ahogy a Twitter sem hozott látogatót, úgy a facebook sem. Direkt megnéztem most a google analytics-et, az elmúlt 30 nap közel 35 ezer látogatójából 246-an érkeztek a facebookról. Ezt a számot nem kell kommentálni. Nyilván kell hagyni neki kifutást, de ez nem az, amire érdemes volna ennél több figyelmet fordítanom.

A másik dolog amiben különbözik az iwiwtől, hogy a széles elterjedettsége miatt igyekeznek mind több helyhez hozzákapcsolni. Ha pl. a méltán népszerű hg.hu-n szeretnék hozzászólni, akkor azt már csak egy facebook account birtokában tudom megtenni. Egyrészről jó, hogy olyan fórumot működtet valaki, ahol a minimális leinformálhatóság is megjelenik, de ugyanakkor elég ijesztő is számomra, hogy ilyen árukapcsolásban kell részt vennem. De nem ez az egyetlen, egyre többször futok bele olyan nem fb alkalmazásba, amelyik fb accountot kér a belépéshez.

Időközben elindítottam a kooseptar.hu saját fb profilját és ma már látom, hogy valószínüleg azt kellett volna egyedül. Mindenesetre meglátom hogy pár hónap alatt hogyan alakul, melyik lesz több, az ismerősök száma vagy a kooseptar.hu „rajongóinak” száma? Hosszú távon, azt hiszem ez utóbbit fogom megtartani és magam kiszállok, de legalábbis teljes mértékben elérhetetlenné teszem a saját profilomat mindenki számára.

A Facebook kezd vészesen beépülni mindenhová, akárcsak a Google. Igazából nem is nagyon látjuk ennek a veszélyeit. Nekem nyilván már nem kell attól tartanom, hogy egy állásinterjú előtt vajon mit olvastak rólam a fb-n (no nem mintha félnem kellene valamitől is), mert már nem fogok állásinterjúra menni, sőt attól sem kell tartanom, hogy idővel nevet kellene változtatnom, ahogy pl. Eric Schmidt, a Google vezére vizionálja eléggé álszent módon, hiszen nincs még egy olyan cég a világon, amely annyit tudna rólunk, mint a Google.

Ráadásként itt a facebook, ahol aztán a legtöbben a teljes életüket a nyilvánosság elé tárják. A nagyobb probléma azonban itt inkább az, hogy ez már nem web, hanem egy internetes alkalmazás, aminek a pontos működését, kimeneteit már végképp nem ismerjük és még kevésbé tudjuk kontrollálni.

Elég ha ara gondolunk, hogy milyen procedurával jár egy teljes account törlése, mert ha nem vagy elég körültekintő, akkor hiába törlőd a profilodat valahonnan, az oda feltöltött anyagaid, hozzászólásaid továbbra is elérhetőek maradnak. Szóval csak óvatosan!

Kis olvasnivaló a témához

• Google-vezér: „névváltoztatásra kényszeríthet a közösségi oldalak használata
• Index – Tech – A név a végzet az interneten.
• Vírusveszély sokkoló videóval
• 100 millió fb felhasználó adatai kerültek nyilvánosságra
• Haldoklik a Web?
• Hogyan tudjuk kitörölni magunkat a nagy közösségi oldalakról?
• Tilos a cégvezéreknek Facebookon ellenőrizni az álláskeresőket
• Csak magunkra számíthatunk a Facebookon

Százmillió Facebook-felhasználó személyes adatait (név, a közösségi oldalon használt becenév, emailcím, telefonszám) gyűjtötte össze a Skull Security biztonságtechnikai cég egyik szakértője, Ron Bowes, majd az ezeket tartalmazó, 2,8 gigabájtos adatbázist szabadon letölthetővé tette [1]. A Pirate Bayen most is több ezren töltik le a torrentfájlt.

Mindezt teljesen legálisan, a közösségi oldalon nyilvánossá tett adatok [2] összegereblyézésével érte el, amire egy speciális gyűjtőprogramot írt. Bowes ezzel azt akarta megmutatni, mennyire könnyelműen bánnak az emberek a neten a személyes adataikkal, és a Facebook mennyire elhanyagolja, hogy adatvédelmi tudatosságra nevelhe felhasználóit.

Bowes azt mondta [3] az PC Worldnek, ijesztő, ahogyan a Facebook a felhasználói adataival bánik, egy név és egy url birtokában még a legmagasabb szintű adatvédelmi beállítások mellett is nagyon sok mindent lehet kibányászni egy emberről. Ugyan van lehetőség a Facebookon úgy létezni, hogy a nyílt adatbázisból törli magát az ember, de így gyakorlatilag lehetetlen lesz őt megtalálni az újonnan csatlakozott ismerőseinek.

Bowes kutatása alapján kiderült az is, hogy gyakorlatilag semmit nem ér, ha egy felhasználó kikapcsolja a profilja kereshetőségét: ha csak egy olyan ismerőse van, aki ezt az opciót bekapcsolva hagyja, ő maga is láthatóvá válik a keresők előtt.

[poll id=”40″]