Pollner arról ír  A twitteres újságírás mellékhatásai című blogbejegyzésében, hogy miközben sokan igyekeznek rácuppanni az összes újdonságra, kontrollálhatatlan folyamatokat gerjesztenek, amik felett aztán nincs hatalmuk, önálló életre kelnek. Ilyen a twitter is.

azt írja: „…Az elmúlt 2 év sokak számára a Twitter bűvöletében telt el. A „civilek” és a vállalati kommunikátorok mellett természetesen az újságírók is hamar ráéreztek a twitterezés ízére. Az amatőrök leginkább a  szabad üzengetést, az egyszerű beszélgetést, a barátok és a hírességek követését, a kommunikációs szakemberek a „tömegek bölcsességének” szondázását (és esetenként annak manipulálását), az újságírók pedig a gyors, azonnali, lényegében jelenidejű tudósítások lehetőségét imádják benne….”

viszonylag korán csatlakoztam én is a Twitterhez, mert kíváncsi voltam arra, hogy mire is lehetne használni? A twitter egyik nagy (behozhatatlan) előnyének azt tartják, hogy hihetetlenül gyors.

1. Szóval akkor a gyorsaság. Miért is fontos mindez egy olyan korban, ahol nem a reggeli újságban értesülünk az aktuális trónörökös elleni merényletről, már a TV-k is gyorsabbak ennél, nem is szólva a rádióról (már ha van még, aki ezt az ósdi eszközt hallgatja)? Ott van az internet milliónyi pártpreferenciás vagy éppen független és önálló hírforrásainak óriási tömege. Melyik az a hír, ami még negyedórát sem bír ki és nekünk tudnunk kell róla? Számomra nem igazán léteznek ilyesfajta hírek. Tehát ha csak egy órával később értesülök arról, hogy az ikertornyok ledőltek, attól az én életem még nem fog felfordulni és akkor sem, ha a XIII. kerületi szavazóhelyiség előtti sorban állásról csak másnap reggel olvasok statisztikát.

2. A twitter hírforrás. Igen ám, de a forrás, ahonnan származik nem megbízható, sokszor egy nickneven kívül más nincs is a hír elindítója mögött. Jobbára meg kell várni, hogy egy jobban lenyomozható (értsd hitelesebb) webhelyről is megerősítést nyerjen a hír.

3. Szokás a twittert kommunikációs csatornának is hívni, csak éppen a kommunikációra alkalmatlan. Nem tudod, mikor online az, akivel beszélgetni szeretnél, ha viszont válaszol nem tudod mikor tette, egyszerűen nem veszed észre, de ha észre is veszed, nem tudod, hogy mire válaszolt, mert arra nem alkalmas, hogy megjelenítse azt, amire válaszol valaki.

4. szokás a twittert mikroblognak hívni, csak éppen nem lehet fotót megjeleníteni vele, ahhoz újabb helyen kell regisztrálni és a tumblr, twitpic és hasonló szolgáltatók egyikét kell igénybe venni, hogy a twitteren egy képet tudjál továbbküldeni.

5. A twitter rövid frappáns üzenetek küldésére való. Hát nem tudom ki hogy van vele, ez az önkényesen megszabott 140 karakter sok mindenre jó lehet, csak gondolatok közlésére nem, azt ugyanis bármennyire is tömören fogalmaz valaki nem lehet fix számú karakterbe sűríteni. Ergo felszínes böffenetekre lehet alkalmas.

6. 140 karakter. Amikor először hallottam róla, akkor azt hittem, hogy mindez a telefonok sms-ének a 140 karakteres limitje miatt van, de nem, mert sima telefonról nem lehet használni, akinek pedig okostelefonja van, az nem fog sms-sekkel bajlódni, hanem feltesz egy twitter klienst a gépére.

7. A twitter közösségi hírforrás. Nemcsak a saját híreimet tudom továbbítani, hanem másokét is, így aki követ, az jó eséllyel olvassa, ha érdekesnek ítéli, retweetteli (jaj de borzasztó szó…), magyarul továbbítja. Mivel a követők követőinek a követői teljességgel kiszámíthatatlan összetételű olvasótábort jelent, így nincs visszajelzés, hogy kikhez is jutott el a hír?

Épp tegnap jelent meg egy újabb írás pollnertől mely egy elég komoly twitter kutatás eredményeit ismerteti, miszerint:
– A legtöbb Twitter-felhasználó passzív, nem használják az RT (re-Tweet) funkciót.
– Különbséget kell tenni a népszerűség és a befolyás között. Éppen az RT-k alacsony száma miatt a sok követő nem egyelő nagy befolyással. (Ezt magam is észrevettem. Itthon mintha még alacsonyabb lenne a hajlandóság mások gondolatainak, információinak a megosztására.)
– Ha valaki nagyobb hatást akar kiváltani, valahogy rá kell vennie követőit az RT használatára.
– A csiripekben szereplő URL-ek elemzéséből az is kiderül, hogy a követők többsége nem kattint rá a linkekre sem.
– A Twitter, vagy más közösségi hálózatok kiválóan alkalmasak egyes információk hatékony terjesztésére, az üzenetek megsokszorozására, a gyakorlatban azonban az üzenetek többsége már a kapcsolatok első szintjénél megreked.

8. Ha a twitter hírforrás, akkor keresni is lehet benne, mint egy adatbázisban. Igen ám, de ma már minden valamirevaló online újság és blog is használja a „címkék” rendszerét, mert az az azonos címkékkel ellátott cikkek, képek kötik össze őket és ily módon lehet ugyanabban a témában más hasonló témájú cikkekre bukkanni. A twitter-en azonban már maga a keresés is igen nehézkes, mi több fapados, a google-nál megszokott finom szűrésre ne is gondoljunk. Nincsenek címkék. A kapott találathalmaz gyakorlatilag feldolgozhatatlan.

Akkor mégis miért használom, ha ennyire rossz a véleményem róla?

Nos egy tulajdonságáról nem írtam és megvallom én kezdetek óta szinte kizárólag csak ezért használom. Ez pedig egyfajta linkajánló-, gyűjtő, figyelemfelhívó szerepe. Persze kategorizálásra nem alkalmas, azt nekem kell hagyományos úton megoldanom.

az Index pár hete megkérdezte az olvasóit, melyek azok a legismertebb weboldalak, amiket a legkevésbé tudnának nélkülözni (10 pont az egyáltalán nem, 1 a nélkülözhetőt jelenti), nos a twitter a maga az 1,98-as értékével – messze lemaradva minden mástól – a sereghajtó. No erről beszéltem…
A Twittert a netezők vagy kommunikációs forradalomnak tartják, vagy teljesen értelmetlen hülyeségnek, középút nemigen van. A napi 65 millió mikroblogüzenet (persze ebben van jó adag spam is), és a havi 190 millió látogató azért azt mutatja, életképes modell 140 karakteres határt húzni egy végletekig leegyszerűsített blogmotorra.

[poll id=”39″]