Regisztráció/Belépés

további cikkek

Avatar photo
Koós Miklós
2010. július 31. szombat

Lakást venni vagy bérelni?

A címbeli kérdés teljesen helyénvaló, mégis azt hiszem, hogy ma Magyarországon ez nem igazi kérdés, pontosabban nem igazán felmerülő kérdés, mert a közvélekedés szerint az ingatlant birtokolni és nem bérelni kell. Ennek történeti hagyományai vannak, no nem régiek, mindössze 30-50 éves hagyományok. Hajlamosak vagyunk szűk életterünk tapasztalatait, szájhagyományait kivetíteni egy sokkal nagyobb egységre és általánosítani, miszerint az ingatlan „még mindig jó üzlet”. Ez egy olyasfajta közvélekedés, amit igen csak kevesen akarnak cáfolni, könnyebb elhinni, hogy ez így van.

A nyugat-európai országok 50-60%-os arányával szemben nálunk 93%-ban a saját lakásukban laknak az emberek, ami igen jelentős eltérés, nem véletlen hogy több mint 1 millió a BAR listások száma. A történeti okok nyilvánvalóan alapvetően különböznek a fejlett európai országokétól. A szocializmusban nem lehetett vagy csak korlátozottan lehet magántulajdonban lakás, talán jól jellemzi azt az időszakot a szóhasználat is „öröklakás”. A másik fajta lakás volt a bérlakás, pontosabban a tanácsi bérlakás (voltak persze még ezen kívül magántulajdonú lakásokban főbérlők, de az ő számuk lényegesen kisebb volt). Az „öröklakás” és a bérlakás közötti értékkülönbözet cca. 2:1 arányú volt, ergo egy 100 m2-es tanácsi lakásért cca. 50 m2-es „öröklakást” lehetett kapni. Tanácsit eladni nem lehetett, csak cserélni.

E korlátozott piacú korszakban sokan vágytak saját ingatlanra, amit a rendszerváltás után az állam megfejelt egy azóta sokat vitatott döntésével, a társasházi lakások privatizációjával. Lényegében szinte a teljes lakásállományt rátukmálta a bentlakókra, ráadásul olyan kedvező feltételekkel, hogy kevesen álltak ellen. El is keltek a lakások, a szülők megvettek a saját lakásukat, sokan a nagyszülők lakásait meg a gyerekeinknek. Pár év után aztán kiderült, hogy ez óriási hiba volt, mert persze arra nem hívták fel az ingatlan szakmában teljesen járatlan tömegeket, milliókat, hogy a saját tulajdon kötelezettségekkel is jár. Így talán már érthető a példátlanul magas arány, az a bizonyos 93%.

Tóth András pénzügyi tanácsadó a blogjában, az Ingatlan vallásháború című írásában kifejti ennek a „venni vagy bérelni” kérdés tisztán pénzügyi vonatkozásait. Olyan összefüggésekre, általános igazságokra, tényekre mutat rá, amikről nem veszünk tudomást, vagy csak a sűrűn előforduló előítéletességünk miatt NEM AKARUNK tudomásul venni.

Egy 10 milliós lakás konkrét számain vezeti le, hogy bár a 10-ik év végén az összes kiadásunk cca. ugyanannyi mindkét esetben, azonban ha az indulásra félretett 30 % önrészt (a többi hitel), majd a havonkénti megtakarításokat pénzügyileg befektetjük, akkor a végeredmény megdöbbentően nagy (olvassák el az eredeti cikkben).

Apám mesélte, hogy amikor a 30-as években pályakezdő tanár volt, válogathatott a bérelhető lakások között és a pedagógusi fizetése erre lehetőséget is adott. Volt választék, igaz aki lakásokat adott ki, az sokszor egy egész bérházat birtokolt.

Az utóbbi 10-15 évben megjelent a fiataloknak egy olyan rétege, amely nyelvtudásával, végzettségével, jártasságával a multi cégek potenciális munkavállalója és akik viszonylag gyakran cserélnek munkahelyet sokszor az ország átellenes pontjaira költözve, nem ritkán külföldre is mennek hosszabb-rövidebb időre. Számukra a saját lakás, pláne egy családi ház vásárlása inkább csak egyet jelentene azzal, hogy van egy ingatlanuk, amit nem tudnak használni, ergo vagy ott áll kihasználatlanul vagy ki kell nekik is adniuk, igy viszont elveszik az a lehetőség hogy bármikor hazamehessenek. Számukra csak a bérlakás marad.

Rajtuk kívül számosan vannak olyanok, akik számára adott esetben előnyösebb lenne a bérlakás, mégis laknak inkább egy sajátban, ezzel odaszögezve az adott településre.

Ha nem lakásról van szó, ott egyértelműbb a helyzet, hiszen a legtöbb külföldi cég sokkal jobban szeret bérirodákban dolgozni, mert könnyebb nekik kifizetni a bérleti díjat, mint saját ingatlan esetén annak minden nyűgével bajlódni, nem is szólva arról, ha továbbáll ott marad a nyakán egy értékesítendő ingatlan bizonytalan eladási árral.

Talán egyszer eljön ez az időszak a lakások területén is.

Hozzászólások (5): megnézem

  • Géza

    2010. július 31. szombat 09:17

    #72924

    Gazdaságilag is megkérdőjelezhető a számítás (50 évre, életjáradékkal), de egy építészeti blogban ez olyan abszurd mint gasztronómiai blogban a legjobb kalória/ár arányú élelmiszert keresni.

  • Géza

    2010. július 31. szombat 11:36

    #72927

    Nem számoltam semmit, de ha számolnék akkor 25 és 75 közötti optimális életutat számolnám, ebben persze ugyanaz a probléma benne van, hogy hogyan ne adósodjunk el túlzottan a legelején és hogyan ne legyen egy kihasználhatatlanul nagy ingatlanunk a végén.
    A röghözkötöttség is árnyaltabb, pl. a saját magunk ültette vagy örökölt gyümölcsfának is megvan az értéke. De ha már költözködős életmódot nézzük akkor számoljunk legalább az Alpoktól az Adriáig, értelmetlen megállni a határnál, az amerikai életmódban ez a földrajzi sokszínűség is benne van.

  • beg

    2010. július 31. szombat 21:43

    #72930

    Beleolvastam a cikkbe. Szerintem is kicsit sántít. 7 millió kamata nem 70, hanem 56 ezer Ft, forint alapon (most számoltam ki egy bank honlapján). Ez alapján 13,5-et kellene visszafizetni. Így emberünk amortizációval 21 millát ad ki, és van 10 millás lakása (ha azt vesszük, hogy a lakás tartja hosszútávon reál értékét, ahogy a cikk is írja a végén, akkor ez 20 év múlva 26,5 milliót ér majd, 5%-os inflációval számolva (ha kisebb az infláció, a jegybanki alapkamat is csökkenhet, csökken a törlesztője, kevesebb a kiadása és akkor a befektetéseken is kisebb hozamot hozhat aki csak bérel).
    Aki bérelt, a cikk szerint nagyon ügyes befektető, hiszen 12%-os éves kamatra tudja pénzét befektetni, úgy, hogy nem számolunk azzal, hogy ezzel bukhat is (állampapír ennyit biztos nem hoz).
    Ha az én számaim alapján számolunk, akkor a 3,6 milla mellé 22ezret fektethet be, 6,5%-os kamattal (szerintem ez most a biztonságos befektetések esetén, ahol vesztességgel nem kell számolni a plafon), húsz év alatt 19,5 milliót jelent, miközben lakásbérlésre költött 12 milliót. Aki vásárolt, 21 milliót költött és van egy 26,5 milliós lakása. Tehát a bérlő 7,5 millát, a vásárló 5,5 millát nyert, de a bérlő ebből még mindig nem tud lakást venni, és mindig olyan lakásban élt, ahol kompromisszumot kell kötnie, vagy saját pénzéből újítja fel, de akkor ugye ő is min. 4 millával lehet rövidebb.
    A lényeg az, a számokat lehet így is csavarni, meg úgy is, attól függően, mit akarunk egy cikkből kihozni 🙂
    Szerintem akinek a mobilitás és likviditás fontos béreljen, de a piac most annyira lent van, hogy venni is megéri.

  • grin

    2010. augusztus 10. kedd 09:48

    #73063

    Nem beszélve arról, hogy az ember néha szeret *független* lenni, és bérleménynél mindig van, akinek beleszólási joga van. Nem részletezem, értitek, mikről lehet szó.

HÁZ-TERV
Nagypolgári …

Bár az ingatlanos apróhirdetések böngészése nem a mi profilunk, a fenti mellett nem lehet elmenni szó nélkül. NAGYPOLGÁRI. Ez egy meglehetősen divatjamúlt szó, nem is használják már, ennek ellenére úgy tűnik az ingatlanos szakmában ez mégis valami hívószó lehet, ha ezzel jellemzik az eladandó lakást. A mellékelt alaprajz alapján ez sok mindennek mondható, de legkevésbé […]

Nagypolgári …
2010. október 8. péntek
JÓTANÁCS
Mire figyeljünk lakás/ház vásárlásánál?

Ha valaki autót vesz, akkor általában elviszi az ismerős szerelőt, vagy valamelyik autószereléssel is foglalkozó ismerősét nézze át, milyen állapotban van a megvenni kívánt autó. Ha valaki házat, lakást, épületet vesz, akkor többnyire saját maga megnézi (nagyon ritka az, aki visz magával egy szakembert), és eldönti tetszik-e neki. Azért egy autó és egy lakás ára […]

Mire figyeljünk lakás/ház vásárlásánál?
2010. augusztus 10. kedd

legfontosabb jogszabályok

minden (2019 márciusáig megjelent) fontos jogszabályt, amire szükség lehet, egy helyre gyűjtöttünk össze: Étv, OTÉK, Épkiv, 312/2012, 266/2013, CPR, OTSz, az energiatanúsításról, a bírságokról, az egyszerű bejelentésről, ... stb tovább