A címbeli kérdés teljesen helyénvaló, mégis azt hiszem, hogy ma Magyarországon ez nem igazi kérdés, pontosabban nem igazán felmerülő kérdés, mert a közvélekedés szerint az ingatlant birtokolni és nem bérelni kell. Ennek történeti hagyományai vannak, no nem régiek, mindössze 30-50 éves hagyományok. Hajlamosak vagyunk szűk életterünk tapasztalatait, szájhagyományait kivetíteni egy sokkal nagyobb egységre és általánosítani, miszerint az ingatlan „még mindig jó üzlet”. Ez egy olyasfajta közvélekedés, amit igen csak kevesen akarnak cáfolni, könnyebb elhinni, hogy ez így van.

A nyugat-európai országok 50-60%-os arányával szemben nálunk 93%-ban a saját lakásukban laknak az emberek, ami igen jelentős eltérés, nem véletlen hogy több mint 1 millió a BAR listások száma. A történeti okok nyilvánvalóan alapvetően különböznek a fejlett európai országokétól. A szocializmusban nem lehetett vagy csak korlátozottan lehet magántulajdonban lakás, talán jól jellemzi azt az időszakot a szóhasználat is „öröklakás”. A másik fajta lakás volt a bérlakás, pontosabban a tanácsi bérlakás (voltak persze még ezen kívül magántulajdonú lakásokban főbérlők, de az ő számuk lényegesen kisebb volt). Az „öröklakás” és a bérlakás közötti értékkülönbözet cca. 2:1 arányú volt, ergo egy 100 m2-es tanácsi lakásért cca. 50 m2-es „öröklakást” lehetett kapni. Tanácsit eladni nem lehetett, csak cserélni.

E korlátozott piacú korszakban sokan vágytak saját ingatlanra, amit a rendszerváltás után az állam megfejelt egy azóta sokat vitatott döntésével, a társasházi lakások privatizációjával. Lényegében szinte a teljes lakásállományt rátukmálta a bentlakókra, ráadásul olyan kedvező feltételekkel, hogy kevesen álltak ellen. El is keltek a lakások, a szülők megvettek a saját lakásukat, sokan a nagyszülők lakásait meg a gyerekeinknek. Pár év után aztán kiderült, hogy ez óriási hiba volt, mert persze arra nem hívták fel az ingatlan szakmában teljesen járatlan tömegeket, milliókat, hogy a saját tulajdon kötelezettségekkel is jár. Így talán már érthető a példátlanul magas arány, az a bizonyos 93%.

Tóth András pénzügyi tanácsadó a blogjában, az Ingatlan vallásháború című írásában kifejti ennek a „venni vagy bérelni” kérdés tisztán pénzügyi vonatkozásait. Olyan összefüggésekre, általános igazságokra, tényekre mutat rá, amikről nem veszünk tudomást, vagy csak a sűrűn előforduló előítéletességünk miatt NEM AKARUNK tudomásul venni.

Egy 10 milliós lakás konkrét számain vezeti le, hogy bár a 10-ik év végén az összes kiadásunk cca. ugyanannyi mindkét esetben, azonban ha az indulásra félretett 30 % önrészt (a többi hitel), majd a havonkénti megtakarításokat pénzügyileg befektetjük, akkor a végeredmény megdöbbentően nagy (olvassák el az eredeti cikkben).

Apám mesélte, hogy amikor a 30-as években pályakezdő tanár volt, válogathatott a bérelhető lakások között és a pedagógusi fizetése erre lehetőséget is adott. Volt választék, igaz aki lakásokat adott ki, az sokszor egy egész bérházat birtokolt.

Az utóbbi 10-15 évben megjelent a fiataloknak egy olyan rétege, amely nyelvtudásával, végzettségével, jártasságával a multi cégek potenciális munkavállalója és akik viszonylag gyakran cserélnek munkahelyet sokszor az ország átellenes pontjaira költözve, nem ritkán külföldre is mennek hosszabb-rövidebb időre. Számukra a saját lakás, pláne egy családi ház vásárlása inkább csak egyet jelentene azzal, hogy van egy ingatlanuk, amit nem tudnak használni, ergo vagy ott áll kihasználatlanul vagy ki kell nekik is adniuk, igy viszont elveszik az a lehetőség hogy bármikor hazamehessenek. Számukra csak a bérlakás marad.

Rajtuk kívül számosan vannak olyanok, akik számára adott esetben előnyösebb lenne a bérlakás, mégis laknak inkább egy sajátban, ezzel odaszögezve az adott településre.

Ha nem lakásról van szó, ott egyértelműbb a helyzet, hiszen a legtöbb külföldi cég sokkal jobban szeret bérirodákban dolgozni, mert könnyebb nekik kifizetni a bérleti díjat, mint saját ingatlan esetén annak minden nyűgével bajlódni, nem is szólva arról, ha továbbáll ott marad a nyakán egy értékesítendő ingatlan bizonytalan eladási árral.

Talán egyszer eljön ez az időszak a lakások területén is.