Fenntartható? Csak legyen egy mesés tó partján!
Ki ne vágyna egy olyan házra, ami az erdő mélyén, a háborítatlan természet ölén egy festői tó partján épül meg, ott ahol nem járnak hülye turisták az ő hülye gyerekeikkel és még hülyébb kutyáikkal és akik persze csak zajongani tudnak?
Szóval ki ne vágyna egy ilyen csendes, mindentől távoli, de azért önfenntartó házra, ami a nyugalom szigete? A nappaliból a tóra, a hálóból a fenyőfa ligetre lehet kilátni és persze közel-távol senki sincs.
Idilli nem? Ráadásul még alig kell hozzá energia, az építtetők és persze az építészeik büszkén fényképezkednek, pályáznak és díjat nyernek, mint a fenntartható ház mintapéldánya.
Csupa jó dolog, kellemes környezet, szinte nincs energiafelhasználás és még trendi is. Minden oké. Lehet bezsebelni az elismeréseket.
Majd az alábbiakat olvasom a házról:
„Hogy a környezetbarát építési technológia mindenki számára elérhetővé váljon, az Emrahus építőipari céggel közös passzívház fejlesztésbe kezdtek. Együttműködésük első megépült eredménye ez a Közép-Svédországban épült ház. A Nyberg-család 156 négyzetméteres villája egy mesés tó partján fekszik a fenyőerdőben. A nappaliból és a konyhából nagyszerű kilátás van a tóra, az intimebb terek, vagyis a hálószobák és a fürdőszoba kisebb ablakai a hátsó, erdei oldalra néznek…”
Nem az első alkalom amikor öko, bio „fenntartható” házról azt olvasom, hogy milyen fantasztikus természeti környezetben valósul meg, érintetlen természet, no civilizáció…blablabla. Olvastam már olyan hazai kezdeményezésről, ahol a magát ökofalunak nevező egyesület kisajátított magának egy tavat és a tóparti telkeket árulta jó pénzért. Exkluzivitás.
Volt olyan ingatlanhirdetés, ami ősfás, örök panorámás telekkel árulta a társasházi lakásait… de bizonyára sokan tudnának még hasonló történeteket mesélni.
De akkor most mi is a baj ezekkel, hiszen látszólag minden rendben van, öko meg bio, meg minden? Az az apró baj, hogy ez nem „fenntartható”, pontosabban ezeknek a kezdeményezéseknek semmi közül a fenntarthatósághoz, de azoknak a kezdeményezéseknek sem, amikben sokan azt gondolják helyes útnak, ha lefoglalnak maguknak egy érintetlen természeti környezetet, majd hoznak mindenféle helyi szabályt arról, hogy oda csak úgy és csak olyanok és csak úgy lehet építkezni, ahogy azt majd ők meghatározzák, mindenki más meg kerülje el őket, mert ők most kivonulnak a társadalomból, nyugalomra vágynak, meg akarják valósítani örök álmukat, a természetben való közvetlen életet.
Miért gondolja bárki is azt, hogy ha lefoglal magának egy részt a természetből és ő ott pl. természetközeli életet próbál megvalósítani, akkor mindenki más ellenséggé válik, mindenki más takarodjon a környékről, hiszen a területet ő már „einstandolta”.
Én a fenti fotókon látható építtetőt és tervezőit egy életre eltiltanám mindenféle építéstől, különösen a természeti környezet kárára történő építéstől. Magyarországon is divat bizonyos gazdagság felett, hogy nagy ívben tojunk a közösségi tulajdonban lévő természeti értékekre s az erdő közepén kihasítunk magunknak egy telket és oda építjük álmaink házát, csak mert NEKÜNK SZABAD.
Miért hiszik egyesek, hogy ha egy panorámás tengerparti sziklára építenek, vagy egy lakatlan sziget pazar dombjának a tetejére építenek, akkor az önmagában egy építészeti bravúr? Miért gondolják bizonyos építészeti lapok szerkesztői, hogy az ilyesmi feltétlenül bemutatandó, példaként előtérbe helyezendő? Ennyire nem számítanak a valódi értékek, ennyire nem képesek felfogni a fenntarthatóság fogalmát?
Szégyen is gyalázat.
Hozzászólások (9): megnézem
Géza
2010. július 30. péntek 08:57
Közép-Svédország népsűrűségét, tavainak számát nézve azért árnyaltabb a kép, plusz a fotókon természetesen nem látni a környező beépítést, közműveket. Nem érzem ennyire tragikusnak.
Az érdekes kérdés, hogy ott vagy itt hogyan lehet építési telket és engedélyt szerezni nem lakott helyre.
Ha rossz példa kell akkor inkább nézzük a hazai víkendtelkes vagy üdülőövezeteket. Ugyanaz csak a népsűrűség miatt sűrűbb és persze igénytelenebb.
MZ
2010. július 30. péntek 11:41
Álljunk meg egy pillanatra. Értem én a dühöt, csak teljesen rossz helyre csapott le.
…”csak mert NEKÜNK SZABAD”. Na, itt van a kutya elásva. Ha van egy ország, ahol van rendes állam meg közigazgatás, akkor ott van településrendezés, területrendezés, természetvédelem. Konkrétan minden m² területröl meg van mondva, hogy az természetvédelmi terület, szántó, gyümölcsös, kültér, beltér, milyen övezet, satöbbi. Minden m²nek van egy jogi felelöse, gazdája (nem a tulajdonosra gondolok, hanem hatóságra). Vagyis, pontosan meg van írva, hogy hová mit SZABAD építeni. Erröl ideális esetben mindenféle szervezetek bevonásával az egész társadalom dönt. Ha egy szervezeti egység (állam, önkormányzat, stb.) legális eljárásban, társadalmi konszenzussal úgy dönt, hogy oda ilyet meg ilyet SZABAD, akkor onnantól az úgy van. Ha „építtetőt és tervezőit egy életre eltiltanám mindenféle építéstől”, akkor ezzel bünt követek el. Ha valaki persze szabályellenesen épít, akkor arra van az állam végrehajtó és igazságszolgáltató ága.
Az etikai kérdés tehát nem az, hogy hogy meri valaki ezt a telket beépíteni (és mellesleg a dolgot fenntarthatónak nevezni), hanem, hogy miért SZABAD azt neki. Ki engedte meg, engedélyezte? Ki nyilvánította építési területté? …”nagy ívben tojunk a közösségi tulajdonban lévő természeti értékekre s az erdő közepén kihasítunk magunknak egy telket és oda építjük álmaink házát” – nos ez minden jogállamban büntetendö. Ezért nem igazán tudtam sajnálni néhány éve a Horvátországban eldózerolt illegális magyar nyaralókat és építtetöiket.
Az más kérdés, hogy ha a közösség (vagyis annak képviselöi, a közigazgatás) ezt helyesen engedélyezte-e. Itt van ugyanis a felelösség. „Én a fenti fotókon látható építtetőt és tervezőit egy életre eltiltanám mindenféle építéstől, különösen a természeti környezet kárára történő építéstől.” – nos, ez borzasztó lenne. Én sokkal inkább megnézném, hogy ki engedélyezte. Azt a hatóságot, és irányítóját (a választott politikust) vonnám felelösségre.
dp
2010. július 30. péntek 17:22
A cím alatti képen megállt a szemem… A természetes talajt és a fákat lepusztították, és leborítottak pár mixernyi betont.
A cikket olvasva tökéletesen osztom a nézetedet, Miklós, ez nem környezetbarát, nem eco, nem stb. Analógia, hogy a Balaton is lassan magántulajdonú betonkád lesz, ahol a százezernyi kis partszakasz tulajdonosainak egyéni érdekei közt elvész a lényeg, hogy a Balaton megmaradjon Balatonnak.
Ami a házat illeti, nekem nem tetszik. A házból a betonra kilépve pedig nem gondolom, hogy természetközeli érzésem lenne… Kivitték a komfortot, a várost a fák közé.
Géza,
Az építési engedély országonként másképp megy. Pl Írországban ha van egy birtokod (legelődarab, ami a többitől sövénnyel vagy kőkerítéssel van elválasztva), oda minden különösebb huzavona nélkül adnak építési engedélyt – hisz a Tiéd. Így a lakott terület fogalma is értelmezhetetlen, a településeknek sincs éles határa, a települések közt folyamatosan vannak házak.
Koós Miklós
2010. július 30. péntek 18:16
[re=72911]MZ[/re]: mindketten tudjuk, hogy a jog és az erkölcs nem azonos kategória, ha innen közelítem meg, akkor a „fenntartható” nem jogi és külünösen nem építésjogi kategória. Bizonyára nem megfelelően fogalmaztam, amiért elnézést, de ennek a háznak a fenntarthatósághoz nem sok köze van.
Géza
2010. július 30. péntek 19:28
Svédországban közel 100 ezer 2 hektárosnál nagyobb tó van, nyilván nálunk nemzeti park lenne bármelyikből, de ne így nézzük.
Egyébként sem az idézetben sem az eredeti cikkben nincs bió, fenntartható, stb. szó.
https://www.archdaily.com/66545/villa-nyberg-kjellgren-kaminsky-architecture/
Koós Miklós
2010. július 30. péntek 21:04
csak az idézet cikk címében szerepel (először): „Kjellgren Kaminsky Architecture – a fenntarthatóság építészetének fiatal svéd ötletelői”
Hawaii
2010. július 30. péntek 22:39
https://www.gizmag.com/edge-green-modular-home-design/15843/
Jesu
2010. augusztus 2. hétfő 18:14
.. én még csak betont sem látok az épület körül.
Nem teljesen értem a kirohanást. Ott ez természetes, mármint ház a tóparton. Nehéz is lenne másképp.
A terv pedig jó, mert egy szükséges kompromisszumból próbálnak divatirányzatot szülni, ami aha sikerül mindenki jól jár:
Kerek épület-> legjobb A/V arány->legkisebb veszteség-> legkevesebb felhasznált anyag -> alacsony ár.
Mi ezzel a baj?
Jah, hogy a terület. Hát arra lehetne itthon csúnyább példákat is találni. 3% beépíthetőség külterületen. Luxus „istállók”, „mezőgazdasági” „”melléképületek””.
Jelentkezzen ki nem látott még ilyet, mutatok párat. 😀
TÜKE
2010. november 30. kedd 11:46
Elnézést, hogy ide írom!- elsősorban azoknak, kiknek van ingatlanjuk az említett helyen. (Bizonyára téliesítettek már ?- és nem egyhamar látogatnák ?) Nem riogatás !- de itt a hír :
https://sonline.hu/somogy/kozelet/dramai-a-helyzet-a-balatonon-szennyviz-kerulhet-a-mederbe-346731