Kérdezi a GreenR blog írója.

bár a téma megér egy sorozatot, amit már régóta készülök megírni, ma a megjelent cikk nyomán párszor hozzászóltam. Nehéz szó nélkül hagyni azt, ha azt olvassuk:

De most komolyan kérdezem. Van még valaki, aki abban a szép szociálkonstruktivista zöld idealizmusban leng, hogy „csak el kell érnünk, hogy mindenki használjon kompakt izzót”? (Arról nem is beszélve, hogy már a példában szereplő tárgy is messzemenően nem zöld…)

Nem. A kortárs zöldeknek már rég nem itt áll meg a tudomány. Aki valamelyest is studírozott a témában, az már rájöhetett, hogy itt valami a rendszerben hibádzik. Nem véletlenül mondja a humánökológia hazai atyja sem, hogy a környezet védhetetlen. „Hiszen szegény környezetvédőknek a legjámborabb törekvési is sorra és szükségképpen kudarcot vallanak, akár a hulladéktömeg csökkentéséről, akár lénytársaink szenvedésének enyhítéséről legyen szó (gondolok itt a haszonállatként megkínzott és elpusztított lényekre) vagy bármily egyéb szerény kérésükre, követelésükre. Meg kell tanulniuk, hogy ezek az óhajok beleütköznek a modern ipari társadalom ‘rendjébe’, kérlelhetetlen ‘logikájába’”

Nem technológiára van szükség, hanem élő nagyszülőkre akik átadják a szerszámhasználat fortélyát. Nem takarékos izzókra van szükség (amik amúgy is szétfolyatják a szemed és higannyal mérgezik a kínai elkészítőiket) hanem egy nagy sallerra a szülőtől, hogy miért ül 24 órát a gyerek a chatroulette előtt.

Ha fenntarthatóságról beszélünk, akkor elég pl. Indiára gondolni, ahol ma is leginkább azért születnek a (szegény) családokban gyerekek, hogy el tudják tartani a idős korukban az életükben nagyrészt munkanélküli szüleiket. Miféle fenntarthatóságot eredményez ez? És itt milliárdos lélekszámról beszélünk, nem egy 10 milliós ország rossz kor szerinti eloszlásáról.

Indiában sok szülő a gyereket nem annak tekinti, mint aki majd ápolja idős korában, hanem akit el lehet adni gyerekmunkásnak, kurvának. Ha fiú, akkor egy házassággal pénzt hoz a házhoz, ha lány pénzt visz. De a kínai bedolgozó üzemek rabszolgái sincsenek jobb helyzetben. Arra az embertelen barbárságra pedig még gondolni is rossz, amikor szerveiket adják el a megélhetésért.

fotó a Wikipédiáról

A világ 40%-a alultáplált, míg 40%-a túltáplált, de mindkettő ugyanúgy egészségügyi beavatkozást igényel.

Mi itt jól elvagyunk, hogy mit tekintünk öko/bio/fenntarthatónak, de közben ne feledjük, hogy 100 millió számra élnek emberek, akiknek nincsen választási lehetőségük. Úgy születnek meg, hogy esélyük sincs normális életre egy rövid ideig vegetálnak, majd meghalnak. nem hagynak jelet, nincs önmegvalósítás, csak primer biológia folyamatok. Ez az igazi probléma, és nem az, hogy üvegbe vagy PE palackba töltjük a csapvizet és eladjuk ásványvíznek.

Hajlok arra, hogy elhigyjem én is, hogy 7-8-9 milliárd ember jövőjét nem az ökologikus gondolkodás, hanem az élelemért és a vízért folyó majdani háborúk fogják „megoldani”.
Ezzel persze nem akarok senkit sem felmenteni és nem gondolom, hogy a fenntarthatóságra ne lenne szükség, de az a gond, hogy a legtöbbször leragadunk ott, hogy az „önellátás” a megoldás. Ez már 100 éve sem volt megoldás és egyre kisebb rá az esély. A magyar ökofalvak talán egyikében sem sikerült még megoldani a teljes önellátást és fenntarthatóságot, pedig ott aztán tényleg megvan az elszántság és sokszor csak 20-200 emberről van szó és nem egy 50 ezres városról.

Jó lenne látni a sok elv után végre egy működő modellt is!

Magam is részt vettem egy előadássorozatban (előadóként), ami a fenntarthatóságról szólt és nagyon kevés konkrétumot, megvalósítható dolgot sikerült hozzá összeszednem.

A fenntarthatóság ott kezdődik szerintem, hogy helyben kell felismerni a lehetőségeket és azokat kell ki/felhasználni, erre azonban nincsen általános recept (lásd pl. a Dombóvár melletti sertésnevelő telepek trágyájával működő biogáz „erőművet”).

Persze megismétlem, hogy ott ahol az éhínség az élet legfontosabb velejárója, ott először ezzel kell kezdeni valamit.

Ki mond le önként a megszerzett vagy a megszerzendő javakról? Valószínűleg egyikünk sem. Autóra (kerékpárra), laptopra, okos telefonra, széles sávú internetre vágyunk, szeretnénk beutazni fél Európát (világot), személyesen meglátogatni azokat a helyeket, amiről eddig csak olvastunk. Szeretnénk a gyerekeinknek a lehető legjobb gondoskodást, magunknak öregkorunkra a lehető legkorszerűbb orvosi, kórházi ellátást. Az esélyegyenlőség jegyében elvárjuk, hogy mindenhová lifteket építsenek be, pedig a kihasználtsága ezt legkevésbé sem indokolja, de az erkölcsi felelősségünk igen.

Ki akar ezekről lemondani, kérem tegye fel a kezét!

.

.

.

.

.

A Föld Napja van akinek reklámhordozó, bármilyen hihetetlen, ez ugyanis egy multi reklámja, és meg kell mondani, zseniálisan van kitalálva: