Joggal kérdezhetnék, hogy pont most, amikor kampánycsend van?

Nyugi, nem sértünk kampánycsendet. Nem érdekel a politika, pontosabban a politikai pártok, egész pontosan kizárólag annyiban érdekelnek, amennyiben van társadalmi hasznosságuk. Ha nincs nekik, tőlem mehetnek mind a levesbe! De legyünk ennél akár egy mikronnal is optimistábbak. Az általunk ismert és megszokott demokráciák motorjai a politikai pártok, ha tetszik, ha nem. Ha változásra várunk, tőlük várhatjuk. És várjuk…elég régóta.

K. L. nem is olyan régen egy reggeli TV műsorban azt találta mondani – amikor neki szegezték a kérdést, hogy miből lesz pénz a változtatásokra – óriási tartalékok vannak, mondta, hiszen elég csak arra gondolni, hogy pl. el kellene törölni az állami beruházásokhoz kapcsolódó jogszabály által kötelezően elvégzendő tervellenőrzést, amivel helyből cca. 40 milliárdot lehetne megspórolni! Példának a debreceni villamostendert hozta fel, ahol csak ez az ellenőrzés cca. 240 millió Ft! Másik felvetése pedig az volt, hogy meg kell változtatni a különféle tűzvédelmi előírásokat, mert közülük jó pár felesleges és csak ezzel újabb 10 milliárdokat lehetne megtakarítani! Tartok tőle, ez a megtakarítások nem az építőipar megújulását, mint inkább a költségvetés hiányainak fedezetéül szolgálnának. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem hogy hozzá lehet, hozzá kell nyúlni bizonyos rendszerekhez, persze nem azért hogy másra forrást lehessen biztosítani, hanem mert az építőipar helyzete siralmas!

Mint szakma, mit is várunk el egy új kormánytól, ha annak széles legitimációja és lehetősége lesz kedvére megreformálni a jelenlegi állapotokat?

Az építőipar cca. 2x nagyobb mértékben járul hozzá a GDP-hez, mint a mezőgazdaság, az ott foglalkoztatottak száma pedig sokszorosa, mégis huszon éve nincs saját minisztériuma, főosztályként csapódik egyik minisztériumtól a másikig. Amióta nincs ÉVM, azóta tartoztunk mi már szinte minden minisztériumhoz, olyan „egzotikus” vezetőnk is volt, mint pl. dr. T.J. Az ágazat nagysága, presztizse, a megtermelt javak és a jogszabályok bonyolultsága már igen régóta önálló minisztériumért kiált!

A korrupció. A mindent átszövő korrupció senkinek sem jó, ezt már számos közgazdász kifejtette, de a megszokás, a belénk ivódott mechanizmusok nem eresztik. Ha valahol, akkor ez az ágazat szenved tőle a leginkább. A jogszabályok még csak csak vannak ennek a megállítására, de igazi erős elhatározás a betartatására nem látható, márpedig nem véletlenül mondják azt, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle!

A korrupcióhoz persze számos más terület is szorosan kötődik, ilyen a feketegazdaság, amelyet az egész társadalom valamiféle bocsánatos bűnnek gondol, pedig egy kifehérített gazdaság 1000 milliárdokat tudna megtakarítani és költeni olyasminek a kiváltására, ami mindannyiunkat nadrágszíjmeghúzásra ösztökél. A saját magunk ellenségei vagyunk, azt hisszük, ha jól becsapjuk az államot, akkor jobb lesz. Ezzel a kádár korszakból örökölt rossz beidegződéssel végre egy államapparátusnak is szembe kell nézni és mindent megtenni a felszámolásáért.

Mindjárt hozzá kell tenni, hogy feketegazdaságon túl a közbeszerzés is az a terület, amiről már a mostani kormányzat is kénytelen volt elismerni, hogy nem jó és jelentős többletköltséggel jár, márpedig az állam egyébként is híján van felesleges pénzeszközöknek. A teljes közbeszerzési törvény úgy ahogy van használhatatlan és kizárólag a kiskapuk kihasználására használható.

Építőipart sújtó terület a körbetartozások kérdése is (ami mellesleg ezer szállal kapcsolódik a korrupcióhoz is) hiszen abszurd dolog az, hogy egy fővállalkozó 50-100 milliárdos munkákért felveszi az államtól a fővállalkozói díját, miközben az alvállalkozóit nem fizeti ki, azok meg csődbe mennek. Persze a körbetartozásokért sok esetben maga az állam a felelős, mert nem fizet időben és ebből elindul egy végeláthatatlan láncreakció. Ez egy olyan visszás helyzet, amin azonnal és hatékonyan változtatni kell!

Részben a rendszerváltozás utáni kényszervállalkozásokkal, részben pedig a fentiekben említett gondokkal magyarázható az a hihetetlen sok lépcsős alvállalkozói rendszer, ami a körbetartozások egy részérét is felelős. A sok lépcső nyilvánvalóan azért alakult ki, mert sokan munka nélkül akarnak jövedelemhez jutni és olyan ál-vállakozásokat működtetnek, amik csak arra jók, hogy megszerezzenek egy megbízást, de elvégezni már nem képesek, lévén se munkaerejük, se eszközük (sőt sok esetben szakmai tapasztalatuk) sincsen. Ők egy felesleges láncszemmé válnak egy egyre átláthatatlanabb alvállalkozói piramisban. Magyarországon 90 ezer építőipari vállalkozást tartanak nyilván, miközben a hasonló nagyságú Ausztriában mindössze 15 ezret! 6 szoros a különbség. Persze tudható, hogy a mindenáron való vállalkozást a rendszerváltást követő munkanélküliség is gerjesztette, no meg a szabad vállalkozás iránti vágy, de az állam sajnos nem adott hozzá segítséget, mankót. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ezen hajdani kényszervállalkozók jelentős része ismét (megbecsült) alkalmazotti státusba kerüljenek, mert tőke, eszköz híján bukásra vannak ítélve.

Látható volt a mezőgazdaságban is, hogy a kedvezményes hitelek miatt tömegével vették a 10-40 hektáron gazdálkodó „farmerek” a 15-25 milliós traktorokat, pedig tudniuk kellett volna azt az alapvető közgazdasági tényt, hogy ezek a gépek 200-500 hektáros területre lettek kifejlesztve, ergo egy kis területen gazdálkodó  gazda kizárólag ráfizetésesen tudja csak használni.

Jogharmonizáció. Az EU-hoz való csatlakozás eufóriájában kevesen gondolták volna, hogy mennyire át fogja változtatni a jogrendszerünket a nagy egészhez való hasonulás kötelezettsége. A baj ott történt meg, hogy sok esetben olyan lelkesen történt mindez, hogy a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is. Ma ott tartunk, hogy bár fennen hangoztatjuk a fenntartható fejlődés fontosságát, mi több kizárólagosságát, de a jogrend mintha erről nem tudna.

Ha ön Kedves Olvasó pl. bontott címeres téglát szeretne a házára, azt a jelenlegi törvények szerint csak illegális módon teheti meg, mert ez manapság tiltott.

A sor még hosszasan folytatható lenne, de tartok tőle már a fentiek is megoldhatatlannak látszanak. Ha majd évek múltán értékelnem kell a most kormányra kerülő kurzust, szakmabeliként a fentieket fogom elővenni és megnézni, mit sikerült ezekből megoldani, elvégezni?

Jó hétvégét mindenkinek!