Épületeink lehetnek tökéletesen akadálymentesítettek, mindenki számára használhatóak, ha megközelítésük nem megoldható. Az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításakor a bejutás is akadálymentesítendő. A kültéri közlekedés lehetőségeit nagyban befolyásolják a terep adottságai. Igen ritka az a település vagy természeti környezet, ahol a járda lejtése nem haladja meg az akadálymentes közlekedéshez szükséges maximális értéket. Egy domboldali, természetesen lejtős utcából nem csinálhatunk akadálymentes rámpakarokat tartalmazó szerpentinrendszert!

Általánosságban elmondható, hogy a járdának a lehető legtöbb akadálymentesítési szabálynak meg kell felelnie, melyek közül csak egy feltétel annak hajlásszöge. Lejtős terepnél az akadálymentes megközelítést biztosíthatjuk a bejárat közelében akadálymentes parkolóhely(ek) létesítésével, ahonnan már biztosítható az akadálytalan bejutás.

Az épület megközelítéséhez elsősorban a közlekedő felületek megfelelő szélességét kell biztosítani. 1.20 m elegendő ahhoz, hogy két átlagos személy kikerülhesse egymást, valamint a kerekesszék mellett is marad elegendő hely, hogy egy álló ember oldalra fordulva megvárja annak elhaladását. Keskeny járda esetében időszakosan helyet kell biztosítani a kerekesszékkel történő teljes megfordulásra, illetve két kerekesszékes egymás kikerülésére a járda kiöblösödésével. Ide elhelyezhetünk a járda mellé padokat is, hogy az idősek meg tudjanak pihenni. A padok létesítésekor figyelembe kell venni az ülő ember helyszükségletét; a lába előtt még mindig biztosítva legyen a megfelelő szabad szélesség a manőverek végrehajtásához!

Hiába megfelelően széles a járdánk, ha azt belógó akadályok szűkítik le.  A látó embereknek nem okoz gondot egy-egy belógó faág, alacsony hirdetőtábla: elhajlással kikerülik azokat. A látásukban sérültek azonban ezeket a veszélyeket nem érzékelik, az ütközésnek akár fejsérülés is lehet az eredménye. A gyengénlátók nagy többsége homályosan, vagy kis területre korlátozottan lát, ezért elkerülhetik figyelmüket a belógó akadályok. A vakok fehér botjukkal a járófelületet pásztázzák, maguk előtt 90 cm szélességben, ám ami 70 cm-nél magasabban áll útjukba, a bottal már nem érzékelik. A környező növényzet gondozásával, a járófelület magasságában elhelyezett megfelelő jelzésekkel biztosíthatjuk a belógó akadályok elkerülését látásukban sérült személyek részére is.

A fagyállóságon kívül ügyelni kell a burkolat felületi minőségére: Akadálymentesítési szempontból annál kedvezőbb az járda burkolata, minél egyenletesebb, ám ugyanakkor vizesen is csúszásmentes a felülte. A burkolat felületi hibái nehezítik a kerekesszékkel történő előrejutást és a vakok tájékozódását is megzavarhatják. A járdában elhelyezett folyókák lyukmérete a lehető legkisebb legyen, azért hogy a bottal közlekedők ne akadjanak el, valamint hogy a kerekesszék kiskereke ne szoruljon bele. Akadálymentes közlekedésre kizárólag a szilárd burkolatok a megfelelőek, a süppedős szőnyegek, valamint a mély kavicsburkolat igencsak lelassítja a közlekedést.
Vízelvezetés és közlekedési biztonság érdekében a legtöbb járda az útburkolathoz képest körülbelül 15 cm-rel megemelt. A járdaszegélyek kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a szintkülönbségek ellenére is biztosított legyen az akadálymentes közlekedés.

Útkereszteződésekben biztosítani kell az akadálymentes továbbhaladást, kerekesszékesek számára úgy, hogy az útburkolat és a járda felülete között maximálisan 2 cm magasságkülönbség legyen. Ezt a járda felületének lesüllyesztésével, vagy az útburkolat megemelésével (például forgalomcsillapítás szempontjából megemelt gyalogátkelő-hely) érhetjük el. De ami jó a kerekesszékesnek, az a látássérültnek veszélyforrás lehet: A szintbe hozott burkolatoknál mindig ügyelni kell arra, hogy a látássérültek számára talppal jól érzékelhető, valamint kontrasztos színezéssel jól látható burkolatváltással hívjuk fel a figyelmet a veszélyre. Ha ezt nem tesszük meg, a látássérültek kisétálhatnak az úttestre anélkül, hogy tudatában volnának annak, hogy elhagyták a biztonságot jelentő járdát.

A látássérültek tájékozódása megkönnyítése érdekében vezetősávok használata szükséges.    A vakok részére a bottal, talppal jól érzékelhető vezetősáv szolgál segítségül, míg a gyengénlátóknak a kontrasztos színezés segít a tájékozódásban. Keskeny járdák esetében folyamatosan követhető kerítés / fal / megfelelően kialakított szegély mellett vak társaink remekül tájékozódnak, gyengénlátóknak segíthet a járdaszegélyek kontrasztos színezése is. Keskeny járdáknál az egyes közszolgálati épületek bejáratának és a veszélyforrások (nagy forgalmú gépjárműkihajtó, útkereszteződés) jelölése szükséges az útburkolaton, érdesített és kontrasztosan színezett megjelenéssel. Nagy tereken külön a burkolattal egybeépített, folyamatos vonalvezetésű vezetősáv kialakítása szükséges, mivel nincs egyéb folyamatosan végigkövethető tereptárgy (mint például a kerítés vonala keskeny járdák esetében).

Köztereink tervezésénél nagyon fontos szakember bevonása a tervezési munkába, valamint elengedhetetlen az egyes fogyatékos ügyi szervezetekkel történő együttműködés. „Semmit rólunk nélkülünk!”