Az Építész Kamara a megalakulása óta nem sok alkalmat adott arra, hogy a tagság igazán  magáénak érezhesse. Leginkább a feje fölé helyezett vízfejként tekintett rá, amelyik a tervezési jogosultságért még jól meg is feji, miközben nem sokat ad, vagy nem sok látszik abból, amit visszaad.

A havonként reklámokkal agyontömött Kamarai Közlönyt, különösen pár éve, amikor a megjelenésekor az abban hirdetett programok már régen lefutottak, nem azt az érzetet adták, hogy a tagság volna a kamara lényege. Ezt csak fokozta, hogy rendszeresen kikérte magának a kamara vezetősége, hogy nem érdekvédelmi szerv, ergo az építészek az igazukat másutt keressék. Mivel azonban nincs más, akarja nem akarja, kénytelen felvállalni, ma már nem is tiltakozik a kamara ez ellen.

Hosszú volna felsorolni mindazokat a pályázati anomáliákat, amelyben a kamara sajnos tevékenyen részt vett. botrány botrány hátán. Callmeyer Ferencen kívül pedig nem sok mindenkire lehet emlékezni, aki a kamara vezetését olyannyira erkölcsi kérdésként kezelte, hogy amikor úgy érezte (anno a Nemzeti Színház ügyében), hogy átnyúlnak a feje felett, lemondott.

A kamara tavaly új vezetőséget választott, a meghirdetett célok,  a hangnem, a hozzáállás gyökeres változást ígért.

A reformot magunkon kezdtük. Az új elnökséggel átvilágítottuk a MÉK működését, egyszerűsítettünk, karcsúsítottunk, a tavalyi veszteségeket – némi lemondás árán (a tisztségviselők lemondtak tavalyi, megválasztásuk óta esedékes kéthavi díjazásukról) – lenulláztuk. A MÉK gazdálkodása most takarékos és hatékony, bár igen szerény. És nyilvános.

Ezt követően áttekintettük a területi kamarák gazdálkodását és kidolgoztuk egyéves munkatervünket, illetve stratégiánkat az elkövetkező 4 évre. A stratégia nem voluntarista elképzelés, mint azt néhányan szemünkre vetették, hanem inkább tűzoltás.

A munkaterv fő célja kettős, a dereguláció és a munka általános feltételeinek javítása. Le vagyunk pusztulva, az ország és mi, építészek egyaránt. A bankok rekordnyereséget realizáltak, ennek ellenére az építőipar áll, lakásokat árvereznek és eközben is sorra születnek a munkát akadályozó jogszabályok, hízik a bürokrácia. A tűzoltáson belül is kétlépcsőssé kell tennünk az égetően sürgős feladatokat, az azonnali megoldást kívánó kérdéseket, amit egy új kormány azonnal meg tud oldani – ha akar – és a törvényalakítást igénylő kérdéseket, melyekhez hosszabb időre van szükség.

Ertsey Attila tegnap megjelent és fentebb idézett felhívása, levele azt erősíti, hogy talán most valóban változás lesz számos területen, amit érdemes lesz támogatni a magamfajtáknak is, akik eddig jobbára csak kritizálták a MÉK tevékenységét.