A minimalizmus lenne a megoldás? 3. rész
- Peter Zumthor: Therme Vals, Switzerland. A kép forrása: Wikipédia
E rövid kis sorozat első és második része után következzen a befejező rész:
5. Természetszerűleg változnak az aktuális építészeti irányok is, mert hogy azok is vannak, kár is volna tagadni. Az egyszerű funkcionalizmust persze nem most találták fel, de a sok “izmus” után mindenesetre üdítő ilyet is látni.
A múlt század eleji Bauhaus lehetett e minimalista stílus elődje, ami után persze számos irányzat következett, beleértve az olyan kitérőket is, mint a posztmodernizmus, ami persze legalább ekkora divat volt, de ma már nem az. A szigorú funkcionalizmus elsősorban praktikusságot, a funkció elsőbbségét (pl. a forma felett) jelenti, a minimalizmus továbbmegy és valamiféle életminőséget fejez ki, amikor egy térben csak szigorúan kiválasztott tárgyak kerülhetnek be és azok is csak egy gondosan kiválasztott helyre.
A tér, a benne lévő tárgyak és persze benne való tartózkodás egyfajta minőségi érzetet hordoz. Azt hogy egy jól megkomponált tér és csak a legszükségesebb berendezés, felület, megoldás valódi térélményt okoz, nincsenek zavaró, a figyelmet elterelő részletek, a felületek, anyagok, tárgyak. Ezért látható igen kevés bútor ezekben a belsőkben.
Persze mindebből az is következik, hogy ez a fajta minimál feltételezi az ott élők kifinomultság iránti igényét is. Fogalmazhatjuk úgy is, ez nem egy tömegigény. Nem véletlen, hogy ez a stílus legtöbbször egyet jelent a jómóddal, a gazdagsággal. Ha valami akkor ez biztosan az, amit nem lehet tipizálni, nem lehet tipusterveket készíteni belőle. azok a kevésbé sikerült épületek, amik csak igyekeznek minimálnak tűnni, de nem érik el ezt a szintet, nos azokra mondják, hogy puritán.
Nem véletlen hogy a legutóbbi „építészeti Oscar-t”, a Pritzker díjat is egy olyan építész kapta, aki e stílust igen magas fokon műveli. Peter Zumthor svájci építészt tavaly a MOME is díszdoktorrá avatta.
6. Nincsenek minőségi ismérveink, nincsenek alkalmazható összehasonlításaink, mércéink és mértékeink. Hiába vannak jogszabályi kötelmek, ezek jórészt alkalmatlanok arra, hogy a magánlakásépítés épületeit be lehessen sorolni. Nincsenek hiteles hitelesítők, hiénák, csalók, hozzánemértők garázdálkodnak mindenütt. Nincsenek áraink, amivel össze lehetne vetni a házainkat, mert mindenre az a válasz, “én ezt olcsóbban is meg tudom csinálni”. Azt viszont már senki sem kérdezi meg, hogy milyen minőségben? És azért nem kérdőjeleződik meg, mert a minőség nagyrészt az ár után sorolódik. A pénztelenség, a kaláka, a fusi, az igénytelenség, a jogszabályok alóli kibújás szándéka egy teljes iparágat vágott haza az elmúlt 40-50 évben… és még csodálkozunk, hogy itt tartunk?
Többen felvetették már itt a kooseptar.hu-n is, hogy miért nem társítunk árat is a bemutatott épületekhez? A válasz egyszerű: nincs információ. Ha bővebben válaszolnék, azt írnám, hogy nálunk szerencsésebb vidékeken össze lehet vetni nem csak az áruházak kínálatát hanem az ingatlanok árait is. Nyilván a közvetlen környezet alapvetően fontos az ár meghatározásában, de mivel nálunk nincs megfelelő, autentikus ingatlanforgalmazói gyakorlat. Vásárláskor vagy éppen eladáskor leginkább attól rettegünk, hogy ki mivel fog átverni. Ezért akarja mindenki maga eladni a házár, lakását, mert azt gondolja nem éri meg neki az a pár százalék.
- Peter Zumthor: Kolumba – Diözesanmuseum a kép forrása: Wikipédia
Miért érdekes ez? Nincs olyan adatbázisunk, amiben az egyes épületek, családi házak, lakások a helyükre kerülnének, nem tudunk semmit sem összehasonlítani. Ezt megfejeli még az is, hogy maga a kivitelezés sem úgy zajlik nálunk, hogy biztosak lehetünk abban minden szakszerűen készült, mert vagy elhisszük vagy sem. Ez pedig ugye nem műszaki kategória. Nincsenek ellenőrző mechanizmusok, vagy amik vannak elégtelenek.
7. Végül, de nem utolsósorban mindannyian mások és mások vagyunk, van akinek ez tetszik, de van aki el sem tudja képzelni, hogy ilyen épületben éljen. Azt kell mondani, szerencsére nem vagyunk egyformák.
Ne tagadjuk le, hogy vannak divatirányzatok az építészetben is. Ma ez egy, ha nem is kizárólagos, de divatirány, ahogy vannak másfajta irányzatok is. Nem mindenkinek tetszik ez, talán mert az építtető földhözragadtabb, talán mert még nem látott jó házat (anno a lakóépület tervezés előadáson mondta Reischl professzor úr, aki nem lakott még nagy lakásban, az nem is tudja, milyen a jó lakás). De fogalmazhatnék úgy is, kevesen vannak, akik képesek az esetleges kifinomultságukat az épített környezet létrahozásakor is érvényre juttatni.
Nézzük meg a poszt végi szavazást. Messze vezet a mediterrán, kb. ugyanannyian vágynak parasztházra, mint modernre, vagy felújított régire, mint bauhaus stílusúra. Ha belevettem volna a minimál stílust talán az 1 százalékot sem érte volna el. Kedves Zoltán, Ön szerint volna rá igény, kereslet?
Ugyan nem szedtem külön pontban de befejezésül még szót kell ejteni azokról a részletekről, amik a korábbi hozzászólásokban már megjelentek és igazából talán itt tudnék közvetlenül válaszolni azokra a kérdésekre, amiket Zoltán felvetett a vita indítójában.
A bemutatott (mediterrán vidékekre tervezett) és belinkelt házak jórészt szembe mennek azzal a törekvéssel, ami ma áthatja az egész világot és ami az energiaracionalizálásról szól. Jól tudom, hogy ez nem egy építészeti kategória, de akár tetszik nekünk, akár nem jobb ha mielőbb megbarátkozunk vele, mert 5-10-15 év múlva késő lesz megtalálni hozzá az eszközkészletet. Azokon a vidékeken, ahol a fűtés megoldása, a fűtési költség nem mérvadó, ott az építészet részletképzése is egyszerűbb. Csak elsőre tűnik a natúr betonfelület látványa egyszerűnek, ha ahhoz csomópontokat rendelünk, kiderülhet, hogy csak igen bonyolultan lehet megoldani, mert különben tele lenne hőhíddal, ami egy mérsékelt égövi országnál – mindenféle globális felmelegedés hatása ellenére is – még számottevő gondokat okozhat.
A minimál persze nem a hőszigetelésről szól, de azért jó lenne látni ezeknek a házaknak a csomópontjait és energetikai eredményét is, amikről persze ezek a színes szagos beszámolók nem tesznek említést.
A látszóbetonról, mint sokszor előkerülő felületről még azt azért tudni kell, hogy nálunk talán ha egy tucat cég tud normális látszóbetont készíteni, amiben nincsenek fészkek, lyukak, a zsalutáblák helye, mérete meg van tervezve és mindezt persze ipari és közel sem lakóépület méretekben.
A fotókon látható épületek nem csak a megjelenésük okán érdemelnek figyelmet, hanem a kivitelezés minősége miatt is. Mindannyian tudjuk, nem ez az általános, mi több inkább a kivételek közé sorolható az a minőség, amikkel sajnos ritkán találkozhatunk.
A magyar rögvalóság manapság kevéssé kedvez ennek a minőségnek és stílusnak és még sokáig meg fog maradni puszta érdekességnek. Persze 15, de lehet, hogy már 10 év múlva is újabb divatok jönnek és a minimál is csak egy lesz az izmusok közül és megmarad kevesek választható alternativájának. A jövő építészete – az én becslésem szerint – a racionalitás lesz.
[poll id=”12″]
a fenti kérdésekre – különböző cikkeknél – 2007 november vége óta folyamatosan lehet szavazni
Hozzászólások (13): megnézem
Nagy Zoltán
2010. február 25. csütörtök 07:00
Kedves Koós Úr! Én nagyon köszönöm, hogy ilyen fokú nyilvánosságot és alapos reakciókat kapott az általam felvetett téma. Sokminden az én fejemben is a helyére került és legalább ilymódon szakmai véleményekkel is találkozhattam. Én is válaszolok, hiszen a cikk hasábjain meg lettem szólítva.: Nem, nem hiszem, hogy Magyarországon tömegével lenne igény a valódi felsőkategóriás minimalizmusra. Sőt, így legalább tudom, hogy olyan dologba szerettem bele, ami nem tucatszerű, nem tömegigény. Valóban a sportautókhoz hasonlítható (ahogy valaki írta korábban) a maga különcségével. (Ebben a témában én is érintett vagyok és nagyon jó, hogy nem jön ugyanaz szemben :)) Természetesen bennem ettől méginkább felértékelődött a „hardcore” minimál és méginkább álmaim tárgya lesz. De továbbra sem tetszik a magyi-gagyi-terrán sem, meg a tucat középszerűség sem. Skizofrénnek fognak hinni, de nekem a régi építészetben a klasszicista kúriák a nagy kedvenceim (pár éve kishíján megvettük Romhányban a Laszkári-kúriát) a timpanonnal, de mégis egy letisztult egyszerű formavilággal, az egymásból nyíló teremsor jellegű térszervezéssel stb., a modern építészetben pedig a szögletes csupaüveg minimál tetszik. Pl az alsóörsi ház is jó, de én a falak élét nem ferdén, hanem függőlegesen csinálnám.
Mégegyszer köszönöm a háromnapos cikkezést és maradok továbbra is olvasó, lehet hogy még beíró is. Üdv NZ.
Szabóbácsi
2010. február 25. csütörtök 17:25
A klasszicista stílus szellemiségében nem áll messze a minimalizustól. Visszafogott eleganciájú.
A minimalista stílus valóban nagyon érdekes. Különösen ki tud emelkedni egy közelmúlt frissen parcellázott burjánzásából.
Sajna a legtöbbször mind építése, szerkezeti megoldásai, mind fenn,-karbantarthatósága extra költséget jelent a látszólagos egyszerűsége ellenére.
Tömegessé csak ezen okok miatt sem válhat.
tamás
2010. február 26. péntek 13:33
Elszomorít ez a gondolat, hogy ha a szavazásban szerepelt volna a minimalista stílus, akkor kb 1% lett volna a szavazati arány…Lehet, hogy igaza van, de akkor is. Valószínűleg annak is betudható a mediterrán stílus győzelme, hogy nagyon elszaporodtak a könnyűszerkezetes házakat készítő cégek. Itt általában egy katalógusból kiválasztanak egy ház modellt és már 2 hónap múlva költözés van. Ezek a modellek nagyrészt mediterrán épületekre hajaznak…Meglátja a barát: „hú de jó, nekem is ilyen kell” Elmarad a tervezési élmény, az innováció és az egyediség. Nézzünk csak körbe az új lakóparkoknál…Minden ház egyforma, pont úgy, mint a 11. kerületben a panelrengetegek…
Minimalista házak áraival kapcsolatban: szerintem egy ilyen épület ára jóval meghaladja a más egyéb stílusú házak árait. Nem csak azt kell nézni, hogy nincs bevakolva, kevesebb a válaszfal…stb, hanem azt is, hogy milyen technológia van beleépítve. Külsőleg egyszerű, de belül ott van az „okosház” rendszer, a földfűtés és légcserélő, fokozott ablak szigetelés a nagy üveg felületek miatt…stb.
Jól mondja a cikk kezdeményezője, hogy egy olyan dologba szeretett bele, ami nem tömegigény. Szerencsére!! Ez így is fog maradni és aki nem merte bevállalni, mert túl „egyszerű” az utána majd bánkódhat…:) mert tuti van ilyen.
Rós
2010. február 26. péntek 17:16
A lakberendezési sajátosságokon kívül nekem nem derült ki, hogy milyen objektív építészeti jellegzetességek miatt lesz egy ház minimalista, és miben különbözik a szavazásban szereplő bauhaus, modern, putitán, hi-tech stílusoktól.
A szokatlan házakra az amatőr típusválasz, hogy biztos nagyon drága. De egy építésztől ennél bővebb és szakmaibb válasz várható el. A lapostető vagy az enyhe félnyeregtető olcsóbb/drágább, jobb/rosszabb? A szokásosnál nagyobb üvegfelület? A minimalista alaprajz, gépészet, anyagválasztás?
ger82
2010. február 27. szombat 15:36
a levélíróban saját magamat láttam:) hogy jó vagy nem, nem tudom, de én is minden nap megnézem a folyamatosan frissülő oldalt: https://www.contemporist.com 🙂 a másik a klasszicista kúriák miatt meg a müemlékem.hu játszik is.
Viszont a válaszra én is nagyon kiváncsi lennék.
Hogy pl egy ilyen ház: https://www.contemporist.com/2010/02/24/the-glenwood-residence-by-wernerfield/
mennyivel drágább, persze! a burkolatok és a medence nélkül?
Szabóbácsi
2010. március 3. szerda 16:04
Igazából egy kivitelezőt kellene megkérdezni. A lényeg, mind a megépítése, mind a fenntartása másfél-kétszerese egy ugyanekkora alpterületű, de hagyományosabb házénál. Az óriási üvegfal extra költség. A fölöttes födém sem támaszkodhat akárhová -> extra statika. Az egymás fölötti két szobaablak melletti pengefal hőszigetelése sem világos. Inkább gazdag ember nyaralójának tűnik. Tipikusan olyan ház mely fotózásra épült, nem valós humanoidok élettereként.
Sok ilyen van. Alternatívája a divatbemutatók, ahol hihetetlen ruhák vannak, csak nem menjenek ki bennük emberek közé 🙂
Rós
2010. március 4. csütörtök 11:45
Legyen a korrekt válasz az az építésztől, hogy kortárs családi házakat nem tervez. Akkor nem kell a mellébeszélés, hogy biztosan drága és a kivitelezőre mutogatás, hogy majd megmondja, hogy a tervezett ház mennyibe is kerül majd.
A kérdések egyszerűek, mennyibe kerül egy nagy fix üvegfelület a szokásos ablakhoz és falazathoz képest? A passzív-szolár építészet szerint energetikailag milyen ez?
Statikailag korrekt cserepes nyeregtető vs. könnyűszerkezetes lapostető. Építési költségek, idők, hőszigeteltség, stb.
A mutatott példa texasi, a helyi adottságok közt kell értékelni. De az adott oldalon bőven található (észak, nyugat, közép) európai ház is, azokat tessék hitetlenkedve nézni.
Szabóbácsi
2010. március 4. csütörtök 23:37
Terveztem, nem is egyet. Az egyiket sebtiben le is másolta egy vállalkozó. Speciel szeretem is, de attól még a látszólagos egyszerűség nagyon komoly felárral jár.
A példa általában azért nem példa mert ha magyar nyelven értekezünk, fölöttébb valószínű hogy magyar viszonyokra gondolunk és nem épp Tunéziában készülünk építkezni.
Mennyi a falat kiváltó üvegfelület? Lényegesen drágább. Nemszólva a hatalmas kiváltóról. Továbbá sosem éri el egy jó falszerkezet hőszigetelését ami mind télen, mind nyáron számottevő energiapazarlással jár. Lényeges még, hogyha tömegesen épülnének és egymásra is hatnának, erősen csökkentenék bombasztikus hatásukat. Megfigyelhető hogy mindig csak természetben, egyedül, vagy hagyományosabb beépítésből kirívóan szokták prezentálni. Szóval klassz dolog, jól ki lehet vele extraságával tűnni, de általánossá szerintem soha nem fog válni. (aminek örülnek is nagyon a tulajdonosaik! 🙂
Szabóbácsi
2010. március 4. csütörtök 23:39
Ja, a másolat villámgyorsan el is kelt, míg mások árulgatták korábban is, később is.
Nagy Zoltán
2011. március 13. vasárnap 08:30
Én voltam az értelmi szerzője valamivel több, mint egy évvel ezelőtt ennek a minimalizmussal foglalkozó sorozatnak. Azóta sem értékelődött át bennem e stílus szeretete. Ugyanakkor továbbra is várnék arra vonatkozó, szakmai körökből származó „beszólásokat”, hogy a minimalista, csupaüveg, szögletes, látszóbetonos stb., tehát a minimailzmus jegyeit magukon viselő épületek mind tervezés, mind kivitelezés tekintetében konkrétan mennyiben különböznek a hagyományosan konvencionális, szokványos megoldásoktól, illetve milyen optimalizálást lehetne véghez vinni, hogy a minimál dizájn úgy hasson, hogy a hazai megvalósíthatóságot is szem előtt tartsa. (pl. „egész házfal, egy eltolható egy db üvegből” helyett: szögletesen téglalap alapú helyiség, minél nagyobb, de „valódi” (azaz nem e célra gyártott többtíz négyzetméteres üvegekkel) nyílászárókkal. Stb stb.
Huszti István
2011. március 13. vasárnap 10:25
[re=79081]Nagy Zoltán[/re]:
Ha már „beszólásra” vártál. Szeretnék egy kis fogalmi zűrzavart helyre tenni. Az építészetben a minimál fogalma nehezen értelmezhető mint stílus, ugyanúgy, mint a bauhaus is. Itt a stílus szón van a hangsúly. A minimal art alapgondolata már Kazimir Malevicsnél jelentkezik, de mint fogalom az 1960-as évek amerikai képzőművészetben jelent meg. Talán a lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy formai, térformai elemek, amik még éppen elegek ahhoz, hogy a környezeti kapcsolatukat kommunikálják. Ezek a formai elemek mindig az adott helyzetben alakítandók ki és akár „díszesek” is lehetnek. Ezért a minimált formai sztereotípiák alapján megközelíteni alapvető tévedés, ha valaki így kezeli, nem több, mint napjaink – számomra elég szörnyű – mediterrán házak világa.
Nagy Zoltán
2011. március 13. vasárnap 10:53
[re=79084]Huszti István[/re]: Részben egyetértek. Malevics művészetének kicsit utánanéztem, valóban közel állt a kifejezésmódja ahhoz az életérzéshez, amit számomra a hőn áhított „minimalista” házak jelentenek. Viszont abban nem értek egyet és nem is akarok „másoknak megfelelni vágyás” miatt korrigálni, hogy formai sztereotípiák alapján közelíteném meg a dolgot. Egy a lényeg: az ember ahogy kibújik a pólyából és elkezd „mozogni a világban” sokféle dolgot tapasztal, ingerek érik, ezek hatással vannak rá, a személyiségfejlődésre, az ízlésformálásra stb. Az építészet nekem nem szakmám, még csak nem is hobbim, csak egy marginális érdeklődési kör. De ennek már többször hangot is adtam itt. Pont ebbéli „szűzességem” teszi hitelessé a – nem is titkoltan – laikus megnyilvánulásaimat. Van egy sajátos ugyanolyanom, amit mások „szépérzéknek” neveznek. Számomra mind régi filmélmények, mind pedig netes böngészések közepette begyűjtött impressziók alapján nagyon „bejön” az, ami ezeknek a minimalista házaknak a térszervezése által kisugárzik, az az izgalmas „feszültség”, mely oldja a felszínesen ridegnek vagy unalmasnak szemlélt enteriőrt és exteriőrt egyaránt. Az pedig, hogy a józan költségvetés szintjére szeretné lehozni az ember a témát, az sokaknak tűnhet „tipikusan pitiáner magyar árérzékeny” nézetnek, de erre csak azt tudom mondani, hogy a stílus és a stílusérzék valamint az ehhez fűződő igényesség egyáltalán nem vagyoni cenzus kérdése. Azért, mert én nem tudok (vagy nem akarok?) százmilliókban gondolkodni egy lakóház építését illetően, az még nem egyenlő a „tuskómagyar butaolcsójánoskodással”. A racionalitás minden kimondottan luxus és emocionális dologban is jelen lehet illúziórombolás nélkül.
Huszti István
2011. március 13. vasárnap 15:55
[re=79085]Nagy Zoltán[/re]:
Értem és el is fogadom amit írsz, de Te inkább a Bauhaus-ról beszélsz, ha már irányzatokat nézünk, sőt, az elvárásaid alapvetően az építészet atributumai.
Gondolok ilyenekre, mint letisztultság, ésszerűség, költséghatékonyság stb.