A minimalizmus lenne a megoldás? 2. rész
A sok vitát kiváltó alsóörsi ház . A kép forrása: építészfórum
A tegnapi cikk mai folytatásában az ott felvetett szempontok kifejtéséről olvashatnak:
1. Talán elfogadható az, hogy az építészeti magazinokban, online portálokon, blogokban megjelenő épületek döntő többsége az építészeti teljesítmények egy jól meghatározható régióiból érkeznek, magyarul a legjobbaktól. Miért fontos ez? Nos azért, mert a legjobbak nagy része egyáltalán nem tervez családi házat, túlságosan lekötik őket a nagy kihívások. Ez nem általános, inkább jellemző. Vagyis nagyon szűk az a kör, ahonnan ezek a kiváló épületek érkezhetnek.
Az építész szakma krémje viszonylag kevés családi házat tervez, nincs rá ideje, nem akar megrendelőkkel vesződni, nem éri meg neki, nem képvisel akkora értéket a portfóliójában, nem úgy építi meg a kivitelező…stb. Számos ok van, talán a legtöbbjüknél más és más, egy biztos, kevesen méretik meg magukat ezen a piacon.
2. Talán nem szükséges bizonygatni, hogy ezek az épületek bizony egy elég szűk megrendelői réteg számára készülnek, mondhatni jómódúak számára és ne gondoljuk, hogy ez csak nálunk van így, Nyugat-Európában is csak a módosabbak engedhetnek meg maguknak efféle épületet.
Nem árulok el titkot, amikor leírom, hogy Nyugat-Európához képest Magyarországon arányaiban legalább 3-4szer többen laknak saját házban, ami elég megdöbbentő szám, hiszen ez azt mutatná, hogy nálunk jobban élnek az emberek, holott erről szó sincs. Nyilván ennek megvannak a történelmi és egyéb hagyományai illetve okai, egy biztos a családi házhoz más fogalmak társulnak nálunk, mint másutt. Ezt csak fokozza, hogy mindenki egyedi házat szeretne, ami persze nekünk építészeknek nagyon jó, de ha elrugaszkodunk egy kicsit a napi munkánktól látható, hogy ez számos kérdést, problémát felvet, amit – lássuk be sem mi, sem a hatóság, sem a jogszabályok nem tudnak kellően lekezelni. A készházak még nem, a típustervek – rossz történelmi hagyományok okán – már nem tudnak elterjedni, igaz nagyon szándék sincs ezek kidolgozására és persze felhasználására
Szegedi minimál. A kép forrása: építészfórum
Pl. a faházainkat sem egy 500 db-os gyűjteményből választjuk ki és adaptáljuk, hanem a hagyományos technológiára megtervezett házainkat fordítják át a faház forgalmazók faházasra, kis és nagypanelosra. Talán furcsa ezt egy építész írásában olvasni, mert látszólag saját magunk ellen beszélek, de az elmúlt 30-40 év alatt kialakult teljes káosz azt hiszem engemet igazol. Budapestre az M1-M7 bevezetője felől érkezvén, tessék balra nézni (Budaörs után) és mindjárt érthetővé válik, amiről beszélek. Kaotikus állapotok, amerre a szem ellát. a legkevésbé sem a visszafogottság, az egyszerűség, a minimalizmus, hanem a kivagyiság és az ízléstelenség az úr!
3. A bemutatott házak – és itt a hazaiak is ugyanúgy beleértendők – látszólag, de talán valóságosan is kristálytiszta építészeti produktumok, láthatóan a tervezőjüket nem sok minden korlátozta, gondolok itt a telekméretekre, a terület szabályozási mutatói és esetleg „földhözragadt” megrendelői szempontok. Úgy is mondhatjuk, hogy szabad kezet kaptak.
Ritka alkalom, amikor olyan a megbízó-építész kapcsolata, hogy az építész kedvére alakíthatja az általa tervezett épületet. Persze vannak olyan építészek, akik ha megkapnak egy megbízást, akkor a megbízó legyen megtisztelve, hogy neki terveznek, az épületformálásba nincs beleszólása. A mindennapi gyakorlat és a szélesebben vett építészi kör azonban nagyon is másképpen működik. Hogy miképpen arról itt a kooseptar.hu-n is elég sok szó esik. Persze aki a fotókon látható házra vágyik az nagy valószínűséggel nem egy „organikus”-hoz fog fordulni, hanem olyan tervezőhöz, aki ebben otthon érzi magát. Márpedig ha csak a lapostetőt vesszük, akkor úgy is tűnhet, mintha ez Magyarország bizonyos tájékain kifejezetten üldözendő épületforma volna, olyannyira, hogy beleépítik még a szabályozási tervbe is. Lássuk be a hétköznapokban a vegytiszta építészet meglehetősen ritkán érhető tetten.
Egy díjnyertes ház Budaörsről. A kép forrása: építészfórum
4. Nem csak az ezeken látható fotókon tapasztalható, hogy a rendelkezésre álló telkek már önmagukban is csodaszépek, panorámásak, nagy méretűek. Az épületnek van tere, van hol érvényesülniük. Gondoljunk csak bele azért egy olyan családi ház esetén, ahol az egyik fal teljesen üveg és gyakorlatilag szinte minden benti tevékenység kintről is látszik, nos azt csak ott lehet megvalósítani, ahol az idegenek általi belátásra nincs mód.
Aki mostanság tervez, az jól tudja, hogy ma már lényegében csak 3 féle telek létezik:
a./ megmaradt telkek, amik az előző években nem keltek el, lévén csak súlyos kompromisszumok árán építhetőek be, háromszög alakúak, oldallejtésűek, meredekek, nehezen megközelíthetőek, nehezen szervezhető meg rajtuk a kivitelezés. Jobb híján ezek is vevőre találtak, mert már nem maradtak belterületi, jó helyen lévő üres ingatlanok.
b./ városok, falvak korábban külterületi földjeinek belterületivé minősített új parcellázású területein. Sok helyütt az előző években még kukoricát takarítottak be ezeken a területeken, vagy éppen kihasználatlan legelők voltak. A legtöbb esetben nincs jóformán semmi vegetáció, kopár puszta, vagy helyoldal, viszonylag sűrű beépítéssel, évekig kavicsozott utakkal, állandósult felfordulással és permanens építési tevékenységgel (földmunkagépek, kamazok, betonmixerek … stb).
c./ léteznek persze szép helyen lévő, megfelelő méretű telkek is, de azok sajna már beépítettek, így aki ilyen telekre vágyik, annak igen mélyre kell nyúlni a zsebében, súlyos milliókat vagy éppen tízmilliókat kiadva a telekért. Lényegében házas ingatlan áráért lehet így hozzájutni építési telekhez. Talán nem kell mondani, hogy ez megint csak nem a széles építtetői kör lehetséges választása.
Mondhatnék persze egy 4-iket is, hiszen számos (nagy)város vonzáskörzetében találhatóak még olyan falvak, ahol viszonylag olcsón lehet telekhez jutni, de azért lássuk be ez nem igazi lehetőség, hiszen nem mindenki vállalja, hogy egy gyökeresen más környezetben, településen lakjon, másrészt a munkába, iskolába járás külön megoldásra vár.
folytatása (befejező rész) következik!
[poll id=”12″]
a fenti kérdésekre – különböző cikkeknél – 2007 november vége óta folyamatosan lehet szavazni
Hozzászólások (8): megnézem
Kárpáti József
2010. február 24. szerda 08:25
Kedves Miklós!
Teljesen egyetértek, az eddig leírtakkal, sajnos ez a helyzet. Saját tapasztalatom, aki az értékesítéssel is foglalkozik, hogy a magán építtetők többsége, még most sincs tisztában az építész alkalmazásának jelentőségével. Számtalan esetben hozzák kockás papíron az alaprajzot, ehhez esetleg néhány fotó, hogy milyen legyen a külső megjelenés. Az építészről úgy gondolják, hogy az ilyen, legtöbb esetben rossz elrendezésű elképzelésüknek csak a technikai megvalósítását kell megoldania. Nagyon nehéz végigvenni a helyes döntési mechanizmuson a megrendelőt. Előfordul, hogy sikerül jó irányt venni, ki is alakul egy szép, és várhatólag jó ház is, amikor jön a magyar kérés: tegyük egy kicsit mediterránná, vagy tegyük „mozgalmassabbá a tetőt, vagy a falakba legyen itt ott egy kis kiugrás. Így születnek a magyiterrán és gagyiterrán házak. Sajnos ennek a gyakorlatnak a megváltoztatására nincsenek partnerek. Egy családi ház tervezése munkaigényesebb mint egy közintézmény tervezése, ugyanakkor nagyságrendileg kevesebb pénz jár érte! Az Önkormányzatok, pedig az előírást nézik, nem szólnak, nem szólhatnak bele a megjelenésbe, nem is hagyják az építtetők, mert véleményük szerint milyen alapon szólnak bele, hogy Ő milyen házban szeretne lakni!Egy típusterv kidolgozása macerás, és nem igazából van rá előre fizető megrendelő. Vizont az is elmondható, hogy a típustervek egyre jobben elfogadottak. Az évtized elején, alig tudtunk egy egy tipusházat eladni, ez mára feljavult az 50% fölé. Akiknek nincs elképzelésük, azok egyre jobben elfogadják a kész terveket, vagy a megismert mintaházat. „Jó lesz ez nekünk”.
üdvözlettel:
Kárpáti József
MAKÉSZ elnök
Koós Miklós
2010. február 24. szerda 08:55
ezért linkeltem be az éf eredeti oldalit, ahol ezeket a házakat ismertetik. Itt nem róluk van szó, pusztán illusztrációk.
aglaca
2010. február 24. szerda 09:45
Pontosan rátapintottál a lényegre:kölcsönös megbecsülés!
A legtöbb megbízóból ez hiányzik, nem értékelik a befektetett munkát. Nem látják mennyit agyal az ember mire kitalál egy jó épületet, ezért nem is akarja megfizetni.
Sokszor nem is hagynak önmaguknak és persze az építésznek sem elég időt arra, hogy dolgozzon egy kicsit az épületet, hogy legyen idő az érlelésre.
Idő és pénz nélkül pedig nem lehet jó tervet készíteni.
Tipcsok
2010. február 24. szerda 11:35
Első kérés az volt: legyen letisztult, egyszerű, kiugrásoktól mentes, könnyen fenntartható, egyszerűen és gazdaságosan megvalósítható, tetőteres, natúr cserepes, világos falú, fa ablakú, világos, barátságos, élhető kis ház.
Most indultunk el, meglátjuk, még van rá majdnem másfél év, időt hagyva, érlelve, reméljük sikerül.
Ha ott tart majd ház várom a kritikákat.
Rós
2010. február 24. szerda 13:57
Nem lehetne legalább a befejező részben elmondani, hogy mi is az a minimalizmus, hogyan lehet egy minimalista házat felismerni és más fogalmaktól (bauhaus, kortárs, stb.) miben tér el? Mert így szerencsétlen módon megelőzte a kiragadott stíluselemek kritikája a fogalommagyarázatot.
aglaca
2010. február 24. szerda 17:03
Nos én a megbecsülésen leginkább anyagi megbecsülést értettem.
Mert lehet a tervező empatikus meg türelmes ha megfizetik (vagyis értékelik)a munkáját, de sajnos mifelénk még 150.000 Ft-ot is sajnálnak kifizetni egy családi ház engedélyes tervéért.
Azért ebből nehéz úgy fenntartani egy irodát, hogy az ember heteket áldoz rá, hogy tökéletesítsen egy tervet. Ilyen áron csak a hamari munka megy, amit néhány nap alatt letud a tervező, és már szalad is a következő megbízás után.
A zárójelbe tett kérdésedre meg egyszerű a válasz: ezek az építészek a befutottak, akik már csak olyan megbízóval dolgozhatnak együtt, akivel akarnak, így van idő és pénz arra, hogy egy igazán jó terv készüljön, ami meg persze megint csak ideális megbízókat hoz magával akikkel „jó sokat és még többet lehet dolgozni”. Ez szerintem olyan tyúk – tojás effektus.
Hidd el nem azért írom, mert savanyú a szőlő, igazából nem magamból kiindulva írtam, hanem körülöttem nagyon sok kolléga darálja így a munkát.
Én mindig megtalálom a hangot a megbízóimmal, és elégedettségüket leginkább az jellemzi, hogy ajánlanak másoknak is. Talán ez annak is köszönhető, hogy sokszor túlteljesítem, a megbízói igényeket, mert bár ők meg vannak elégedve, de én még nem érzem úgy, hogy mindent kihoztam a tervből amit lehetett, akkor tovább dolgozom rajta, és ennek köszönhetően bizony olyan szempontok is előtérbe kerülnek, amire a megbízó nem is gondolt. (De ahogy te is írtad pont ezért vagyunk.) Így a vártnál jobb minőségű épületet/tervet kap a megbízóm.
Erre szükség is van mert miután megküzdöttünk egy jó tervért, még meg kell harcolni egy jó épületért is a kivitelezőkkel. Különben nem lesz teljes a siker.
Szép-szép egy jó terv, de ha az épület a kivitelezés miatt nem sikerült az úgyis visszahullik ránk építészekre. (De akkor most megint másokra mutogatok vagy mi, úgyhogy ebbe ne menjünk bele.)
aglaca
2010. február 24. szerda 23:46
Azért ott még nem tartok, hogy válogathassak, de azért nem muszáj mindent elvállalnom sem. 🙂
Cad_man
2010. február 25. csütörtök 06:43
Amúgy ahhoz hogy egy Építtető eljusson a minimalizmus szépségéig /egyszerűségéig sok időnek kell eltelnie. Azaz, ha egy konkrét megbízás közben próbálnám kitanítani az Építtetőt, akkor az elég időigényes…és vidéken kifejezetten a „sárgavakolat+piroskontyolttető” esetek vannak családi házas szinten…s elég nehéz kitörni belőle. Megmutatsz egy fotót valami jó kis szaklapból (pl A10) és hanyatt esnek, hogy ez meg mi ? És bevallom JÓ, akár minimál, vagy aklárcsak jóarány, okos és agyas építőművességre épülő tervet készíteni lenne a legkönnyebb, de sokszor befutunk abba a zsákutcába, hogy MI ebben hiszünk és elindulunk agy általunk JÓNAK tartott irányba, mire az Építtető az x-ik változatnál behúz egy kockáspapírt/fotó stb, hogy azért erre gondolt….s rá kell, hogy ébredj., ezidáig totál feleslegesen dolgoztál. S miután az ember ezen párszor átmegy elég hamar elkezd „praktikusan” dolgozni….De ezért szeretek előadásokra járni és látni olyan házakat/beszélni olyan tervezőkkel Akik inspirálnak, mert akkor erőt merítek. Hogy van értelme. De a minimalizmus az csak EGY sok közól. Vannak stílusba be nem illeszthető formák, arányok. De ezeket folyamatosan skandálni kellene a társadalom felé, hogy mire hozzánk eljutnak készek legyenek, legalább fejben.
Aglacána.: 150/terv…igen ez a vidéki valóság. És el kell vállalni, mert vannak ez alatt is…többnyire stabil háttérrel rendelkező hivatalnokok /másodállásos üzletkötős építészek stb. Akiknek 80-e Ft is jó kiegészítés. 🙂
Sokszor én is túldolgoztam / dolgozom a terveket,de csak MAGAM miatt teszem ma már, mert a Megrendelők a kétvonalas ceruzarajzos engedélyezési terv és az én 4 metszettel stb ellátott engedélyezési tervem között csak a ráfordított időtöbbletet véli felfedezni………………………………….
Kedves építtetőknek üzenem, hogy a bekerülési költség min 3-5 %-al kell, hogy kalkuláljanak az előkészítő munkáknál (építész engterv, építész kivterv, statikai kivterv, műszaki ellenőr) azza 10.000.000 Forintonként 300.000 – 500.000 .-Ft.