Az akadálymentesítésről valószínűleg mindannyiunkban más és más fogalmak élnek. Már elég régóta jogszabály írja elő, de nemhogy a közgondolkozás, hanem maguk az építészek és persze a megrendelők is más-másképpen viszonyulnak hozzá. A hétköznapi szóhasználat is lefedi azt a tájékozatlanságot, ami oly jellemző sokunkra, amikor tolószéket mondunk kerekesszék helyett, mert át sem gondoljuk, hogy mi a kettő között a különbség? Ugyancsak közvélekedés sajnos az, hogy minek ennyi macera, hiszen olyan kevesen vannak, hogy nem is látni őket? A társadalom felelősségéről nyilvánvalóan még sokan nem hallottak és ha nem érinti őket közvetlenül, akkor könnyen átlépnek ezen a kérdésen, végig sem gondolva, hogy pl. azért nem találkozhatnak gyakrabban velük, mert a (tömeg)közlekedésük jórészt megoldatlan.

Emlékszem, nem is olyan régen szinte kizárólag csak a Marcibányi és a Moszkva tér környékén alakították át úgy a járdaszegélyeket, hogy a gyalogos átkelőknél lesüllyesztették a szegélyt (lévén ott található a MEREK, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja, volt Mozgássérültek Állami Intézete). Ez a járdamegoldás akkor (20 éve) még ismeretlen volt a város egyéb helyein, azóta szerencsére ezen a téren történtek komolyabb változások. Gondoljunk bele, alig pár éve van csak arra lehetőség, hogy a kerekesszéket használók Bp-en úgy tudjanak villamossal utazni, hogy nem kell külső segítséget igénybe venni. Persze ez is csak az új Combinókra vonatkozik a 4-es,6-os vonalán. Pontosabban igencsak meglepődtem (lévén mér elég régóta nem Bp-en lakom) hogy a 7-es buszon utazva a vártnál tovább maradt a megállóban az autóbusz, mire az utasok közül páran a szokásos bunkó stílusban jó hangosan jegyezték meg, HOGY MÁR MEGINT KI MIATT NEM TUDUNK TOVÁBBMENNI? Nos a sofőr kiszállt, hátrament és az ajtó padlójába épített kis liftet beigazította, hogy valaki kerekes székkel fel tudjon gurulni. Volt vagy 3 perc. De azokat a megjegyzéseket,  amit eközben el kellett szegénynek viselni, az jól mutatta, mennyire hiú ábránd nagyobb elvárásokkal lennünk e témában a társadalommal szemben.

A fogyatékkal élők életét csak a többségi társadalom tudja érdemben segíteni és ez nem valamiféle kegy, hanem kötelezettség, ami már megjelent a jogszabályi kötelmek között is. Sajnos ezen a téren is messze le vagyunk maradva a fejlettebb országokhoz képest, pedig ez nem is elsősorban anyagi, sokkal inkább szemléleti kérdés.

Egy kulturális épület tervezése kapcsán úgy véltem, hogy egy ilyen épület akadálymentesítése valószínűleg nem merülhet ki abban, hogy berajzolok pár nagyobb WC-t, bennük 150 cm átmerőjű karikával és ezzel letudom a dolgot, hanem hogy ez ennél sokkal összetettebb.

Megkerestem Babits Bernadett-et, aki tavaly már írt ide a kooseptar.hu -ra annak kapcsán, hogy észrevételezte az egyik ezzel foglalkozó írásomat. E mostani közös munka kapcsán aztán magam is tapasztalhattam, hogy az akadálymentesítés nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen nem csak a mozgásukban korlátozottakra kell gondolni, hanem az egyéb fogyatékkal élőkre is.

E tervezés során szembesültem először „élesben” pl. az akadálymentes lifttel,  most halottam először az akadálymentes lépcsőről (!) és sok más előírásról, amit vélhetően kellett volna már korábban is ismernem. Ez most jó alkalom volt, hogy némi rálátásom legyen, ha azt még nem is mondhatom el magamról, hogy megtanultam.

Megkértem Bernadett-et, hogy pár cikk erejéig foglalja össze a legfontosabb tervezési tudnivalókat, remélhetőleg mindannyiunk épülésére fog szolgálni. A következőkben olvashatják majd az ő írásait.

Aki szeretné letölteni egy szabványos akadálymentesített fürdőszoba terveit, ebben a cikkben megtalálja.