Adódnak olyan helyzetek, amik elől nem lehet kitérni és hiába gondoljuk, hogy hiábavaló, felesleges, megoldást kell találni és javaslatot, méghozzá használható, kivitelezhető javaslatot kell adni. A „bármi áron, de lakni kell” kényszere olyan szükségszerűség, ami elől egy építész nem vonhatja ki magát, mert ezzel nem oldódik meg a probléma, csak arrébb kerül.

Adott volt egy gyönyörű – viszonylag olcsón megszerezhető – telek egy Pécshez közeli faluban, amin állt egy gazdasági és egy „lakóépület”. A telek „halmozottan hátrányos”, mivel csak egy másik telken keresztül közelíthető meg, így mielőbb rendezni kellett a helyzetét (meg kellett vásárolni egy kis földdarabot, hogy legyen közvetlen kapcsolata a közterülettel, közúttal, hogy egyáltalán bármit is lehessen kezdeni vele). Abban az állapotában ugyanis nem minősült építési teleknek. Számos ilyen telekkel találkoztam már, volt ahol megoldható volt és voltak, amiknél ez nem volt járható út, ott bizony le kellett mondani az építésről (vagy választották az illegális építkezést).

Adott volt

• az építtetők, akik nem rendelkeztek számottevő pénzeszközökkel és leginkább csak saját munkájukra kívántak hagyatkozni
• egy olcsón megvehető telek, amivel még számos gond adódott, hogy egyáltalán építési telekké válhasson,
• és adott egy „lakóépület”, ami egy 3 egymásba nyíló helyiségből álló, évekig lakatlan, földpadlós vályogház
• a nagyon szűkös anyagiak miatt csak több ütemű megvalósításban lehetett gondolkodni
• mindehhez volt még egy igen-igen számottevő elszántság

Mit tehet ilyenkor egy építész? Igazodik a lehetőségekhez. Fel kellett mérni a ház állapotát és eközben kiderült, hogy nem elég, hogy szinte alig hagyható meg valami a tartószerkezetből (hiszen új fafödémet és új, megnövelt szélességű fedélszéket is kell építeni, még a vályogház falszerkezetét is meg kellett erősíteni (alapozni).

Az első ütem lett volna az új fafödém és a fedélszék, majd a hosszirányú bővítés, legvégül a tetőtér beépítése és a földszinti tornácon egy új veranda kialakítása. Olyan javaslatot kellett kitalálni, amiben a 3 tagú család mindvégig elfér.

Mivel a lépcső csak a tetőtér beépítés miatt volt szükséges, ezért a tetőtér kiépítéséig nem volt rá szükség, viszont adott volt a helye, így átmenetileg – bármennyire is furcsa volt – ide került volna a szülői franciaágy, így a nappali még az első ütemben is fekhelymentes maradhatott.

Bár az átalakítás elindult, de megvallom nem jósoltam semmi biztatót. Az élet „megoldotta” a helyzetet. A pár szétment és félbemaradt az egész, ha jól tudom, árulják a telket.

[poll id=”15″]