„Kiszámoltam, a szaksajtóban összesen 120 magyar építész neve forog interjúkkal, tervekkel, publikációkkal. Hol vannak a többiek? Mit gondolhat a többi 9000, aki kívül marad ezen a diskurzuson? A véleményvezérek és a szakmai testületek képviselik-e vajon az ő nézeteiket is?” – provokálta a beszélgetőtársakat és a mindvégig passzívan viselkedő közönséget WGA a II. Graphisoft Építészregattán.

Aki azt gondolja, hogy egy 9000-es tagság aktivizálható, az nem nagyon ismeri az internetet, pontosabban az internetezési szokásokat. A 90-9-1 szabály ránk is vonatkozik: 90 % hallgat és csak kukkol, 9 % kifejt valami aktivitást (névtelenül szavaz, esetleg nagy ritkán regisztrál, de nem szólal meg…) és a maradék 1 % aktivizálható. Ők a fórumok hozzászólói, ők irnak felhivásokat, inditanak blogot, ők azok, akik egy építészfórum típusú oldalt a véleményükkel élővé tesznek.

Miért lenne ez nálunk is másképpen?

A passzivitásnak persze sok oka van, de ezen lehetne segíteni és ebben az oly sokszor elmeszelt kamara tudna a legtöbbet tenni. Kezdve azzal, hogy pl. a tagsággal való kommunikációban teljesen áttérne az elektronikus levelezésre, mi több kamara tagsági feltétel lehetne az emailcim, 2009-et írunk, aki ezt nem tudja vállalni, az kihullik. Megszűnhetne mindenféle papir alapú információközlés, beleértve az éves beszámolók, a havi hirlevelek és persze az Építész Közlöny kinyomtatása és kipostázgatása.

Elektronikus uton közvetlen kapcsolatot lehetne kialakitani a tagsággal, fórumok, levelezőlisták, felmérések inditásával.Akkor mindenki értesülhetne az újdonságokról, a jogszabályokról, a változásokról, az érdekes webhelyekről és mindenről, amire az internetet használjuk.

Persze ehhez másik feltétel is kell, a kamara vezetősége részéről a személyes példamutatás. Amíg pl. a budapesti kamara elnöke kizárólag kommunikék és nyílt levelek irásában látja a tagsággal való elektronikus kapcsolattartás elégséges módját, akkor talán érthető miért nincs itt párbeszéd?

Végül pedig visszatérve ehhez a témához, én is azt gondolom, hogy a tagság nagyobb felének a Regatta – különösen most – valóban egy szűk elit luxusigényét jelképezi és inkább taszitja.

Idén ezt inkább Építész Mentőcsónaknak kellett volna elnevezni és vitorlás helyett evezős versenyt rendezni.