Napközben nem szokásom televíziót nézni, de ma a délelőtti kávé mellé bekapcsoltam az m1-et, ahol éppen a Parlamenti Napló című adást ment és az építőipar volt a téma. A gazdasági bizottság azon – különböző pártállású – tagjai szólaltak meg, akik a bizottságon belül az építőiparral foglalkoznak és ritka kivételként valamilyen konszenzussal viszonylag egyféleképpen képzelik el az építőiparral kapcsolatos teendőket, magyarul nagyjából „egy húron pendültek”. Ez már önmagában egy jó hír volt a kávé mellé.

Szó került a körbetartozásosról, a nem fizetésről, az alvállalkozásokról és az építőipart sújtó válságról is. Nagyrészt egyetértés volt abban, hogy az építőiparon belül a fizetési fegyelem megerősítését nem lehet egyetlen jogszabállyal megoldani, hanem ahhoz nagyon sok távoli jogszabályt kell egyszerre módosítani, hogy valóban hatékony és előremutató lehessen a változás (vagyis itt egyszerre kell az adózási, munkaügyi és számos más jogszabályt átvizsgálni).

Elhangzott, hogy a közel 1000 milliárdot elérő körbetartozások legtöbb esetben pont az állami cégektől és önkormányzatoktól indulnak ki oly módon, hogy késve fizetnek. Egy év elején hatályba lépett jogszabály ezt már kötbérhez köti az önkormányzatok és az állam esetében is, ezért állítólag érezhetően meggyorsultak a kifizetések.

A jelenlegi gyakorlat az alvállalkozókat teljes mértékben kiszolgáltatottá teszi a fővállalkozókkal szemben, hiszen hiába fizetik ki a fővállalkozót, sok esetben ebből az alvállalkozók csak részben vagy egyáltalán nem részesülnek és egy-egy nagyobb projektnél akár több száz alvállalkozó létét veszélyeztetheti ez a gyakorlat. Tervbe vettek egy un. Fedezet Központot, amely megkövetelné a fővállalkozás teljes pénzügyi keretének a letétbe helyezését és pl. az utolsó részlet kifizetését ahhoz kötnék, hogy a fővállalkozó kifizette-e az összes alvállalkozóját? A kifizetések fölött a műszaki ellenőr diszponálhatna. Nyilván ez számtalan szerződésbeli problémát is felvett, de úgy néz, hogy ebben van egyetértési készség a pártok között (a mostani helyzetnél minden csak jobb lehet).

Szó került még arról is – és ez elég mellbevágó adat volt – hogy amíg Ausztriában cca. 15 ezer építőipari vállalkozás működik, addig nálunk cca. 90 ezer! A gazdasági fejlettségünk, lélekszámunk mindezt a legkevésbé sem indokolja. A vállalkozások túlnyomó többsége 1 személyes kényszervállalkozó, akik mind önállóan jelennek meg az építőipari piacon.

Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell és azt kellene elérni, hogy cca. 10-15 ezer vállalkozás legyen, a mostani kényszervállalkozók pedig megbecsült alkalmazottakká válhassanak.

A témával foglalkozott az Index is