Ön(Terv)kritika 25 | egy megerőszakolt ház
Valószínűleg többen is vagyunk, akik hajlamosak elhinni (mert hízeleg a hiúságunknak), ha azt mondják nekünk, hogy mi mindent meg tudunk csinálni. Ez persze nem így van és jó esélyünk van rá, hogy beégünk.
Az alábbiakban látható terv egy rosszul sikerült tervezésem eredménye. Tudom, nem nagyon szokás ilyet bemutatni, én mégis megteszem, mert talán más is tanulhat belőle. Ebből következően nyugodtan lehet kritizálni, ez a poszt most erre való … hiszen ez lehetne egy „ön(Terv)kritika” is.
Pedig minden jól kezdődött.
Azzal kerestek meg, hogy nagyon tetszettek nekik a lapostetős házaim (különösen az egyik) és szeretnének velem egy nagyon hasonlót terveztetni. Hmmm. Remek.
Mindjárt az elején azonban megtudtam, hogy „lehet hogy azon a környéken nem nagyon engedik a lapos tetőt, bár jó lenne, ha mégis …„. Egy gyors levélváltást követően egyértelmű lett, hogy NEM LEHET, csak magas tető, és az is csak meghatározott lejtéssel. Valamilyen szinten mindketten ragaszkodtunk volna ama bizonyos épületjelleghez, de hát magastetővel kellett tervezni. A két dolog ütötte egymást, de én abban a hitben, hogy a feladat megoldható jól is (mármint, hogy emlékeztessen arra is) elkezdtem azt, amit nem kellett volna. Megrajzoltam. Ez látszik a nyitóképen.
Az alaprajzra azért nem térek ki külön, mert nagyon egyszerű az elrendezése, ami a későbbi tervfázisokban sem változott alapvetően, de nem is az alaprajz okozott gondot…
Hanem az épülettömeg.
A nyilvánvaló tévedést nekem is be kellett látnom, de még mindig ragaszkodtam bizonyos elemekhez és egyben igyekeztem egyszerűsíteni a tömeget. Bár a megoldás a legkevésbé sem volt ideális, akkor úgy tűnt, hogy a megrendelők elfogadják. Bár éreztem, hogy nem szerencsés dolog ebbe az irányban folytatni (amit nyilván erősített az a tény is, hogy az alaprajzot kvázi elfogadták), mégis maradtam ennél a megoldásnál, miszerint – ha elemeiben is – de összehozható. Egy dologban biztos voltam, ez nem az a metódus, mint amit szoktam követni és nem éreztem azt, hogy egy minden tekintetben jó megoldás felé haladunk.
Aztán egy pár hetes szünet után jött a kegyelemdöfés, miszerint láttak pár olyan házat, amik nekik nagyon tetszettek és azt szeretnék, ha ez a ház is olyan formájú lenne. A két tető egymáshoz képest el volt tolva, a kettő között bevilágító ablak.
Ebben az előrehaladott tervfázisban egy teljesen más épülettömeget ráhúzni egy már elfogadott alaprajzra, az kész katasztrófa. Számos kiút kínálkozott volna, először még megpróbáltam azzal érvelni, hogy itt nincs létjogosultsága ennek a tetőformának, de nem volt elég erőm és kitartásom, hogy meggyőzzem őket.
Így aztán hagytam magamat rábeszélni és jól megerőszakoltam az alaprajzot, hogy ez az egyáltalán nem idevaló épülettömeg létrejöhessen, én pedig valamiféleképpen szabadulhassak ebből a szorult helyzetből.
No ez az, amit nem kellett volna.
Az engedélyezési terv elkészülte után meg is szakadt a kapcsolat, így nem tudom, hogy végül is megépült-e vagy sem?
Ha szívesen mutatná be másoknak is a készülő/elkészült lakását vagy a házát, vagy kíváncsi arra, hogy mások mit mondanak az Önnek tetsző házról, akkor küldje meg nekünk, mi bemutatjuk és persze véleményt is mondunk róla. Ha a ház nem az Öné, de kíváncsi mások mit gondolnak róla, azt is beküldheti. A diszkréció miatt mindezt megteheti természetesen anonim módon, legfeljebb a város (+kerület) megadásával.
…és Önnek mi a véleménye?
[poll id=”18″]
Hozzászólások (6): megnézem
gramercy
2009. március 9. hétfő 20:23
számos ilyen munka/élethelyzet van, szerintem senkinek sem kell bemutatni
van amikor az embernek nincs (elég) munkája és/vagy ereje a hülyeségekkel újból és újból felvenni a harcot
amúgy a végső változat az eltolt tetővel szebb mint a ráerőszakolt sátor az elején
ha ezt tartod a legrosszabb munkádnak, akkor igazán nincs mire panaszkodni 🙂
Ikon
2009. március 9. hétfő 20:38
Szeretem ezt az őszinteséget.
Egyszerűen jól esik.(mármint saját munkáról nyíltan)
Gondolom, hogy az alaprajzból nem logikusan következő homlokzati kiugrások miatt érezhető talán kétarcúnak a dolog.
De tényleg nem nevezném egyáltalán problematikusnak a tervet.Sőt.
De a családi házas megrendlők…az egy műfaj.
Én most „idomítom”, az ügyfeleket arra, ne akarjanak velem napi 40 percet csevegni telefonon, pláne 18.00 után, nomeg a hétvégi zaklatások.
És persze legyen meg 3 hét alatt, ami előtte Ők 6 hónapot „agyaltak”. Kiokosították magukat.
Tényleg.
Néha nem lehet jól kiszálni belőlük.
Ikon
bobo
2009. március 10. kedd 01:27
Az első tényleg förtelmes. A második egy fokkal jobb. De a harmadikról nem tudom eldönteni, melyik lenne a ház eleje, a fő homlokzat. Az alaprajzot nem is néztem, ahogy írtad, a kényszer szülhette.
Részleteiben nem rossz, csak az öszvér benyomás, ami megrendít még egy ilyen laikust is, mint én.
Egyébként nem tudom, mennyire lenne kivitelezhető, de én a 3. tervet egyszerűen félbe vágtam volna, és a 2 épületrész közé raktam volna egy szinte csupa üveg lépcsőházat. Tudom, ezzel borulna a belső elrendezés, de legalább valami megindokolná az „eltolt” szerkezetet.
Fenyvesi Péter
2009. március 10. kedd 13:05
Ez tényleg laikus hozzászólás volt, kár érte. Házat nem úgy tervezünk, hogy van egy formai ötletünk, aztán majd jól beleerőltetünk valami funkciót. A szerző önkritikájának épp ez a lényege, h úgy érzi, túlzottan dominálja a tervet a külső.
Architext
bobo
2009. március 11. szerda 01:15
Kedves Péter! Az Ön hozzászólása ezzel szemben bravúros volt, le a kalappal.
Igaz, eddig is tudtam, hogy nem a formához kell alapesetben igazítani a tartalmat. De itt ugye a lapos tető helyett született ez a megoldás. Én csak erre adtam egy ötletet, mivel lehetett volna – szerintem – kevésbé kényszeredetten kialakítani.
Mellesleg nem szeretnék „még jobban belerúgni” 🙂 a szerzőbe, aki előtt le a kalappal, hogy egyáltalán közzétette ezt a tervet és véleményét. Ugyanakkor én a végső verzió alapján leginkább kisebb panzióra asszociáltam, nem családi házra. Nem tudom, mi okozza ezt bennem: a lépcsősorok, a garázs hatalmas „szája”, a sok korlát és terasz, vagy a tetőtér ablaksorai. De valahogy elvált a ház a környezetétől, nincs közvetlen szintbeli kertkapcsolat egyik oldalon se. Holott manapság szinte csak ilyeneket látok.
Fenyvesi Péter
2009. március 11. szerda 19:15
Kedves bobo!
Vettem az ironikus felütést, jogos, kicsit lekezelő voltam, de szerintem nem ez a helyes metódus. Én belülről kifelé igyexem tervezni a házakat. A Huszár-villánál hagyták, elég nagy volt a szabadságom. Sajnos, van az a helyzet, mikor ki kéne szállni egy munkából, de ez nagyon nehéz. Ráadásul a remény hal meg utoljára.
Architext