A napokban bekövetkezett gázszállítás teljes leállítása – ha az rövid időn belül nem indul újra -, már nemcsak a nagyfogyasztóknak fog fejfájást okozni, hanem a kikapcsolandók listájának a végén lévő háztartási fogyasztóknak is. A nagyfogyasztóknak ugyanis erre általában van valamilyen előre lefektetett stratégiájuk, tervük, áthidaló megoldásuk. Nyilván üzletileg igencsak káros számukra, de mostani érdeklődésünk homlokterében most a háztartások állnak. Márpedig ott a legtöbb esetben nincsenek stratégiai forgatókönyvek, átállási tervek.

Persze még nincs pánik, de ha pár napon belül nem enyhül a válság, akkor bizony meg fog indulni (először) az aggódás….. A magyar ember már hozzá szokott, ha nagyon próbálják nyugtatgatni fentről, ha ígérgetnek, tudja, előbb utóbb baj lesz, de legalábbis sokba fog neki kerülni.

A „gáz” szó valószínűleg egy flamand kémikustól ered, a káosz görög szó flamand kiejtését írta így le. forrás Wikipédia

Aki fával tüzel, az persze most nagy sóhajokkal hátradől és áldja az eszét, hogy időben beszerezte az évi famennyiségét, de a népesség nagyobb része (~ 90%) mégiscsak gázzal fűt, hiszen ezt propagálták és dotálták évtizedeken keresztül, sőt egyes térségek fejlettségét azzal is mérték, van-e gáz (lásd összközműves telek = gázvezeték van az utcában) ?

A novemberben éppen arról írtam az Itt a válság, jöhet az ingyen energia és a passzívház c. írásomban, hogy

„… valamikor cca. ez év (2008) közepétől az összes (családi ház) tervezési ajánlat kérő és érdeklődő azzal kezdte – szinte kivétel nélkül – , olyan házat szeretne, amelyik NAGYON energiatakarékos vagy ha nem is passzívház, de valami ahhoz nagyon hasonlót szeretne, sőt többen kifejezetten passzívházat szeretnének, tudva és vállalva a többlet beruházási költségeket….”

Nos itt a következő nagy lökés, ami el fogja gondolkoztatni az embereket és remélhetőleg a kormányzati döntéshozókat is, hogy valamit tenni kell, de most nem valami kis aprót, hanem végre már valami átfogóbb reformot, valami kézzel foghatót is. Azzal vélhetően mindenki tisztában van, hogy egy országot nem lehet átállítani egyik napról a másikra egy másfajta szemléletre és fogyasztásra, mert ez egy hosszú folyamat. Ez először is a felvilágosítással kezdődik, ezzel együtt a szabályozás megváltoztatásával, a törvényi háttérrel, majd a támogatási rendszerek kidolgozásával.

Talán ez a mostani helyzet is ráébreszti az államot, hogy valamit tenni kell … többek között a nagy elektromos elosztó hálózatunkkal, mert abszurd dolog, hogy pl. hiába van a meglévő szélerőmű kapacitásunk kb. 3 szorosára befektetői igény és tőke, de nem kapnak engedélyt, mert a magyar villamos hálózat képtelen lenne fogadni és kezelni a szélerőművek előre nem tervezhető villamos energia termelést.

Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy minden válságnak van egy jó oldala is, talán segít leszámolni bizonyos tabuknak vélt dolgokkal és hirtelen ráirányítja a figyelmet az alternatív megoldásokra, az innovációra.

Addig meg reménykedjünk, hogy korán beköszönt és enyhe lesz a tavasz …

[poll id=”19″]