Már sokszor jártunk erre, pedig igen messze van Pécstől a Zempléni hegység legnyugatabbra fekvő vára. A furcsa, hosszúkás, elkeskenyedő sziklára épült vár alakja a domb aljából egy szabályos hajót rajzol ki. Amikor először jártunk erre, akkor még egy turistaszálló is üzemelt benne, ma már csak múzeum található itt, a pincében egy ásvány és féldrágakő kiállítással és üzlettel. A légi fotót CIVERTAN küldte, hogy ezzel legyen komplett a bemutató. Köszönet érte. A vár a Google Maps-on.

„…Sok-sok száz esztendeje, bizony már több mint hétszáz éve, nagy csapás érte szép hazánkat. Az ázsiai pusztaságok nomád lovasai, a tatárok betörtek az országba… Útjukban mindent felégettek, elpusztítottak. IV. Béla király csak nehezen tudott ellenük sereget gyűjteni.
Végül mégiscsak sikerült, s a szőke Sajó partján, az emlékezetes Muhi pusztán megütközött velük. Tudjuk, szörnyű vereséget szenvedett, maga a király is csak üggyel-bajjal tudott megmenekülni. Mielőtt azonban a Sajó völgye, majd a Bükk felé vette volna útját, a csatatér helyétől nem messze, a Hernád parti Aszaló községbe menekült.
E helység akkor királyi birtok volt. Itt lakott a király kedves aszalómestere, Bodó. A király és kísérete a falut üresen találta, csupán egy öreg koldus lézengett az egyik kapu alatt. Ő vezette a menekülőket a szőlődombon lévő aszalókunyhóba. Ott az aszalómester – aki személyesen ismerte a királyt, hiszen többször vitt neki Budára aszalt gyümölcsöt – nagy tisztelettel, de mély szomorúsággal fogadta a tépett ruhában menekülő uralkodót.
Csatát vesztettem, Bodó – kezdte a király. – Lehet, hogy holnap már ideérnek a tatárok, és életem veszik.
No, abból nem esznek! – kiáltotta elszántan Bodó. – Ne félj, felséges uram, úgy elrejtelek, hogy maga Batu kán sem talál meg.
Úgy legyen! – helyeselt a király meghatottan. – Jóságodért hálám nem marad el[…]…”
a teljes legenda —>

A többi fotóhoz katt az alábbi fotóra

A vasárnaponként jelentkező Hazajáró sorozatunk következő részében is maradunk még  Zemplénben és egy másik nagyszerű várat mutatunk meg …