Koós Miklós
2008. február 26. kedd
Építészek Kamarája?
Az alábbi írás 2000-ben készült. Idézet Vincze László építész írásából, ami a www.epiteszforum.hu kritika rovatában jelent meg „Tejbe sírni ” címmel:
„[…] Meglep, vajon miért nem születhetett korábban eredmény a Siklós ellen kezdeményezett kamarai etikai vizsgálatban? Miért volt képtelen a kamarai-etikai bizottság még az építési engedély kiadása elott meghozni a határozatot Siklós kizárásáról?. Augusztus 23-án a IX. kerületi Önkormányzat kiadta az építési engedélyt Siklós tervére, és az szeptember 13-án jogerőre emelkedett. „Édesapám szokta mondani, hogy kiömlött tejbe kár belesírni. Az államtitkár úrnak megvannak az eszközei, a miniszter úrnak pedig a szuverén joga ahhoz, hogy a céljaiknak inkább megfelelo személyt preferálják.” (interjú Beke Lászlóval, a Műcsarnokból távozó foigazgatóval – Magyar Narancs) Milyen igaza van[…]”
Én sokkal sarkosabban fogalmaznék, mint azt Vincze László teszi. Bár a tej valóban kiömlött, de az ottmaradt „folt” tanulságai azért megmaradtak nekünk, azok a tanulságok is, amiket sokan szeretnének elbagatellizálni.
Miközben esztétikáról, formákról, stílusokról vitatkozunk és szörnyülködünk egy diktátori hatalommal felruházott kormánybiztos ténykedésérol, no meg Siklós Mária építészi kvalitásairól, észre kellett volna venni, hogy abban a pillanatban, amikor – egy az építész szakma nagy része által megbírált és elfogadott terv – Bán Ferenc terve alapján megkezdett építkezést leállították, akkor színre lépett a politika, amellyel szemben a fenti szakmai-művészi szempontok hatástalanok. Az építendő kiemelt közintézményeket a hatalom szereti kisajátítani magának. Emlékműveket akar emeltetni saját nagyságáról (ahogy teszik most legújabban a BS-sel is). Ez két éve sem szakmai ügy volt, és ma sem az. Ha pedig nem az, akkor más eszközök és más fórumok kellenek.
Ki kell mondani és tudatosulnia kell mindenkiben, hogy mindez a „cirkusz” csak azért történhetett meg, mert a jelenleg kormányzó politikai elit nem lett volna hajlandó egy olyan Nemzeti Színházba beülni (és ünnepeltetnie magát) a majdani nyitó előadáson, aminek alapkövét politikai ellenfelük fektette le. A politika sajnos már csak ilyen Magyarországon. Mindaz a hercehurca, ami lassan 2 éve tart, innen eredeztethető.
mi is (nem) történt az építkezés leállítása után?
Elkezdődtek a viták, a vádaskodások, a televíziós szópárbajok. Nyilvánvalóvá vált már akkor, hogy a hatalom oldaláról senki sem akar érdemi párbeszédet. Belátva a kamara és saját helyzetének tarthatatlanságát – és ahogy ez a nagyvilágban szokásos – lemondott kamarai elnöki tisztéről Callmayer Ferenc. Sajnáltam, de egyben minden tiszteletet megérdemel ezért a döntéséért, majd ahelyett, hogy ez figyelmeztető jel lett volna, az Építész Kamara belement egy olyan zsákutcába, amiből nem volt kiút.
Nem elég, hogy hagyta, hogy lábbal tiporjanak meg egy VALÓDI pályázaton győztes építészt, asszisztált egy olyan folytatásban, amiben mindenki számára nyilvánvalóan „kilóra” megvették a szakmát. Kiírtak egy meghívásos pályázatot – ahogy első munkahelyemen mondták – „épület felsőrész készítésre”, ami önmagában megalázó és mindenféle szakmaetikai szempontból elítélendő, mégis a kollektív visszautasítás helyett vállalkozott rá jó néhány neves építész és jó páran pedig arra, hogy mindezt majd elbírálják (komoly honoráriumért), ezzel igen súlyosan megsértve az érvényes és elfogadott korábbi pályázat nyertesét. Mindezt ahelyett, hogy az Építész Kamara azonnal megbízott volna egy ügyvédi irodát a kormánybiztosi döntések (akár bírósági per általi) megakadályozására.
Továbbá nem mondta ki azonnal, hogy Siklós Mária olyan súlyos vétséget követett el, hogy azonnali hatállyal kizárja a kamarából, ezzel megfosztva őt mindenféle tervezési jogosultságától, ha kell mindezt szintén bírósági megerősítéssel, lehetetlenné téve a kormánybiztosi döntést. Nem ezt tette a kamara, de más eszközhöz sem folyamodott, sajnos a pályázat győztese sem. Udvarias hangú, baráti „nyílt” leveleket írogatott ahelyett, hogy ügyvédhez fordult volna, akár o, akár a Kamara.
ezt is elmulasztották….
A hetekig tartó sikertelen tárgyalások után mégis beadásra került az engedélyezési terv. Ekkortájt ébredt az Etikai Bizottság és gyorsan kizárta S.M.-t, de már későn.
Ez a történet. Azt gondolom, hogy amellett, hogy vérforraló a hatalom ilyen mérvű beavatkozása egy olyan ügybe, melynek egyik meghirdetett célja, pont a nemzet összefogása (és amiért annak idején Gobbi Hilda felajánlotta a 100.000 Ft-ját). Mindezt pedig egy olyan helyszínen, ami Budapest látképének igen fontos része lesz, nemcsak a következő választásokig, hanem valószínűleg sok-sok évtizedig. Megkockáztatom, hogy színházról kevesen tudhatnak annyit az építészek közül, mint Siklós Mária, aki jó néhány színház rekonstrukción van már túl, de hát itt nem arról van szó, hogy jó építész vagy nem jó építész, egy ilyen feladathoz ez nem elég. Társtervezőként minden bizonnyal lehetett volna hasznosítani a tapasztalatait.
Ez a történet. Azt gondolom, hogy amellett, hogy vérforraló a hatalom ilyen mérvű beavatkozása egy olyan ügybe, melynek egyik meghirdetett célja, pont a nemzet összefogása (és amiért annak idején Gobbi Hilda felajánlotta a 100.000 Ft-ját). Mindezt pedig egy olyan helyszínen, ami Budapest látképének igen fontos része lesz, nemcsak a következő választásokig, hanem valószínűleg sok-sok évtizedig. Megkockáztatom, hogy színházról kevesen tudhatnak annyit az építészek közül, mint Siklós Mária, aki jó néhány színház rekonstrukción van már túl, de hát itt nem arról van szó, hogy jó építész vagy nem jó építész, egy ilyen feladathoz ez nem elég. Társtervezőként minden bizonnyal lehetett volna hasznosítani a tapasztalatait.
Az építész társadalom, amelyik régen elveszítette legfőbb érdekérvényesítő fórumát, a saját minisztériumát és az elmúlt évtizedben összevissza csapódott különféle minisztériumok főosztályaként, régóta várta egy érdekeit valóban képviselő szervezet létrejöttét Ki kell mondani, hogy
a létrejött Építész Kamara ezen első súlyos próbatétel során csúfosan megbukott.
Saját etikai normáit átlépve vállalt részt egy olyan pályázatban, amiben ismételten lábbal tiporták, mind a szakmai, mind a jogi normákat. Ország-világ előtt vált nevetségessé az egész építész szakma (és nem látom ennek semmilyen következményét a Kamarán belül). Ha a Kamara nem képes betölteni azt a feladatot, amiért létrejött, akkor talán joggal kérdőjelezhető meg a puszta léte is. Ha egy ilyen nyilvánvaló sorozatos jogsérelem megakadályozására, de még annak kísérletére sem volt képes a Kamara, akkor sajnos nem több, mint a befolyó tagdíjakból mindössze önmagát fenntartó szervezet.Ezenközben úgy csinálunk, mintha nem is történt volna semmi. Talán nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy ha a tervezési jogosultság nem lenne kötve a kamarai tagsághoz – a kötelező kamarai tagság megszűntével, az érdektelenség miatt – a legtöbben valószínűleg kilépnénk belőle.
Koós Miklós építész
Pécs, 2000. nov. 29
Pécs, 2000. nov. 29
a cikk megjelent a Magyar Hírlap Online kiadásában és az Építészfórumon
[poll=16]
Hozzászólások (1): megnézem
West-Balkán | a Szépművészeti Múzeum bővítése - koos.hu
2008. május 22. csütörtök 14:50
[…] meg a lábán? E tekintetben azonban nem a Nemzeti Színház botrányos története volt az első, bár kétségkívül ott szinte minden előkerült, […]