Sorozatot indítunk a tervezést segítő különféle technikákról. Első alkalommal az ortofotó módszerrel szeretném megismertetni az olvasókat, amely a több emeletes, sokszor szinte felmérhetetlen homlokzatok, épületrészek (templomtorony, homlokzati párkányok …stb) méretarányos dokumentálásához, modellezéshez nyújt kíváló segítséget. E technika ismertetésében Berecki Zoltán építész lesz a segítségünkre.

Homlokzatfelmérés digitális ortofotó módszerrel

Ortofotó sokféle létezik. Általában az emberek a városokról készült légifotókra gondolnak, ha meghallják ezt a szót, de most egészen másról lesz szó: arról, hogy egy egyszerű építész munkáját hogyan tudja segíteni a dolog.

Először egy Andrássy úti ház homlokzata készült így el, majd az első igazán nagy falat a budapesti Hunyadi tér összes homlokzatának feldolgozása volt. Ezt követte egy még ennél is nagyobb, elsőre lehetetlennek tűnő feladat: a Kodály körönd házainak összes homlokzata (a szűk, fákkal benőtt mellékutcákra nézőeket és az udvariakat is beleértve). Itt már Szabó Dáviddal csináltuk az ortofotókat. Ez a munka aztán Europa Nostra diplomát kapott.

De mire is jó ez az egész? Arra, hogy nehezen hozzáférhető, többnyire nagyméretű homlokzatokat felmérjünk, dokumentáljunk vele, egyszerűbben és gyorsabban, mintha „gyalog” állnánk neki.

A munka folyamata a következő: először lefotózzuk az épületet, minél messzebbről, és mindenképp a homlokzatra merőlegesen. Ha elég nagy távolság áll rendelkezésre, akkor kevés kép is elegendő, de legtöbbször ez nem így van, ilyenkor sajnos rengeteg képet kell csinálni, hogy a teljes homlokzatot lefedjük ortogonális fotókkal. Többszintes épületeknél magától értetődő, hogy nem elég csak a járdáról fényképezni: ilyenkor jobbik esetben a szemközti házat, rosszabb esetben darusautót kell igénybe venni.

A fotózás közben elkezdhetnek dolgozni a geodéták. Nekik konkrétan meg szoktuk adni, hogy mely pontokat mérjék be a homlokzatokon. Egy három dimenziós ponthalmazt kapunk tőlük vissza (egy darab dwg fájlban), amiből mi nyerjük ki magunknak a megfelelő nézeteket, és mi kötögetjük össze a pontokat.

Térjünk vissza a fotókhoz. Minden egyes fotót „ki kell ortózni”, ami annyit jelent, hogy korrigálni kell az esetleges hordótorzítást, és mivel kézi fényképezőgéppel lehetetlen pontosan merőlegesen fényképezni a homlokzati síkra, az ebből adódó apró torzításokat is korrigálni kell. Ha mindez megvan, elővesszük a geodéziát, és elkezdjük ráfeszíteni a fotókat. Az eredmény ekkor egy nyers ortofotó, de arra már alkalmas, hogy rajz készüljön belőle. Vannak esetek, amikor ennyi elég is, például a miskolci Kossuth utcai református templom esetében, ahol a megrendelő csak a rajzokat kérte, az ortofotót nem.

Ha szükség van az ortofotóra mint végtermékre is, akkor még sok munka van hátra: el kell távolítani a nyers fotókról a zavaró dolgokat, úgymint villanyoszlopok, vezetékek, parkoló autók, járókelők stb.  Ehhez gyakran újra vissza kell menni fotózni. Egyazon homlokzatrészletet picit eltérő szögekből lefotózva elég jó eredményt el lehet érni lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Ha ezzel is megvagyunk, és a megrendelő úgy akarja, jöhet a 3D-s modellezés.

Erre már nem fecsérelném a szót, a projektnek ebben a stádiumában már készen vannak a részletes 2D-s rajzok, illetve az ortofotók elkészítése közben olyannyira megismertük a homlokzatok minden négyzetdeciméterét, hogy ez az egésznek a leghálásabb része. Így készítettük el Jároli Józseffel pl. az Andrássy u. 20 látványterveit.

www.ortofoto.hu