Építészek paradicsoma(i)
Gyerekkorunk meséiben az igazi gazdagság nem Európához kötődött, még csak nem is Amerikához, hanem a „mesés” Kelethez. Pár ezer éve ez volt a világ közepe, a világ 7 csodája közül mindegyik erre volt megtalálható, az igazi építészeti attrakciók, monumentális alkotások nagyrészt itt születtek.
Akárcsak pár ezer év elteltével, napjainkban is. A történelem ismétli önmagát, hiába minden, a vén kontinens már hiába kapaszkodik, a státusa 100 éven belül valószínűleg véglegesen meg fog változni.
Ma a világ legalább 2 helyén úgy érezhetik az építészek, legmerészebb, legmeghökkentőbb terveikre is akad megrendelő, mert csak egyetlen mérce létezik, az eredeti fantáziával párosuló legmagasabb minőség.
Ma – különösen építészeti értelemben – a világ ismét Keleten keresi és találja meg a „7 csodát”. Ma már nincs akadálya semminek, sem magassági, sem formai, sem technikai értelemben sem. Ha kevés a hely, építenek a tengerbe, ha síelni szeretnének, akkor fedett, hűtött lesiklópályát építenek a sivatagban. Arról persze nincsen szó, hogy ezek a beruházól egyszer is elgondolkodnának, mindennek mi az ára? ..és mi az értelme
A sors különös fintora, hogy hagyományaikat szilárdan őrző (olajban gazdag) országok olyan turisztikai célpontokká válhatnak, amikor is nem a hagyományos, archaikus emlékekért, templomokért látogatnak oda, hanem a legmodernebb építészeti ikonokért. Nyugodtan nevezhetünk közülük jópárat ikon-nak, mert már ma is így tartják nyilván őket különlegességük, egyediségük okán.
Sajnos azonban ezek az épületek egyben a kivagyiság, a rongyrázás mintapéldányai is, ahol semmi sem számít, mi mennyibe kerül, mert a luxus igényeket luxus módon akarják kiszolgálni. Ez ellene megy minden ma kívánatos és mind szélesebb körben elfogadott és deklarált ökológiai célnak és tendenciának.
nézegessen Dubai csodákat (katt a képre)
Azonban nemcsak a Közel-Kelet lett az építészek „”mekkája”, hanem a mind nagyobb gazdasági potenciállal és nem titkolt világhatalmi igényekkel fellépő Kína is. A közelgő pekingi olimpia jó alkalom számára, bemutatni, hogy Kína joggal aspirál vezető helyre a világban. Grandiózus építkezések zajlanak mindenütt.
nézegessen Kínai csodákat (katt a képre)
Hozzászólások (8): megnézem
Eva Mihály Amichay
2007. november 25. vasárnap 16:52
Azzal azért vitatkoznék, hogy „hagyományaikat szilárdan őrző iszlám országok olyan turisztikai célpontokká válhatnak,” sem Dubai, sem Bachren nem az iszlám hagyományok stilárd bástyái… természetesen, nem fordítanak hátat a hagyományoknak, de az épületeik is éppen a nyugati kultúrához való csatlakozásról tanúskodnak. Mivel az iszlám építészet formavilága (magam részéről költői geometriának tartom) és a modern építészet, technológiailag fejlett ága remekül kiegészíti egymást – érdekes dolgokat alkotnak.
Bizonyos tekintetben az optimista jövő jelképei lehetnek ezek az alkotások, hiszen ezek nem az iszlám fanatikusok idegengyűlöletéről, hanem egy kooperálni tudó, befogadóképes, ugyanakkor saját kultúrájára büszke társadalomról tudósítanak.
Az öbölmenti kis országok sajnos nem jellemzők az iszlám világra. Szaud-Arábiában iszonyú pénzeket ölnek szakrális épületekbe, különösen azok díszítésébe, de építészeti értékeik vitathatóak.
Bachren, ahol a volt-nincs olajhelyzet és az állam vezetőinek okos döntései valószínűleg kialakítanak egy öbölmenti Svájc-jellegű országot, speciális helyzete nem szolgálhat mintául. Dubai egyelőre költi az olajbevételeit, a többi iszlám ország pedig súlyos gazdasági problémákkal kűzd, ahol a modern építészetről nem sok szó esik…
Kina helyzete egészen más, ahogy régi marxisták mondták, ott a mennyiség csap át minőségbe.
hazigazda
2007. november 25. vasárnap 18:29
Eva Mihály Amichay
2007. november 25. vasárnap 20:15
Persze, az építészek számára mindig jól jönnek a pénzt két kézzel szóró rendszerek, legyenek azok diktatúrák, vagy olyan országok vezetői, akik valamit nagyon bizonygatni akarnak… Bár, magam részéről sokkal többre értékelem azokat az építészeket, akik nem a nagyságot akarják szimbolizálni, hanem az emberit és a természetest próbálják erősíteni. Ilyen szempontból az élő fákkal kombinált épületek, vagy azok, amelyek nem kivillanni, hanem belesímúlni akarnak a természetbe – számomra sokkal értékesebbek, mint a pálmafa-alakú műsziget, vagy a világ legeslegmagagasabb tornya, vagy a sivatagi sípálya… tudom, én ilyen földhözragadt vagyok, de szerintem, ha az építészek nem a dubai attrakciókról álmodnának, hanem nagyon jól szeretnék megoldani a legközelebbi apró feladatot, akkor ebből, nekünk, itt, valószínűleg több hasznunk lenne…
De nem ünneprontásként írtam…:)
hazigazda
2007. november 25. vasárnap 20:20
Éva, ez nem az én világom, nem is irigykedek, de ettől ez még létezik.
blö
2007. november 26. hétfő 15:23
Át kéne szervezni a rajzoktatást. A kockológia a múlté. Előre az organikus formákért. Vagy csak nekem tűnik így?
Én személy szerint a gerilla típusú tervezést kedvelem. Az ember elszüttyög otthon, vagy a kocsmában, aztán amikor körvonalazódtak a dolgok, akkor a haverokkal letámadja a tervet. Azt hiszem alkalmatlan lennék arra a fajta módszeres munkára amit egy ilyen gigaprojekt kíván. Meg nem is szeretnék elveszni egy 80 fős csapatban. Szerintem éveken át nem lehet fenntartani egy látomást.
Magyarán, hogy hol van a tervező ezek mögött a dolgok mögött? Azt tudom, hogy kik adják a nevüket.
hazigazda
2007. november 26. hétfő 15:27
a legfontosabb a koncepció és hogy inspirációt tudjon adni a tervezőtársaknak, a többi már szervezés és jó csapatmunka.
blö
2007. november 26. hétfő 17:00
Inspiráció. Hát hajrá.
Én maradok az olyan léptékű terveknél, mint ameddig a szem ellát.
Persze az ember eljátszik a gondolattal, hogy ha neki ilyen megbízása lesz…
Juszt se árulom el. Hátha. 🙂
nacukicsi
2010. március 12. péntek 17:35
XD 🙂