Nekrológ egy kópé-ért
Három évtizedet élt meg a magyar kereskedelem egyik ikonja, leánykori nevén Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház. A következő hetekben már fizikailag is megsemmisül az épület és átadja majd a helyét egy másik projektnek.
A 70-es években a Fehérvár közeli Gorsium Áfész ambiciózus elnökének sikerült rávennie a szövetkezeti vezetőket egy – addig Magyarországon teljességgel ismeretlen – kereskedelmi filozófia elfogadására, ami akkor
a hiánygazdálkodáson szocializálódott és egyetlen kapaszkodóként / etalonként maximum a bécsi Mariahilfer Strasse-t ismerő) vásárló közönségnek teljesen új volt.
A mindenki által ismert, de avitt és ódivatú Corvin Áruház után hirtelen valami egészen mást kaptak. Demján Sándor volt az, aki hátrahagyta a Gorsium Áfész biztos székét a bizonytalanért és aki egy páratlan sikersztorit fabrikált a Skálából.
(mellesleg szintén Demján nevéhez köthető a 20 évvel később, 1996 novemberében a XVI. kerületben megnyíló amerikai stílusú Pólus Center, amely akkor a maga 56000 négyzetméterével közép-kelet-Európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontja lett és elindítója a Magyarországi plazépítési hullámnak – és tegyük hozzá rettenetnek…..)
az alábbi 2 képen (forrás: https://server2001.rev.hu/) :
Demján Sándor igazgató, Maróthy László és Szépvölgyi Zoltán átadás előtt a Skála Budapest Nagyáruházban
a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház megnyitása 1976. április 3-án
A Skála újdonságokban megmutatkozó sikere olyan nagy volt, hogy szabályos bevásárló-turistabuszokat szerveztek az ország távolabbi településeiből, sőt buszszámra jöttek a környező országokból is. Kialakult egy áruház lánc, idővel saját márkákkal, saját exkluziv butiklánccal (S-Modell). A cimben emlitett Skála Kópéval tanultuk meg igazán, milyen is az az intenziv kereskedelmi reklám.
skála és egyéb régi reklámfilmek
A Skála 20 ezer négyzetméteres épületét Kovách István Ybl-díjas építész (Szövetkezeti Tervező Vállalat – Szövterv) tervezte, amelyben megvalósulhatott a Demján által elképzelt kereskedelmi filozófia, amelynek középpontjában a vásárló állt. Ehhez igazodott mind a belső térszervezés, a nagy átlátható belső terek, a külső puritán megjelenés, a korszerű áruházi megoldások (pl. a mozgó járda és a mozgólépcső). A budai Skálát aztán több is követte, ezek közül többet szintén Kovách István tervezett (Pécs, Komló, Szécsény…).
- FigyelőNet 2005-ös cikke a Skála bezárásáról
- FigyelőNet 2007. aug. 7-i cikke az ünnepélyes bontásról
———–
A sors furcsa fintora, hogy a Skála mellett épült Fehérvári úti piac is megsemmisült, pontosabban átépült és lett az igen karakteres piacépületből egy tucatáru épület. Én a magam részéről sajnáltam a régi eltűnését.
Illendő is itt megjegyezni, hogy a régit Halmos György építész és társai tervezték.
fotók az épületről :
https://www.tihanyi-halmos-partners.hu/1b.htm
Hozzászólások (6): megnézem
kemtam
2007. augusztus 7. kedd 19:42
Üdv!
2 éves voltam amikor a Budai Skála megnyílt így az akkori sikersztorit csak elbeszélésből ismerem. De a képlet valószínűleg pofonegyszerű: akadt egy pártközpontközeli kereskedelmi vezér akinek megendegedték azt, amit akkoriban másnak nem. Noha igény értelemszerűen megvolt rá, hiszen viszonylag sokan – igaz csak 3 vagy 6 évente egyszer – már megízlelhették.
Innentől fogva a hazai viszonyokra való alkalmazása egyértelmű sikert jelenthetett. Ráaádsul építészetileg a most siratott doboz sem hordozott semmifajta esztétikumot. A kinti plázák itthoni kistestvére volt. Oké, volt benne mozgólépcső – ami akkortájt szimbólumértékkel bírt, de semmi több. Persze mindezt mai fejjel mondom. De azt is, hogy egy ilyen ház ma már közfelháborodást váltana ki – függetlenül attól, hogy a falai között mit vehet a nép. Ne mentsük hát fel utólag sem a dizájnját – mégha az elsők közül volt is való.
hazigazda
2007. augusztus 8. szerda 08:46
2007-ben elég könnyű pálcát törni olyan valami felett, ami egy gyökeresen más gazdasági és társadalmi környezetben jött létre, 32 évvel ezelőtt. A szocializmus keretei között a legkevésbé sem volt előre kódolva a siker, sőt az első időkre veszteséget kalkuláltak, mert akkor még ismeretlenek voltak a ma már természetesnek vett marketing, piackutatási és általában a piacgazdasági törvényszerűségek. Az épület ehhez igazodott teljes mértékben. E bontás fizikailag persze az épületről szó, de a történet lényege a benne megtestesült vadonatúj kereskedelmi filozófia. Másrészt valószínüleg kevés olyan 70-es évekbeli épületet találnánk, ami MA maradéktalanul tetszene az embereknek. Inkább az az érdekes, hogy viszonylag rövid időn belül több jelentősebb – viszonylag új – épület bontására került sor (Tervhivatal, ORI székház, Fehérvári úti piac és most a skála).
kemtam
2007. augusztus 8. szerda 17:31
Üdv!
Nem vitatkozni szeretnék, de 76-ban még nagyonis éltek azok a középkorú kereskedők, akik az ántivilágban tanulták a szakmát, tehát nem kellet mit kitalálni a „nyugati stíluson”. Létezett volna az magától is, csak nem hagyták – vagy legalábbis nem úgy.
hazigazda
2007. augusztus 8. szerda 17:41
hát sajna nem. egyrészt 30 év igen hosszú idő, másrészt meg a kereskedelem ezalatt a 30 év alatt alapvetően megváltozott, hogy mást ne mondjak, a teljes önkiszolgálás. ez korábban ismeretlen volt és emiatt igencsak hátraszorultak az egyéni kereskedői tulajdonságok. gyerekkoromban a kisebb boltokban még helyben csomagolták pl. a cukrot, kannában vittük haza a tejet…stb.
Mindenütt pultos rendszer volt, a méterárutól a hiradástechnikáig. A Corvin is igy müködött akkor még. sorban kellett állni mindenütt.
a nagy (nyugati) bevásárlóközpontok az igazi áttörést a teljes önkiszolgálással érték el, ezáltal átjárható, bejárható lett a teljes eladótér. ez igen nagy lépés volt. A koncentrált pénztársor, mozgó áruszállítóval is ismeretlen volt akkor még.
ezeket a régi szakik sem ismerték.
kemtam
2007. augusztus 9. csütörtök 00:40
Persze fejlődött közben a kiskereskedelem, de ezt a hazai kereskedők is megvalósították volna – ha engedték volna nekik. Demján egy szelep volt a visszafogottságba nyomott hazai palettán. Adaptálta a szocializmusba a kapitalizmus külsőségeit – valószínűleg erőteljes párttámogatással és engedéllyel.