1985-ben, gyakorlatilag pár évvel az egyetem elvégzése után terveztem ezt az üdülőt, amely sok tekintetben azóta is unikumnak számít. Kezdjük ott, hogy a telek Velem község belterületi határán van, az erdő közepén, egy mély völgy egyik oldalán 80-100 %-os lejtőn, fákkal sűrűn betelepülve. A közel 100 m hosszú telek leglankásabb részére is csak úgy lehet felmenni, hogy közben fától fáig kell kapaszkodni. A helyoldal tiszta szikla. Keveseknek jut eszébe, hogy ilyen helyen építkezzen, mégis, aki járt már ott, az tudja, vannak ott többen is ebből az elszánt fajtából.

Egy ilyen helyen az építkezés úgy kezdődik, hogy be kell szerezni egy földre fektetett sines felvonót, mert a távolság és szintkülönbség miatt itt még egy gerendát is nehéz (ha nem lehetetlen) feljuttatni. Nem részletezem. Aki egy ilyenbe belevág, az tiszteletet érdemel, ehhez képest csak egy játék volt magát a házat megtervezni. A 36 nm-es kis épület két vége között több mint 6 m volt a szintkülönbség, ezért a felvezető lépcső és az alsó út felőli látvány érdekében egy háromszög alakú terasz került elé, igy nem csak egy magas alagsori fal látszódik, hanem maga az épület is.

A terasz alá pince került, a magastető be lett építve. A konyha melletti fürdőszobába klasszikus – a gyerekkorunkat idéző – fürdőszobakályha került, amely nemcsak felfűti a fürdőszobát, hanem egyúttal melegvizet is termel. A ház külső fala réteges (tégla+hőszig+külső kő) így a külső látvány, a belső komfort és a hőszigetelő képesség is ugyanúgy biztosítva lett.

Azt mondanom sem kell, hogy a sűrű erdő miatt fotózni alig lehet (az itt látható fotókat a tulajdonos készítette).

és a fából készült külső lépcső