A bevezetendő energiatanúsítvány (ET) sok félreértésre ad okot és sajnos sok olyan kommentár is elhangzik, amely tévedésen vagy félreértelmezésen alapul.

Az alábbiakban igyekeztem összeszedni a legfontosabb tudnivalókat, amiket ma – a szabályozatlansága ellenére – tudni lehet.

1.    Az alapelvek és a résztvevők

A szükségszerűség

az EU direktívában adta meg, hogy a meglévő épületek tulajdonosait rá kell venni kisebb energiafelhasználásra, az új építtetőket pedig kötelezni. Ennek egyik lépcsője – sok más mellett – a jelenlegi épületállomány állagfelmérése és egy kívánatos állapottal való összevetése. Az állagfelmérés természetesen nem az egész épületállományt jelenti, hanem csak azokat amelyeket átalakítanak vagy értékesítenek, esetleg bérbe adnak. Amelyik épület egyikbe sem esik bele, ott természetesen nem kötelező az energiatanúsítvány elkészíttetése.

Az elv
A felismerést és a cselekvést az motiválta, hogy ez az energiaigény hosszú távon nem tartható fenn, ezért szükséges – egy épület esetén megvizsgálni az energiafelhasználás minden szintjét és formáját, így nemcsak a falak, födémek, nyílászárok energiaveszteségeit kell feltárni, hanem az épületgépészet és az épületvillamosság ide vonatkozó területeit is. Emiatt vizsgálni kell pl. a teljes fűtési rendszert, a fűtési rendszer szabályozhatóságát, magának a kazánnak a hatásfokát, az esetleges légtechnikai rendszerek, klímák energiaigényét és veszteségeit, a világítás módját és az ebből következő energiaigényét….stb.
Ugyanakkor az energiamérleg kiszámításakor nemcsak veszteségeket, hanem az un. nyereségeket is el lehet számolni, mint pl. a használat okozta hőleadás, a (számító)gépek hőtermelése és legfőképpen az épület tájolásával összefüggésben a nap sugárzó energiájának hatását, amely elsősorban az üvegfelületeken át hat a belső klímára. A vizsgálatban nemcsak ennek (téli) jótékony hatását kell figyelembe venni (ami nem is lebecsülendő egy déli, nagy üvegtáblás homlokzat esetén), hanem a nyári túlmelegedés kockázatát is, mert ez ronthatja a komfortérzetet, sok esetben emiatt pl. klímát üzemeltetnek (amely jelentős energia felhasználó). Nem véletlen, hogy hosszú idő óta, a nyári időszakban az elektromos felhasználás jelentősen meghaladja a téli szintet, pontosan a nagyszámú klíma üzemeltetése miatt.

Az ET tartalma

Az tanúsítás során az épület energiafelhasználását három szinten kell ellenőrizni :

1. Az I. szint az épület teljes energiaszükségletét (összesített energetikai jellemző) határozza meg primer energiában kifejezve és hasonlít össze (százalékos értékben) követelmény(kategória) értékekkel. Az I. szint az épületben működő gépészeti berendezések (fűtés, hűtés, melegvízellátás, világítás stb.) teljes energiafelhasználásával mérhető, célszerűen egy évre vonatkoztatva. A környezetbarát energiahordozók alkalmazását segíti, hogy az energiaforrástól függő szorzótényezők alkalmazásával a felhasznált energiamennyiséget át kell számolni ú.n. primer energiára. Ez alapján pl. az elektromos áram a legdrágább, mert 2,5 –es szorzóval kell ellátni az ilyen energiafelhasználókat, mintha azok 2,5 szer több energiát igényelnének. Vannak támogatott (tűzifa, biomassza = 0,6, szén = 0,95) és kevésbé támogatott (távfűtés = 1,12) energiaforrások és vannak amelyek megújulónak számítanak (nap, földenergia, szél…stb), ezért a felhasználásukat nem kell belevenni az energia egyenlegbe. Az összehasonlítás fontos mérőszáma a felület/térfogat arány, mert a különféle hányadoshoz különféle értékek tartoznak.
2. A II. szint az épület határoló szerkezeteinek energetikai mérlegére vonatkozó határértékeket tartalmazza (fajlagos hőveszteség tényező). Ez téli időszakban az épület falain, tetőszerkezetén, padlóján stb. keresztül távozó energia veszteségből és az üvegezett szerkezetek energia nyereségéből származó mérleget jelenti. A belső terek túlmelegedésére vonatkozó ellenőrzést is ezen a szinten kell elvégezni.
3. A III. szint az épület egyes határoló szerkezeteinek hőátbocsátási tényező követelményértékeit írja elő (átlagos hőátbocsátási tényező). Az épület határoló szerkezetein átjutó energia mennyisége szoros összefüggésben van azok vastagságával és anyagával. A szabályozás III. szintjén ellenőrizni kell, hogy a külső térelhatárolás egyes elemein (falakat, tetőfödémeket stb.) keresztül kialakuló hőátbocsátás nem haladja-e meg a szabályozásban megadott követelményértéket.

Az előírt követelményszinteknek minden esetben együttesen kell teljesülniük.

A szabályozás két alapesete

Egyrészt a(z át)tervezendő épületek, másrészt az eladásra (bérbeadásra) kerülő lakások/épületek.
Az elsőnél olyan követelményértékek kerültek megállapításra, amelyeket a tervezendő épület esetén a tervezőnek be kell tartani, különben nem kap építési engedélyt. Ebben az esetben már a tervezés során olyan épületekkel kell számolni, amely terv szerinti megépítése esetén eléri majd az energetikailag kívánatos értéket. Ez vonatkozik a meglévő épületek átalakítására, bővítésére és jelentősebb korszerűsítésére is.
2006. szeptember 1-től, a benyújtott építési engedélyezési terveknél kötelező a fenti energetikai  ellenőrzés (korábban is kötelező volt a hőtechnikai ellenőrzés, de más követelmény értékekkel), de mivel ez még nem tanúsítás, ebben az esetben a fenti 3 pontból csak a II. és a III. szinten kell a számításokat elvégezni.
Itt jegyzendő meg, hogy az energetikai követelmények teljesítésének igazolása mellett az épületszerkezetek páratechnikai ellenőrzését is el kell végezni (ezért e tekintetben érvényben maradt a korábbi ezzel foglalkozó jogszabály is).
Ez a szakasz tehát nem is tanúsítás valójában, hanem csak akkor válik azzá, ha majd ez az épület megépül és használatba vételi engedélyt kérnek rá, hiszen ekkor lép be a tényleges energia felhasználóként.

A második eset a tényleges tanúsítás, mert itt egy meglévő lakást/épületet (vagy frissen kivitelezett új épületet) kell a rendelkezésre álló tervek, helyszíni vizsgálatok és egyebek alapján megvizsgálni, épület és gépészeti szerkezeteit beazonosítani és ezek ismeretében a számításokat elvégezni.A számítások fajtái.

A jogszabály 3-féle módot fogad el:

1. egyszerűsített módszer ennél a módszernél táblázatokban található értékek felhasználásával durva közelítéssel lehet megállapítani az értékeket
2. részletes számítással a részletes módszernél figyelembe lehet venni egyéb tényezőket, viszont azokat pontosan számolni kell (kategóriahatárok elérése esetén ez fontos lehet)
3. 3. szimulációs programmala használat és az időfaktorok figyelembe vételével akár egy teljes éves ciklust le lehet modellezni (különösen szakaszos vagy bonyolultabb üzemeltetésű épületnél lehet hasznos).

A bevezetés hatálya

Magyarország – sok más EU-s országhoz hasonlóan – időbeli haladékot kapott az energiatanúsítvány bevezetésére (eredetileg 2006. jan. 1. volt a határidő) részben azzal az indokkal, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő szakembergárda (ami nem igaz), részben (és ez a legfőbb baj) nem áll rendelkezésre a megfelelő jogi szabályozás. A szakirányú diplomával rendelkező szakembereknek nem egy új tudományágat, hanem egy szemléleti és számítási algoritmust kell használniuk (amit pl. az épületgépészek a fűtéstervezéskor, méretezéskor  eddig is elvégeztek), tehát a „szakemberhiány” nem volt valódi ok, mert ezt eddig is meg lehetett volna csinálni, de a direktíva külön vizsgához, jogosítványhoz kötötte a tanúsítás kiadásának a jogát. Tehát itt nem arról van szó, hogy nincs aki csinálná, hanem az építésügyet láthatóan messze elkerülő parlamenti képviselőink lassan 1,5 éve nem képesek egy olyan rendeletet megalkotni, amely jogszabályba foglalná – persze igen leegyszerűsítve -, hogy ad1. ki jogosult a vizsgáztatásra, ad2. mik legyenek a vizsgakérdések ?

Átmeneti állapot

A tanúsítás szakszerűsége szempontjából indifferens, hogy egy 60 nm-es bérlakásról vagy egy 5 emeletes irodaházról van szó, az auditálás szabályozás hiánya miatt 2007. január 1-től még részlegesen sem lehet kötelezővé tenni, bármennyire is elterjedtek olyan hírek, hogy pl. a bérbeadásnál ekkortól lesz kötelező a tanúsítás megléte. Ugyanis, ha nem adnak ki jogosítványokat, akkor nem lesz, aki auditáljon, vagyis nem lesz tanúsítvány…….ez ilyen egyszerű.

Ki tanúsíthat ?

Mivel még mindig nem jelent meg a jogszabály, ezért egzakt módon nem lehet kijelenteni, hogy ki igen és ki nem ? Valószínűleg végzettséghez és kamarai tagsághoz kötik, ez utóbbi a Magyar Mérnöki Kamarát és a Magyar Építészek Kamaráját jelentheti. Az auditoroknak vizsgát kell tenni és gyakorlatilag szakértőként fogják végezni a tevékenységüket. E jogosítvány is valószínűleg 5 évente megújításra vár majd, akárcsak a kamarai tagság és a szakértői tevékenység. Az előzetes információk szerint a Mérnök Kamara cca. 1000-1200 fővel számol.

Kin is múlik ?

Ha megvolna a jogszabály, akkor a Kamarák rövid időn belül le tudnának vizsgáztatni akár sok száz szakembert is. Nem ezen múlik, mint látható. 2006-ban az ország különböző városaiban, cca. 6 helyen hirdettek meg ezzel kapcsolatos több napos, pontos tematikával hosszabb-rövidebb tanfolyamot, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy azokra alapozva le lehessen vizsgázni. Volt olyan tanfolyam is – elég megtévesztő módon – amely auditori vizsgát is kilátásba helyezett, de miután az ezzel kapcsolatos jogszabály mind a mai napig nem jelent meg, így ez elég félrevezető volt sok jelentkező számára.

a cikk 2006. december 16-án  megjelent a Zöldtech oldalán

a következő rész témája: A tanúsítás a gyakorlatban

[poll id=”5″]