Üdvözletem mindenkinek.

Nem is tudtam, hogy ilyesmi létezik. Ezt régen Elvarázsolt Kastélynak hívták és a gyerekeket vittük be oda , hogy egy picit féljünk, kacagjunk mert úgysem történik semmi bajunk.

Most ez mi? Soha nem fogjuk megtudni teljesen hogyan is élnek a vak emberek. Egy kicsit közelíteni tudunk hozzá, de akinek van vak barátja az talán többet tud erről

Ebből cirkuszmutatvány kell csinálni?
A szemünk világa az egy nagy kincs és én ezt a vakkiállítás egyáltalán gusztustalannak tartom.

Ha bemegyek és végig csinálom, akkor is ott van tudat alatt, s nem tudat alatt, hogy rövid időn megül látni fogok ismét.
Ez nem érdekesség, hogy miként élhetnek a vak emberek.
Ez gusztustalan.
Akik a vakokkal foglalkoznak azok megtanulják bizonyos egészségügyi oktatásokon, akiket meg kifejezetten érdekel azok is megtalálják a megfelelő forrást, hogy brai számítógépő billentyűzetet, olyan könyvet egy könyvesboltba, de én már tapintottam. Utánna lehet nézni dogoknak a net-en is és meg is lehet tanulni így olvasni. De cirkuszt csinálni belőle belépődíjért.
Ez felháboríó.
Mivé lett a világ?
Esetleg vak csoportok még ingyenese is bemehetnek?

Kedves Koós Miklós!

Jaj Miklós persze, hogy nem Vidámparki konkrét dologra gondoltam, de nekem ezt az érzetet keltette, főleg azok után amiket olvastam a net-en erről Számomra teljesen ismeretlen volt a fogalom és annak háttérjelentése.

Nincsen kétségem, hogy nagy sikert arat a kiállítás, s valóban nem drága csak annyi mint egy mozijegy. Egy picit olcsóbb a színháznál, de ott nagyobb sikerek szoktak születni.

A szabadna megjegyeznem , inkább eredményesnek és tanulságokkal teli embereket emlegetnék az Ön helyében mint sikert.

Lehet, hogy ott van a vékony határ a kettőnk nézetkülönbsége közt. Értem én mit szeretne, és szeretnének ezzel az emberek felé nyújtani.

Mi annak idején szembekötősdit játszottunk a társaimmal. Volt ez mással is számos gyermekcsoportosulás megcsinálta. Tudtuk mivel játszunk és tiszteletben is tartottuk azon hatig amilyen fiatalok és bohókás gyermekek voltunk.

Szembekötve megenni, meginni valamit, lemenni a lépcsőn, elmosogatni két tányért egy kanalat, villát, kést. Szembekötve fogócskázni , és a tapsra menni és ha megfogtál valakit akkor kitapogatod a ruháját, haját, megszagolod.

Talán más volt a világ is, mások a neveltetési lehetőségek.

Lehet tényleg most erre szükség van, mert nincs máshol, máshogyan megtanulni.

Már túl vagyok a megkérdezésen és mivel egy megkérdezés nem megkérdezés és természetesen a korosztály is és a férfi vagy női vélemény ezt is fegyelembe véve meg kell mondja, mondjam őszintén ez a mai kor vívmánya.
A fiatalabb korosztály pozitívan áll hozzá, az idősebb korosztály ledöbben mint én. Mivel még sokan nem is halottak róla.

Nézze én erre csak annyit tudom most pillanatnyilag mondani, hogy nekem némi tapasztalatom van, mert a barátnőm öccse folyamatosan vesztette el a látását és hallását és a beszédkészségét. Egy ritka betegség megtámadta nagyon régen kamaszkorban az agyat ás sajnos ez lett belőle.

A fiatalember már elég korán mindent megtanul, folyamatosan azon érzékszervei finomultak ki amelyek még megvoltak.
Majd a végén maradt már csak a tapintás és a szaglás mert már nem is hallott.
Tapintás és szaglás. már hallás nélkül Fantasztikus az emberi akarat és életben maradás.
Nekem nem kell magyaráznia a másságot.
Semmilyen téren. Boldog vagyok mert egészségesek a gyerekeim, sajnos az első gyermekemet ( 28 éve már) halva szültem meg. Tudom, hogy a legnagyobb kincs az egészség és nem sajnálni kell a bizonyos fogyatékossággal élőket , hanem elfogadni és Tőlünk telhetően emberien viselkedni Velük. Ők nem a szánalmunkra vágynak, hanem embertársaik megértésére.

Tényleg és a látás korlátozottak mit szólnak ehhez?
üdvözlettel.
Andrea

Kedves Koós Miklós!

Köszönöm válaszát, ez a félig nap végére így munka mellett igen eredményesnek érzem.
Sok-sok információval lettem gazdagabb és nem csak a fogalmi memoriterem hiányosságaira értem ez.
Jóval inkább arra, hogy hála égnek vannak még köztünk igen jó dolgokért munkálkodó emberek, kik ugyan nem szerepelnek sajnos a televízióban annyit, hogy példamutatásukkal taníthassák a fiatalságot és azt ki erre befogadóképes.

Arra gondolok ezzel, hogy sokkal jobban venném, ha a hírekben ilyen híreket hallhatnék. láthatnék, s bevágásokat és röpke interjúkat egy ilyen csoportos kiállítás benti és kinti megnyilvánulásairól mint a jó szemmel rendelkező és mint a látásukban korlátozottak szemszögéből.
Sok sok , mosollyal, és a mosoly mellett tisztelettel és komolysággal.

További szép napot és minden jót!
Andrea